Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-758

10 758. országos ülés 1917 deczember 10-én, hétfőn. megállapodásokra, melyek alapján akkor nyu­godtan kijelenthettem azt és ma is kijelentem, hogy ha azok a szénmennyiségek, amelyekre vonatkozólag megállapodást kötöttem a németek­kel és az osztrákokkal, beérkeznek, akkor itt nagyobb zavarok és nagyobb zökkenések elke­rülhetők lesznek. Vegye tekintetbe a t. képviselőház, az egész közvélemény és az egész t. sajtó azt, hogy Magyarország csak kétharmadát termeli szén­szükségletének, egyharmada teljesen importra szorul. Minden ország csak redukáltan tud ter­melni. Amikor minister lettem, első ténykedésem­kép azon iparkodtam, hogy a bányák termelő­képességét fokozzam. E végből a hadügyminis­teriumnál és az utánpótlás főnökénél kértem azoknak a munkásoknak visszabocsátását, akik szénbányákban dolgoztak. (Zaj és közbeszólások jobbfelöl.) Elődöm is intézkedett, én is intéz­kedtem a jogfolytonosság érdekében. Ilyen dol­gokban nincs pártintézkedés. Nem pártszem­pontokból intézkedtem, csak amiben ő intéz­kedett, ott folytattam. Nem tudom, ő intézkedett-e és én sürgettem, vagy pedig ő sürgette-e az ügyet és én intézkedtem; de mindenesetre meg­sürgettem az intézkedést, ha ő intézkedett is és rövid idő múlva az lett az eredmény, hogy szép számmal jöttek vissza a munkások, akik fokozták a termelést. Nem vindikálom magamnak azt a dicsőséget, hogy én kezdeményeztem, átengedem azt elődömnek. Ami a tegnapelőtt történt sajnálatos ese­ményt illeti, az mindenesetre egy technikai hibára vezethető vissza. Hogy mennyiben voltak a gázgyár vegyvizsgálata adatai helyesek vagy helytelenek, azt holnap vagy holnapután fogja egy bizottság megállapítani. Mindenesetre tény az, hogy olyan szén, amely azokba a gázkemen­czékbe nem volt való, azokba betöltetett s ez­által bizonyos eldugulás állott be, aminek követ­keztében a gázszolgáltatás vagy egészen meg­akadt, vagy csak igen gyenge mértékű volt. Intézkedés törtónt, hogy remélhetőleg pár nap múlva a gázproclukczió megint helyreáll­jon. Az én intézkedésem pedig — s ezt akartam a t. háznak megmondani — az, hogy kiválasz­tottunk bizonyos üzemeket, melyek működése feltétlenül szükséges az életfentartáshoz, mint a malmok, azután a gázgyár, a villamosvállalatok, stb.; ezek minden körülmények között, mindenki mást megelőzőleg látandók el szénnel, a többi üzemek csak utánuk következhetnek sorra. Ami a lakosság szénellátását illeti, a dolog a következőkép áll. (Ralijuk! Halljuk!) Olyan országban, ahol fölös mennyiségben van szén és ahol nem szorulnak importra, lehetett szén­jegyet adni; ahol azonban szénhiány van, mint nálunk, ott nem lehet általánosságban a szén­jegyeket behozni. A szónjegy olyan, mint egy váltó, amelyet honorálni kell. Nálunk félős volt, hogy ha nagyobb mennyiségű szénutalványt adunk ki, azt nem tudjuk honorálni. Arra szo­rítkoztunk tehát, hogy. a legszegényebb, a leg­alsóbb réteget lássuk el szénjegygyei, ami meg is történt, mert kb. 200.000 család jutott tiz naponként 50 kg. szénhez s ez a minimális szükségletet körülbelül fedezi. Később intézked­tünk aziránt, hogy mindenki, aki jelentkezik, legalább 6 zsák, tehát három métermázsa szén­nel elláttassák; ez nagyban és egészben a mai napig meg is történt. A helyzet épen szén és gáz szempontjából nagyon kritikus. Mindenkinek, különösen a par­lamentnek, nyomatékosan oda kell hatni, hogy mindenki takarékoskodjék. Ennek azonban az ellenkezőjét látjuk a fővárosban. (Mozgás.) Ami­kor nemrégiben be akartam csukatni a boltokat már öt órakor, nagy felzúdulás lett és küldött­ségek jöttek hozzám, Kilátásba is helyeztem, hogy az üzleti záróórát újévig nem bántom, de újév után már okvetlenül vissza kell tolnom, hogy gázmegtakaritást érhessünk el. Ez a kérdés nem pártkérdés. Nem arról van szó. hogy az én helyzetem milyen, mert arra nem adok semmit. Itt mindenkinek össze kell fogni — sajnos, ez az ország sohasem fogott össze — és a közönséggel meg kell értetni, hogy ezen a kritikus helyzeten csak nagy takarékos­sággal és összetartással tudunk segiteni. Arra kérek mindenkit, különösen a sajtót, hassunk oda, hogy ezt elérhessük. A kormány mindent megtesz, ami emberileg lehető s amennyiben nagyobb akadályok, hófúvások, vagy más kritikus dolgok nem jönnek közbe, biztosítani fogjuk a mindennapi élet számára a legszükségesebb üze­mek szénellátását. Méltóztassék ezen kijelentéseimet tudomásul venni. (Helyeslés balfelöl.) Eiilök : Napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés vita, vagy határozathozatal tár­gyát nem képezheti. Most következik Csermák Ernő képviselő urnak napirend előtti felszólalása. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Csermák Ernő: T. ház! Az a kérdés, amely­rő; itt szólni akarok, egy támadás, amelyet a képviselőháznak 1917. évi november hó 22-iki ülésén gróf Tisza István volt mmisterelnök ur intézett gróf Somssich Tihamér honti főispán ellen. Előre kell bocsátanom, hogy ezt a kérdést nem akarom azzal az élességgel tárgyalni, amelyet talán megérdemelne. Nem akarom pedig azért, mert a vármegye békéjét, mely azon az utón van, hogy meg lesz óvható, meg akarom óvni. Vannak azonban bizo­nyos dolgok és nyilatkozatok, amelyeket mégis szóvá kell tennem. (Halljuk! Halljuk! jobb­felöl.) Elsősorban méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra a nyilatkozatra, amelyet a t. voltministerelnök ur tett (olvassa): »T.ház! Egy másik konkrét eset, amit fel akartam hozni —

Next

/
Thumbnails
Contents