Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. 169 kuzálhatja azon nagy vérontást, amelyet Németország ebben a háborúban kiállott. Mint már a múltkor kifejtettem, Németország hü fegyvertársunk ; nem lehet elképzelni hivebb fegyvertársat,- mint a német, de nem lehet hivebb fegyvertársat sem elképzelni, mint a magyar, (Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) amely nemzet az utolsó csepp vérig kész odaállani és akarja a győzelmet esak azért, hogy ezen győzelmes béke után megmutassa, hogy igenis nem fogom kiaknázni, mint győztes azt, amit kiaknázhatnék, nem akarok mást, mint a békét. Azonban épen ugy, amint elismerem ezt német barátainkról, ugy nem ismerem el azt az ő részükről, hogy ők hű fegyvertársak gazdasági téren. (Igaz! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) A németek ősidőktől fogva — és ne vegyék tőlem ezt a szót rossz néven, ha meghallják — a legbrutálisabban képviselik gazdasági érdekeiket s képesek ezért a legbrutálisabb módon mások érdekeibe bek tiporni. (Ugy van! balfdől.)Ennek illusztrálására elég, ha rámutatok arra, — amint már a múltkor is rámutattam — hogy hogyan kezelik ők a valutakérdést. (Halljuk ! Halljuk !) Itt vannak például jelenségek, amelyek most jönnek. íme a bresztlitovszki tárgyalások. Maga Johannes, a külügyi igazgató mondta a Hauptausschussban, Németországban, hogy igenis, Oroszország a kereskedelmi szerződéseket, amelyeket 1894-ben és 1904-ben kötöttek, nem mint a paritás alapján megcsinált szerződéseket kötötte, hanem ezek hatalmi szerződések voltak ; Oroszország akkor oly politikai állapotban és helyzetben volt, amely, azt mondja, hogy az oroszok állítják, hogy az oroszoknak el kellett fogadniok azokat a gazdasági szerződéseket, amelyeket nekik Németország diktált és Németország most látja gyümölcsét, hogy Oroszországgal mikép jött ellenlábasságba, amely végkövetkezményeiben a háború egyik oka volt. (Halljuk I Halljuk!) Láttuk azt a brutalitást akkor is, amikor első izben Németország minket kényszeritett arra, hogy mi Szerbia ellen a magasabb vámokat emeljük. Nem maradt más hátra az ő szerződési politikájánál fogva, mint azt a vámnyomást, amelyet ránk gyakorolt, a Balkán felé hárítani. Voltaképen a szerb nemzet animozitása és gyűlölete abban kulminált, hogy a szerb nemzet teljesen be volt zárva idegen országok közé, sem a tenger felé nem volt útja, sem másfelé, megfulladt zsirjában. Nekünk meg kellett tennünk és csak Németország befolyása volt, mely minket arra kényszeritett. De láttuk a legutolsó német szerződésben is, amikor tudták, hogy szövetségesek vagyunk, mégsem voltak hajlandók feladni gazdasági érdekeik féktelen megvédését. Láttuk pl., hogy csakugyan arra szorítkozott, hogy amint Ausztria szorított minket, ő is csak a nyersterményeket akarta Magyarországtól megkapni és erősen tiltakozott az ellen, hogy ő a már itt feldolgozott árukat kapja. Láttuk, hogy pl. a lisztnél hogyan száKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. mitotta át a vámot búza ellenében. A búzát olcsóbban engedte ki, mint a lisztet. Sokkal nagyobb vámot rótt a lisztre, mert azt akarta, hogy nála őröljék. Láttuk, hogy a megművelt fát mily erős vámok alá vették. Láttuk, hogy amikor konveniált nekik, akkor állategészségügyi okokból mily irtózatos nyomást gyakoroltak Magyarországra és állatkivitelünkre. Nem felejtettük ezt el. Látjuk azt, hogy most a háborúban, — tudom, hogy a kormány erőlködik ennek megváltoztatásán, — de látjuk, hogy most a háborúban, amikor itt állunk másfél milliárdnyi értékű borral, amelynek kivitele a valutánkat igen erősen befolyásolná, emelné, látjuk, hogy csak bizonyos korlátolt mennyiségeket vesz át lassan egy-egy konzorczium révén, de tudom igazolni, hogy a tranzitforgalmat Svédországba nemcsak nem engedi meg, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) sőt még azokat az utazókat is, akik át akartak utazni Németországon Svédországba, ezen az alapon nem engedte ki. Ezt megczáfolni nem lehet. Tudom, hogy a kormány dolgozik azon, hogy ezt rendezze, de mindez azt mutatja, hogy mi Németországtól a jövőben sem várhatunk mást, mint brutalitást gazdasági kérdésekben. (Mozgás.) Ha győzni fogunk és remélem, győzni fogunk, akkor ez az erő, brutálisan, teljes súlyával ránk fog nehezedni. Az annexió nélküli béke meglesz ellenfeleinknél, de minket annektálni fognak egész gazdaságunkkal együtt. (Helyeslés balfelől. Mozgás s ellenmondás.) Bocsánatot kérek, én szeretném tudni, ha itt van egy győzelmes Németország, amely Németország velünk együtt áll és van, amely Németországgal most a gazdasági umot meg fogjuk csinálni, vagy meg akarjuk csinálni, azt hiszem, meg kell csinálnunk ezt a gazdasági uniót, szeretném látni, hogy akkor Németország hogyan fogja érvényesiteni elveit. Ök ugy fejezik ki magukat Németországban : Wir wollen . ein grösseres Deutschland habén, wir wollen die deutschen Interessen auch auf das Ganzé ausdehnen aber zu unserem Gunsten. ők egyenes becsületességgel kimondják : Die Fabriken wollen wir in Ungarn machen. und nicht die Ungarn. Szeretném tudni, hogyakkor hogyan tudjuk mi magunkat megvédeni és nem fogunk-e alul maradni a nagy gazdasági érdekekben. (Igaz 1 Ugy van !) Ha nekem választanom kell — és ezt megmondom anélkül, hogy kárt akarnék okozni — az angol és a német imperializmus, az angol és a német világhatalom közt, akkor gazdasági tekintetben sokkal szivesebben látom Anglia imperializmusát, mint a németét. Az angol imperializmus azon iparkodott, hogy gyarmatokat szerezzen, amiben a német neki konkurrense volt. Ö a gyarmatokra fektette a súlyt, és onnan kapta gazdasági erejét. Magyarország neki sokkal kisebb volt, mintsem hogy Magyarországra rátenné az ő súlyos kezét. És ha kérdezem, hogy mit akar Németország voltakép a gazdasági unióval tőlünk, akkor vissza kell térnem azon érdekes vitákra, melyek 1906-ban 22