Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

166 764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. Elnök: Csendet kérek. Polónyi Géza." Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy hasznát fogja venni a ház annak, amit mondok. A 251. §. irja körül a ház elnökének azt a jogát, hogy mikor szabad neki a szónokot és milyen módon rendreutasítani. De bocsánatot kérek, a szónok meggyőződésének kritizálása, a szónokkal való polemizálás, (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) a politikai meggyőződésnek stigmatizálása sehol a világon nem elnöki hatáskör. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) T. uraim! Miből származott a félreértés? Talán jó lesz, ha ezt megállapítjuk. Az a kérdés, hogy a győzelmes vagy megegyezéses béke-e a helyes vagy nem. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Nem arról volt szó !) Elnök : Csendet kérek. Miskolczy Imre: Nekünk nem kell győzelmes béke, ezt mondta. (Zaj.) Polónyi Géza: Amint méltóztatott később hallani, megmondta : mert neki a megegyezéses béke kell. (Zaj.) Ez a kérdés nem Holló Lajos t. barátomnak a találmánya, ez világbirodalmakat és parlamenteket foglalkoztató nagy kérdés. Hiszen e kérdésben szemben állnak egymással a világ összes parlamentjeiben pártok és tömegek, melyek védelmezik a maguk meggyőződését és higyje meg nekem a mélyen t. elnök ur, hogy mutathatok rá példát, hogy Németországban és akármelyik parlamentben soha sehol az elnök ilyen kifejezés miatt valakit rendre nem utasított. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Francziaor szagban ! Elnök csenget.) Befejezem azzal, hogy nekünk nagy szükségünk van arra, hogy ezekben az időkben, mikor annyi szenvedély pihenőre tért, ne igyekezzünk magunk közt azokat újra felabajgatni. (Felkiáltások : Maga kavarja fel !) önöknek velünk szemben, kik mint többség ülnek itt, kiknek múltjában benne van az, hogy erőszakosan létesitették ezeket a házszabályokat, (Felkiáltások jobbfelől : Nem, igaz!) kötelességük, hogy velünk szemben legalább türelemmel viseltessenek. Nekem az ellen ünnepélyes kifogásom van, hogy a magyar parlamentben, mely nemzetnek magyar hadserege sincs, az utolsó kincsét ennek a nemzetnek, a képviselők szabad szőlásjogát, meggyőződését (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) bármiféle elnöki diszkrecziónális jog alapján elnöki czenzura alá helyezzék. (Taps a baloldalon.) T, uraim ! Lehet eltérő vélemény, talán én is más véleményen vagyok a t. képviselő uraltál fejtegetett nézetek tekintetében, de abban nincsen köztünk véleménykülönbség, hogy egy magyar képviselő nem lehet arra kárhoztatva, hogy anélkül, hogy a nemzet elleni vétséggel megvádoltad hatnék, meggyőződését szabadon ne nyilváníthassa. Az kellene még csak, hogy ennek a háborús korszaknak ez lenne egyetlen eredménye. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Befejezem. Azt a tiszteletteljes kérelmem van az elnök úrhoz, —eddig nem panaszkodtunk a t. elnök úrra, nem akarom ezentúl sem, hogy erre okunk legyen — fontolja meg, hogy a jövendőben ily módon czenzurát egy képviselő fölött ne gyakoroljon, mert ellenesetben méltóztassék majd megengedni, hogy tanácskozás tárgyává tegyük, hogy ezekkel a házszabályokkal és önökkel szemben képviselhetjük-e meggyőződésünket ebben a teremben. (Helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. ház ! Mindenekelőtt újból hangsúlyozom, hogy a jelen esetet — t. i. az elnöki figyelmeztetés kritikáját — preczedensül használni nem lehet. Azután legyen szabad utalnom arra, hogy Holló Lajos képviselő ur (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a gyorsirói hiteles feljegyzések szerint is azt a kifejezést használta, hogy a magyar nemzetnek nem kell győzelmes béke. (Zaj.) Én appellálok a képviselőházra, appellálok arra a nemzetre, melyet mi itt képviselünk, hogy vájjon az elnöki székből nem mulasztottam volna el kötelességemet, ha nem figyelmeztettem volna a képviselő urat — utalással a nemzet ezeréves történetére, utalással a magyar néplélekre, az egész nemzet felfogására — hogy ilyen kifejezésektől tartózkodjék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Hock János : Nincs igaza az elnöknek. Elnök : Hock János képviselő urat rendreutasitom. (Helyeslés jobbfelől.) Hock János : Azt megteheti, de azért nincs igaza az elnök urnak. (Zaj.) Elnök : Hock János képviselő urat másodszor is rendreutasitom. (Zaj a baloldalon.) Csizmazia Endre (közbeszól). Elnök : Csizmazia Endre képviselő urat, ki az elnqköt enuncziáeziójában zavarja, rendreutasítom. (Nagy zaj.) Létay Ernő : Nincs igaza az elnök urnak. Elnök : Létay Ernő képviselő urat, aki azzal a kifejezéssel fordult az elnöki szék felé, hogy az elnöknek nincs igaza, rendreutasitom. Létay Ernő : De igazam volt a fronton, ott szabad volt szólni ! . Zlinszky István : Ez nem eljárás ! Juhász-Nagy Sándor: Belekötnek egy szóba. Elnök : Mielőtt a következő interpelláló képviselő urat felszólítanám, méltóztassék megengedni, hogy utaljak arra, hogy én a mai ülés folyamán azzal a felhívással fordultam a választójogi bizottság tagjaihoz, hogy a mai ülés után szíveskedjenek megtartani alakuló ülésüket. Én akkor abban a hiszemben voltam, hogy a ház ülése aránjdag rövid idő alatt befejeződik. Miután azonban még hat interpelláczió vár előterjesztésre, és félő, hogy az ülés sokáig fog tartani, talán az éjszakai órákba is belenyúlik s a választójogi bizottság megalakulása akkor már nem igen volna lehetséges, miután továbbá a ház hosszabb ideig nem fog most ülést tartani és igy a bizottság későbbi megalakulása is esetleg nehézségekbe ütköznék, ennek folytán most szünetet fogok elrendelni, hogy az alakulás