Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. 16 nemzetnek bizalma lehet, amely a nemzetnek valódi képviselete. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,.) Ma ez a bizalom nincs meg. Az a hatalmi alakulat, amely itt létrejött, már idejét multa. (Igazi ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Az egy autokrata hatalom'megbízásának letéteményese. Ennek a hatalomnak bizalma megszűnt, a nép bizalma nincs meg. Megbízásuk tehát a levegőben lóg. Egész politikai életünket ekként megfertőzteti az, hogy tűrnünk kell egy hatalmi szervezetet, egy többségi állapotot, amely nem képviseli a nemzet akaratát, amelynek reprezentánsai nem a nép bizalmából ülnek itt, hanem fermentálják a levegőt azon alapnál fogva, melyen itt helyet foglalnak : a hatalom és a korrupczió bűneivel. (Igaz! ügy van! Taps a balés a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelől.) • Mit kivan tehát a magyar ember ? Azt, hogy tisztítsátok meg az országot, a közéletet egy ilyen fertőző betegségtől (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) ; hogy adjatok parlamentet, és hogy parlament lehessen : adjatok nekünk választójogot ! (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az, ami a nemzet kívánsága. De minél tovább marad fenn ez a közfelháborodás, ez a közérzet, annál inkább elfordul az ország ettől a magyar parlamenttől. Hát nincs nekünk egy szervünk, egy képviseletünk, amely igazán bennünket képvisel (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk/ balfelől.), amely a mi jogainkért sikra száll, amely ott áll a kormány háta mögött mint többség és azt támogatja? S hogy nincs ily szervünk, az megmételyezi, elzsibbasztja a kart, amely a fegyvert emeli, mert megíosztatik annak lehetőségétől, hogy erre a parlamentre mint az ő akaratának, kívánságainak kifejezőjére bizalommal nézhessen. (Helyeslés a baloldalon.) Mik ennek a következményei? Hiszen az előzményeket már láttuk : a háború alatt katonai és gazdasági téren észlelhettük a méltatlanságok egész sorozatát. Itt csak egyet hozok fel. Ugyebár a breszt-litovszki tárgyalásokon ott van a bolgár is az ő nyelvével. A bolgár nyelv nem világnyelv, azt bizonyára senki sem fogja ott megérteni. Aztán ott van a török az ő aránylag kisebb haderejével és segítségével, melynek nyelvét szintén alig fogják érteni. Es itt van Magyarország az ő nagy igénybevételével, az ő számarányon felüli fegyverkezésével és vérehullásával. (Igaz l ügy van! a baloldalon.) De a magyar állam nyelve nincs ott a breszt-litovszki tárgyalásokon elismerve, mert nincs egy tiszteletet keltő képviseletünk, mely a magyar nemzet jogait minden téren megvédelmezné s ezt a méltatlanságot rólunk elhárítaná. így nincs meg az erőnk annak megakadályozására sem, hogy ne vigyék ki a magyar ezredek kereteit tőlünk külföldre és idegen külföldi ezredek kereteit pedig ne hozzák be hozzánk. Ez az elcserélés magyar szempontból mindenesetre visszás és olyan szomorú következményekre vezethet, mint aminőket legutóbb hallottunk s aminők pl. egy ilyen külföldön levő magyar ezrednek állítólag végzetes szerencsétlenségét idézték elő. Juhász- Nagy Sándor : Mi van a prágai esettel? Holló Lajos : Ha ezek a visszásságok megszüntethetők, ha ezek tekintetében Magyarország érdekei védelmet találhatnak, akkor sokkal. könynyebbé válik a magyar nemzetre nézve ezen nehéz szolgáltatások teljesítése, mint eddig, amikor méltatlanságokat is el kellett szenvednie, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Van szerencsém ezek után a következő interpellácziót előterjeszteni. (Halljuk/ Halljuk 1 balfelől. Olvassa): »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. A magyar közvélemény lázas érdeklődéssel kiséri figyelemmel a bresztlitovszki tárgy alások menetét. A mi hivatalos álláspontunk eddig az volt, és bizonyára ma is az. hogy mi nem törekszünk semmiféle annexióra. Magyarország érdeke ezzel teljesen azonos. Magyarország kész ezeréves területi épségét utolsó csepp vérével is megvédelmezni, de semmiféle annexióért vérét ontani bi zonyára nem volna hajlandó annyival kerésbbé, mert az annexiós törekvések a várva-várt általános béke bekövetkeztét is megnehezítenék. Kérdem azért a t. ministerelnök urat : 1. Allunk-e még továbbra is az annexió és hadikárjjótlás nélküli béke álláspontján? 2. Külügyi kormányunk közremüködik-e oly irányban, hogy a bresztlitovszki tárgyalásoknál felmerült ellentétek kiegyenlittessenek és egy általános béke bekövetkeztének utjai egyengettessenek?« (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur válaszolni kíván. Polónyi Géza : A házszabályokhoz kérek szót. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Zaj.) Elnök: Már bejelentettem, hogy a ministerelnök ur kivan válaszolni. Azután méltóztassék a képviselő urnak szót kérni. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon : Halljuk Polónyü !) Polónyi Géza: De én a házszabályokhoz jelentkeztem szólásra. (Zaj.) Elnök : Ismétlem : én már bejelentettem, hogy a miaisterelnök ur szólni kíván s azt hiszem, hogy a ház lesz annyi tekintettel a ministreJnök úrra, aki válaszolni kivan, hog}- őt most meghallgassa. (Helyeslés. Halljuk I Halljuk !) Polónyi Géza : Joga van átengedni a választ ! (Zaj.) ' Gr. Tisza István : Semmi joga, mert a ház engedi meg ! Polónyi Géza: De én a ház engedélyét fogom kérni. Annak jogában áll megtagadni az engedélyt . (Zaj. Halljuk !) Elnök : A ministerelnök ur kívánn\>ilatkőzni, Wekerle Sándor ministerelnök : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az interpelláló képviselő ur sok olyan kérdést érintett, amely interpellácziójával közvetlen összefüggésben nincs, (ügy van ! Ügy van! jobbfelől.) így felsorolta a mi sok bajunkat, amire nézve nem akarom azt mondani, hogy talán 21*