Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

162 764. országos ülés 1918 január Tí-én, csütörtökön. Egy hang (a jobboldalon) : Hiszen még a le­vert Francziaország sem akar békét kötni ! Fényes László : A bankok meggazdagodtak a háború alatt ! B. Madarassy-Beck Gyula: Ugyan kérem, ezt az ostobaságot ne hangoztassa. (Zajos fel­kiáltások a baloldalon: Micsoda hang ez ?) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a ház méltóságát megőrizni. Holló Lajos: A béke mielőbbi létrejötte mel­lett a jövő kiépitésére kell irányoznunk figyel­münket, jövendőnk biztosítására, a magyar nem­zetnek mint szintén önrendelkezési joggal biró nemzetnek jogai kiépitésére. Az az irányzat, me­lyet az igen t. ministerelnök ur tegnapi beszédében kifejezésre juttatott, amely Magyarország jogait a háború befejezése után katonai téren is érvénye­síteni kívánja, mindnyájunk lelkében az öröm érzését keltette fel. De milyen jövő tárul elénk ezen a téren és más téren ? Megtámadják katonai követeléseinket Ausztria részéről. Hát vájjon azt kivánjuk-e mi, hogy az ő hadseregükben ne legye­nek többé német és cseh tisztek, hanem magyar tisztek legyenek ? Azt kivánjuk-e, hogy az osztrák hadseregben ne a német legyen a hivatalos nyelv, hanem a magyar ? A mi jogainkta akarjuk talán xlusztriára ráoktrojálni ? Nem, a mi követelésünk csak az, hogy Magyarországon, Magyarország saját területén,, saját hadseregünkben saját fiaink élvezhessék a nemzeti jogokat. És ezen jogunktól akarnak bennünket előre is megfosztani. Jövőn­ket tehát már is homály födi és kétely burkolja a katonai kérdésekben. A másik, a gazdasági téren való lekötöttség kérdése. Es itt már nem üdvözölhetem örömmel azt, midőn látom, hogy Németországgal is keresik ezeknek a kötelékeknek szorosabbra füzesét, (ügy van! bálfelól.) Ezeket a kötelékeket, t. ház, két nagy erő fogja szétbontani. Az egyik erő a béke. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az a béke, amelyet mi czélul kitűztünk s a melyet hivatalo­san is képviseltünk : hogy nem akarjuk a jövőben a népek gazdasági szövetségét egymással szembe­állítani, hanem egy közös nagy gazdasági életet akarunk, békés gazdasági munkát akarunk, meg akarjuk nyitni a világpiaczokat mindenki számára, szóval : szabad kereskedelmet akarunk. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélsóbaloldalon.) Hock János: Ezért kell megegyezéses béke! HoJlÓ Lajos." Ezeket a czélokat akarjuk szol­gálni. És a béke szembe fog állani minden gaz­dasági megkötöttséggel. Meg fogja semmisíteni ezeket a kötelékeket és mindazokat, akik bármi­lyen szövetségi hűség kedvéért a gazdasági le­kötöttséget akarják szolgálni s akik ezáltal a béke elérhetésének útjába akadályokat gördítenek. ( ügy van ! bálfelól.) De össze fogja törni mindezt a nép akarata is. Vagy talán azt hiszik a t. képviselő urak, hogy ilyen Magyarország fog itt továbbra is fennállani, aminőt most láthatunk ? Hogy ilyen Magyar­ország fogja tovább fűzni az ő jövő sorsát ? Nem, t. ház. (Igaz f Ugy van ! bálfelól.) Amint vissza­utasítják ugyebár mindannyian, bármilyen erő­szakos íelfőrgatásnak, revolucziónak még csak lehetőségét is, épen ugy kell mindannyiunknak számitanunk arra is, hogy egy nagy, békés át­alakulásnak kell következnie épen azért, hogy meggátoljuk az erőszakos revoluczió és átalakulás bekövetkezését. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsó­baloldalon. Mozgás és zaj jobbfelől.) Olyan jövője kell hogy legyen ennek a nemzetek, amelyben nincsenek többé meg azok a nagy osztályellen­tétek, amiket ma látunk, amikor a nagybank­oligarchák elfoglalják a földek sokaságát (Igaz I ügy van 1 a bal- és szélsőbaloldalon.), amikor a külföldi tőke benyomul az országba és egész nagy tömböket szakit ki a nemzet testéből. Juhász-Nagy Sándor: Most halljuk a banká­rokat ! Holló Lajos: Amikor népünk százezrei és milliói kénytelenek kivándorolni, mert itt nem találnak talajt, hogy maguk és családjuk meg­élhetését biztositsák. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsóbaloldalon.) Olyan békét, amely ezeket az ellentéteket nem szünteti meg, a jövő magyar nemzet nem fog el­ismerni. (Ugy van ! bálfelól.) Mi azt akarjuk, hogy mindenkinek, Magyarország minden hű gyermeké­nek egyenlő megélhetést nyújtsunk. (Mozgás a jobboldalon.) Nem rombolva, nem rabolva, nem eltépve darabokat másnak birtokából, hanem módot és alkalmat keresve arra, hogy azok, akik eddig megélhetést ez áldott földön nem találhat­tak, a jövőben itt szintén békés exisztencziára lel­jenek. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a bál- és a szélsóbaloldalon.) Ez a jövő egyúttal követeli a jogok egyenlőt­lenségének megszüntetését is. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsóbaloldalon.) Lehetetlen az, uraim, hogy olyan társadalmi rend állhasson fenn, amely születési kiváltságokat, főrendiházi tagsági jogo­kat és más ilyenféle előnyöket osztályok szerint ad meg. A jogegyenlőség útját meg kell nyitni, elő kell készíteni a népet az egyenlő érvényesülésre, a tehetségnek, az érdemnek egyforma teret kell biztosítani. Ez a jövő Magyarországa ! (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsóbaloldalon.) A lekötött Magyarország nem lesz a jövő Magyarországa. A hatalmi kasztokon és klikkek uralmán felépült Magyarország nem a jövő Ma­gyarországa. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A jövő Magyarországa az egyenlő jog, a jogtisztelet és egyenlő megélhetés Magyar­országa lesz. Ez a Magyarország az, amely leveri a békókat az emberi jogokról és leveri a békókat a nemzet jogairól is. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal­és a szélsőbaloldalon.) Es mi nem azt kívánjuk, hogy ezek a nagy kérdések ma oldassanak meg. Ezek a kérdések megoldásra találnak majd a háború után. A minek megoldását mi már ma kívánjuk, az csupán annyi, hogy állittassék fel egy olyan szerv, amelyben a

Next

/
Thumbnails
Contents