Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

764, országos ülés 1918 január ll^én, csütörtökön. 175 ez méx Németországgal megkötött szerződés, amelyet magunkévá kell hogy tegyünk. És a t. volt ellenzék, az akkori 48-as párt, Kossuth Ferencz vezetése alatt el kellett hogy ezt fogadja. így lesz majd most is. Meg fogják kötni a szerződést anélkül, hogy a tényleges adatokat és alapokat ismernék s el kell majd fogadnunk. Félek, hogy a t. ministerelnök ur, akit most utolsó berlini tartózkodása alkalmával ugy fogadtak, olyan enthuziasmussal, mint államférfiut talán még soha Berlinben, félek, hogy a ministerelnök ur hosszú működése alatt különösen az utolsó években, a középeurópai uniótól kissé inficiálódott. Kívánom, hogy megtartsa azon higgadt fejét, amely őt jellemezte Magyarország közgazdasági életében. S midőn ismétlem, köszönettel tudomásul veszem feleletét, azt kívánom, hogy olyan eredmény kisérje, amilyent ez az ország megérdemel. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: A hozzám intézett kérdésre, csak annyit vagyok bátor válaszolni, hogy a most folyó tárgyalásoknál csak jjrelimináris szerződésről van szó. Nekünk Oroszországgal van egy tarifa-szerződésünk, amely, ha jól emlékszem, 40 és egynéhány tételre terjed ki. Ezen tarifa-szerződés függőben van, mert nem is arról van szó, hogy most életbeléptessük, hanem hogy erre nézve ujabb tárgyalásokba bocsátkozzunk Oroszországgal, Most a bresztlitovszki tárgyalásoknál, amint olvashatta az igen t. képviselő ur, arról van szó, hogy egy legtöbb - kedvezményes szerződés köttessék 20 esztendőre. De a legtöbb kedvezményes szerződésben ugy Oroszország, mint mi is fentartjuk és elismerjük jogunkat arra nézve, hogy Németországgal vagy más állammal szorosabb vámviszonyba lépjünk, amint Oroszország is fentartja ezt magának. Ki van kötve továbbá, — s ebben sincs szabadságunk korlátozva — hogy ha meg nem maradnánk vámközösségben Ausztriával, akkor ez a legtöbb kedvezményes szerződés Ausztriára nézve is érvényben marad. (Helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur felszólalni? (Nem!) Ha nem, vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök ur válaszát Sándor Pál képviselő ur interpellácziójára: igen, vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Ábrahám Dezső képviselő ur sürgős interpelláczióját más alkalomra kívánván elhalasztatni, áttérünk Cserny Károly képviselő ur sürgős interpellácziójára a ministerelnök úrhoz a mosonmegyei rekvirálások tárgyában. Cserny Károly képviselő urat illeti a szó. Cserny Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladott voltára való tekintettel igazán telegrafikus gyorsasággal fogok azzal a kérdéssel foglalkozni, amelyben interpellálni óhajtól^ ugyanis a rekvirálás kérdéséj vei és minthogy a közélelmezési hivatal vezetője beadta lemondását, bátor vagyok kérdésemet a ministerelnök úrhoz intézni. (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Nem kívánok foglalkozni a rekvirálás előzményeivel, azokkal a körülményekkel, amelyek folytán a rekvirálás szükségessé vált, csak azokat a körülményeket hozom fel, amelyek szorosan a konkrét esetre vonatkoznak. Mosón megyére ugyanis kiróttak 2200 vagon szemes terményt. A helyzet pedig ott az, hogy árpában és zabban a kisgazdának a vetőmagja sem termett meg. Ezenkívül, leírhatatlan elkeseredést szült a megyében az az eljárás, hogy az állattenyésztésre nem voltak tekintettel a rekvirálásnál. így pl. az 50 kilónál kisebb süldők részére semmit sem engedtek visszatartani. Az egy éven túli csikóknak semmit sem lehetett visszatartani, azután ökröknek, teheneknek semmit. A lónál is oly nevetségesen csekély mennyiséget engedtek, amelylyel lehetetlen a lovat fentartani. Legfontosabb azonban mindenesetre a sertés kérdése, mert ha igy marad, ha ugy hajtatik végre a rekvirálás, mint utasításba adták, akkor a sertéstenyésztés Mosón megyében a jövőben egészen megszűnik, mert nem lesz anyag a sertéstenyésztésre és millióktól fog elesni a gazdaközönség. Másrészt Mosón megye, ez a mezőgazdaságilag annyira előrehaladott megye, • a zsirtermeléshez egyáltalán semmivel sem fog hozzájárulni. A t. ministerelnök urnak bizonyára tudomása van arról, mily magas színvonalon van Mosón megyében az állattenyésztés, ugy, hogy uradalmak is a tenyészállataikat ottani kisgazdáktól szerzik be, igen magas áron. Ha ezek a rendelkezések érvényben maradnak és tényleg elvétetik az a szemes termény, akkor egyáltalán az állattenyésztés a legnagyobb veszedelembe kerül. Fokozza azonban ezt az elkeseredést és lehetetlen állapotot az, hogy egy egyéni tulajdonságainál fogva a rekvirálásra teljesen alkalmatlan rekviráló biztost küldött ki az élelmezési hivatalt vezető minister ur a vármegyébe. Nem akarom nevét megnevezni, mert hiszen lehet családja és egyáltalán nem czélom, hogy személyes hajszát indítsak! Hanem, hogy a nevezett biztos mikép kezelte ezt a kérdést, arra nézve jellemző, hogy mikor egyik járási értekezlet alkalmával ott a jDublikumból valaki szólt, hogy hiszen a gyermekek és az öregebb asszonyok éhen fognak halni, azt felelte, hogyha ezek elpusztulnak, ezekért nem kár. Informáczióm olyan forrásból ered, hogyha közölném a ministerelnök úrral, elfogadná azt, hogy ehhez kétség nem fér. Itt le van nekem irva, hogy erőszakosan, tapintatlanul jár el és nem igyekszik ezt a szükséget, i ha már előállt, ugy odaállítani a közönség elé, ' hogy nyugodjék bele és közös erővel igyekezzünk oly módot találni, hogy a közérdek is meg