Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. 159 abban a sajátos helyzetben, mint épen a magyar nemzet, amelyre még nagyobb mértékben nehezedtek a háború csapásai. (Ügy van ! a baloldalon.) Hiszen itt nyert hivatalos megállapítást, hogy a magyarnak az ő számarányához mérten T67 százalékkal magasabb kvótával kellett részt vennie. (Egy hang a jobboldalon : Még többel!) Más irányú statisztika is van, — nagyon helyesen mondja t. képviselőtársam, hogy többel — amely a Kárcly-keresztesek tekintetében megállapítja, hogy a magyarok részesedése hat százalékkal múlja felül az ő népességének számarányát. De nézzük azokat is, amik még statisztikában nincsenek lefektetve, nézzük nem a Károlykereszteseket, de a fakereszteseket, akik fakeresztek alatt nyugszanak ; (Igaz ! ügy van ! balfelől.) ha itt keressük a százalékarányt., a magyaiság elvérzésének arányát, akkor látjuk csak meg a valódi helyzetet. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Es én nagy súlyt fektetek arra, amikor az önök soraiban értékes egyének előveszik a kvótának kiszámítását, hogy a magyar nemzet az anyagiak terén a megrendelések és egyebek tekintetében milyen károkat szenved, de az a kvóta a legdrágább, amely a vér kvótájában rejlik (Igaz! ügy van ! balfelöl.) és a melyet a magyar nemzetnek ebben a háborúban túlontúl meg kellett fizetnie (ügy van ! balfelől.), anélkül hogy ebben a nemzet bármily védelmet talált volna. (Mozgás.) Es a másik, amit a hadi helyzetben Magyarországnak eszkomptálnia és viselnie kell, ott van az elhelyezkedés ebben az egész hadviselésben. A bolgár nemzet hősies kis nemzet, talán 300.000, vagy nem tudom pontosan, mennyi katonával vesz részt a háborúban. Ugyebár értékeljük, amikor külön egyedként megjelenik, odaadja hadi erejét, tisztjeivel, vezérkarával, elfoglalja a poziczióját, amelyet számára kijelölnek és hősiesen tartja azt és védi. A magyar nemzet hadereje milliókra megy, de ezek szét vannak szaggatva, marczangolva, darabolva, majdnem minden kötelékben vannak . . . (Igaz ! ügy van ! Taps balfelől.) Juhász-Nagy Sándor; Maguk szavazták meg a törvényt. Most kiabáljanak ! (Zaj.) Beck Lajos : Palesztinába ! (Zaj és mozgás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Holló Lajos: Nincsenek magyar parancsnokaik, nincsenek magyar vezéreik. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Tudjuk azt, hogy ez nem szándékos vagy rossz intenczióból folyó, hogy becsülik és tisztelik a magyarban a vitézséget, hogy azzal akarják talán erősíteni a két állam haderejét, ele ez mégis megalázó a magyarságra, hogy mikor ilyen óriási véráldozatot kivannak tőle, mikor a kvótánál magasabb áldozatba viszik bele, akkor még azt sem érhetjük el, amit a legkisebb nemzet is elért Európában, hogy saját nemzeti hadseregében, saját nemzeti parancsnokai alatt lehessen, hanem szétszaggatva, szétdarabolva kénytelen harczolni. (ügy van! ügy van! a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ezért kell a választójog?) Létay Ernő : Azért kell a választójog, hogy ne legyen olyan magyar párt, amely akadályozza a magyar hadsereget. (Zaj.) Holló Lajos: Ennek a konzekvencziája nem az, hogy Magyarország megtagadja azt a szövetségi hűséget vagy áldozatkészséget, melyet tőle joggal kívánnak, hanem hogy orvosaltassanak azok a sérelmek, melyeket a magyar nemzetnek immár három és fél éven keresztül kell vislnie. s amelyeket el kell szenvednie azért, mert nem talál kellő védelmet, nem talál a nemzet életében kellő ellensúlyt, mely a nemzet jogait képes volna e tekintetben helyreállítani. Miért kell nekünk a kvótán felüli arányban odamenni, hogy kiegyenlítsük a cseh és más osztrákezredeknek hiányait? Miért kell nekünk a mi véreinket a hareztéren tartani, mikor látjuk, hogy vannak katonai szervezetek is, melyekben már 45 éven felül is kímélik a nemzeti erőt azzal, hogy elbocsátják. Miért kell nálunk a rokkantaknak, semmire nem használható féllábuaknak és félkezüeknek ott a kaszárnyákban leveleket söpörgetni és semmittevéssel foglalkozni, mikor gyenge erejüket otthon a családjuk és gazdaságuk gondozására még mindig használhatnák ? Miért kell eltűrnünk, hogy feleslegesen szétszaggassák a magyar kötelékeket, mikor megtehetnők adminisztrativ utón, hogy összesitsük azokat és legalább a szolgálatnak kellemességét és könnyebbségét érnők el számukra azáltal, hogy magyar kötelékekben harczolnak. Itt van egy a sok közül, egy rövidke levél, (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) amely szegény magyar katonák sérelmét mondja el. Égy katonatiszt levele ez, mely azt mondja (Olvassa): »A mi bataillonnnknál körülbelül 6—700 ember van, tulnyomólag német, lengyel és cseh. A bataillon mintegy háromszáz kilométer hosszú vasúti vonalat tart megszállva és ezen a vonalon czirka hatvan őrség van felállítva. Áprilisban 1917-ben kaptunk a honvédzászlóaljtól húsz magyart, jórészt alföldi emberek Félegyházáról, Szegedről stb. Ez a húsz ember be van olvasztva a hatvan őrségbe, ahol a többi legénységgel sem beszélni, sem magukat megértetni nem tudják. Egész idő alatt mint a. némák éltek és élnek most is, panaszaikat és kérelmeiket elő nem adhatják, mert nincs, aki őket megértse. Szabadságot legritkább esetben kapnak, van közöttük, aki már két év óta. nem volt otthon.« Fényes László : Senki sem segít rajtuk. (Zaj.) Holló Lajos (olvassa) : »Az egész bataillonnál ketten vagyunk magyar tisztek. Ha véletlenül hozzánk jutnak, sírva panaszkodnak, hogy tegyünk velük valamit, mert tovább már nem bírják ki A Ez egy jajkiáltás, csekély húsz embernek jajkiáltása, de mennyi ilyen jajkiáltását halljuk az egész hareztéren magyar véreinknek, kik panasz szál fordulnak mihozzánk, kik a nép őrei és védői