Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

160 764. országos ülés 7918 j\ volnánk, hogy bajukon segítsünk és nincs hatalmunk, hogy ezt a lehetetlen helyzetet megváltoztassuk. Itt van a velünk való bánásmódnak egy másik kis pékiája. Egy tiszti étkezdében az asztal végén két magyar zászlós magyarul beszélget. Egy főhadnagy rájuk támad : Merne Herren, nur europäisoh spreehea ! (Nagy zaj a szélsóbaloldalon.) Meskó Zoltán : Betyárság ! Holló Lajos ". Egy másik Ofriziersmessén egy Jelasich Vevü főhadnagy egyszerűen kikérte magának, hogy. az ő jelenlétében magyar tisztek magyarul beszéljenek. (Nagy zaj balfelől.) Farkas Pá! : Milyen jogon? (Felkiáltások jobbfelől: Át kell adni a ministemek!) Hock János: Ez az, hogy nem jog, hanem erőszak ! Elnök : Csendet kérek. AlldriCS Tivadar : A kormánynak tessék beszélni ! Ott van a kormány! (Zaj.) Bartos János : Mit csinált az előbbi kormány? (Folytonos zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot meghallgatni. Holló Lajos: Nem jog ez, t. képviselőtársam, szomorú helyzet' ez, amelyben áll a magyarság és a magyarság nagy áldozatai meg vannak sértve épen azáltal, hogy nem bírja saját nemzeti egyéniségének, nyelvének, saját tisztjeinek birtokában ezt a nagy véráldozatot teljesíteni, hanem szétszaggatva, szétdobálva kell nehéz harozi életet végigélnie. Nekünk tettek szemrehányást, hogy mi a háború kitörése előtt az ujónozok megszavazását bizonyos nemzeti követelményekhez' kötöttük és hogy ebből milyen nagy hátránya volt a hadseregnek a háború alatt. Hiszen ez, ugyebár, két vagy három évvel a háború kitörése előtt történt 18.000 ujoncz megszavazása maradt el talán egy vagy két évre. 18.000 ujoncz, ha kétszer, ha háromszor veszszükis, ennek nagyságát tekintve milyen nagy előnyöket biztosított volna vájjon ez a milliós hadseregek számarányában? Ellenben, már ott mondtuk, hogy a hadiczéloknak és a hadiérdeknek válik hátrányává, hogy a magyart egy ilyen szervezetben kényszerítik bele háborúba, hogy egy nagy világháború közeledik felénk, — mi már akkor mondtuk és mások is látták — ha sikereket akarunk elérni, akkor épugy. mint más államalkotó nemzeteknél, a magyarnál is el kell ismerni, — hiszen egy húszmilliós nemzetnek ereje ma nagy számot tesz a nemzetek mérkőzésében — mondottuk, hogy az állam jogait, szuverenitását, nyelvének, tisztjeinek jogosultságát el kell ismerni. Ezzel nem akartuk mi gyengiteni a hadsereget, ezzel csak erőt akartunk adni a hadseregnek, amelyet azután a véres mérkőzés idején odahívnak, hogy vérét és életét áldozza a hazáért. Hock János : Jöttek a darabontok és kidobáltak minket, (ügy van ! baljelől.) Fráter Lóránt: Orosz fogolytáborokban csehek korbácsolják a magyar tiszteket ! muár 17-én, csütörtökön. Holló Lajos: Ez a helyzet a fronton, ez a mértéktelen kihasználása bizonyos mértékben a magyarságnak, másrészről pedig méltatlan elbánás a magyarsággal. Vájjon itt benn is nem tapasztaljuk-e ugyanazt, a front mögött is nem tapasztaljuk-e azokat a velünk szemben támasztott túlzott igényeket, amelyeket csak saját pusztulásunk, vagy saját szenvedésünk árán vagyunk képesek kielégíteni? Itt sem azt mondjuk, hogy ne adjuk meg az anyagiak terén azt, ami módunkban áll. Odaadjak az osztrák hadsereg élelmezésére saját terményeinket, odaadjuk az osztrák népnek és a német népnek is feleslegünket . . . Barta Ödön : Még a cseheknek is ! Holló Lajos : ... de hogy azon nyomás és szidalmazás súlya alatt, hogy ti pedig a magatok ellátásával túloztok, túl jól éltek, nekünk pedig nem adtok, hogy ezen támadások folytán mi meginogjunk és saját népünknek, saját nemzetünknek életszükségletéről és létfentartásáról se gondoskodjunk, odáig nem mehet a mi jóakaratunk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azért, amikor egy ministerünk, mint gróf Hadik megáll amellett, hogy a velünk szemben támasztott követelés népünk létérdekeivel ellentétben van, — nem szeretek statisztikákkal dolgozni, de két adatot fel kell említenem — akkor néznünk kell a nemzet millióinak helyzetét, szenvedését a háború alatt. Nem a felső tízezrekről, vagy ötezrekről van szó, hanem a milliókról, melyek a nemzet többségét teszik. Ezeknek a helyzetét kell megnézni. Amikor tehát a túloldalról azt halljuk, hogy az idén több volt a kenyérmag, mint tavaly, tehát jobban ki lehetne elégíteni az osztrák igényeket . . . (Ellenmondások a jobboldalon.) Hock János : Tisza mondta ! Farkas Pál : Nem mondta ! Nem így mondta ! Almásy László : ... Ez nem a mi álláspontunk, a Tiszáé sem. Holló Lajos: Amikor azt mondják, hogy az idén több volt a kenyérmag, tehát Ausztria több szolgáltatást várhat a magyartól és amikor ezt ugy mondják, hogy a külföld is meghallja, hogy azután igényeket támaszszon ellenünk, akkor elfelejtik, hogy az időjárás miatt nincsenek kenyérpótló élelmiszereink, nincsen burgonyánk, nincsenek állati takarmányok, nem lehet tejet termelni. Azt kell megnézni, hogy milyen táblázatokat mutatnak a£ok a tünetek, melyek a szegénységnek, a táplálkozás hiányosságának következmnéyei. Es itt csak két táblázatot akarok ismertetni. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Az egyik a születési táblázat. A háború előtt Magyarorszá-... gon 765.000 gyermek született. A háború első éve, az 1914. év még nem számit, de már ebben is 18.000-rel csökkent a születések száma. 1915-ben 481.000 gyermek született, tehát 284.000 lélekkel kevesebb, mint békében. 1916-ban 333.000 volt a születések száma, itt 432.000 a visszaesés. 1917-ben 328.000 volt a születések száma, itt a visszaesés már 437.000. A front mögötti veszte-