Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-763
148 763. országos ülés 1918 január 16-án, szerdán. magyar hadsereg összes részeire nézve lehető volt, de tovább megyek a háború alatt tényleg teljesen idegen három-négy állam külön hadseregre nézve is lehetséges volt — mert akárhogyan is nevezi a magyar sajtó magyar, német és osztrák hadseregnek, mégis csakis osztrák marad az és a magyar hadsereg csak szemfényvesztés ! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) — mondom tehát, hogy amikor négy egymástól teljesen idegenül álló hadseregriek lehetett egységes vezetése, amint azt Hindenburg haditettei igazolják, akkor az önálló magyar hadsereg is bele tudna abba a nagy keretbe illeszkedni, (Igás! ügy van!) legalább is addig, amig, amit én is hiszek, a militarizmusnak napirendről való levételéről lesz szó. Midőn a hadsereg harczképességének ezen feltételeit fejtegetem, azt hiszem, hogy az egységes szellemet, mint a leglényegesebbet kell itt külön kiemelnem. A mi kedves osztrák testvéreink az egységes szellemet féltik. Pedig jelentsük ki, már egyszer nyomatékosan, olyan . nyomatékosan és hangosan, hogy még a legilletékesebb helyen is meghallhassák, hogy az az úgynevezett egységes szellem az osztrák-magyar hadseregben csakis a nemzeti szellem elnyomása mellett tartható fenn. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A magyar katona idegen tisztek, idegen nyelv és jelvények alatt harczolhat kötelességtudásból, harczolhat a fegyelmi büntetéstől való félelemből, de nem lelkesedésből. (Ugy van ! a baloldalon.) Pedig a badsereg megfosztatnék a nagy haditettek legfontosabb rugójától, a lelkesedéstől, a bazaszeretettől, ha az osztrákok által megállapított és irányított egységes szellemet tartanák fenn. Rátérve arra a kifogásra, mely szerint a magyar nemzet nem rendelkezik a tisztképzéshez szükséges elég kulturelemmel, méltóztassék megengedni, de valósággal méltóságunkon aluli, hogy erre magyar ember egyáltalában reflektáljon. (Igás! Ugy oan!) Meskó Zoltán: A cseheket favorizálják! Balla Aladár: Midőn igy felszólalásom keretében és méretéhez képest röviden bemutattam, hogy mi is az, amit a magyar nemzet állami szupremácziájának kivívása és biztosítása czéljából olyan szerényen, olyan halk hangon, úgyszólván lábujjhegyen járva és közeledve a bécsi magas hatóságokhoz és körökhöz, kérni bátorkodik, azt jegyzem meg, hogy ezen kérelmünkre, ezen alázatos, kolduló fellépésünkre válasz eddig mindig csak az volt, hogy kitüntető kegy és bizalom mellett atyáskodva fogadtak bennünket osztrák testvéreink pedig üvöltő támadással, gáncsvetéssel válaszoltak. A Bachkorszakbeli czivilizátorok most összefognak, hogy a magyart elbuktassák akkor, amikor nem jutalmának, hanem jogának elismeréséért megy fel P>écsbe könyörögni. Szent-lványi Árpád: Követelni, nem könyörögni ! Ballá Aladár: Épen akkor utasítják vissza a magyar nemzetnek ebbeli követelését, amikor azt látjuk, hogy a mi véreink, a vörössipkások unokáinak dicső tettei segítették szabaddá tenni Lengyelországot, a finn népet és Albániát. Maholnap már önálló, szabad, szuverén állam lesz Lengyelország, Finnország és talán Albánia is, lesz a lengyelnek önálló lengyel nemzeti hadserege, Pinnországnak is önálló védrendszere és talán Albánia is visszakaphatja a skartba. tett Wied herczeget. Sümegi Vilmos: Szabadítsák fel Magyarországot is már! Balla Aladár: Sohasem fogjuk jogaink érvényesítését ezen sok könyörgéssel és nyöszörgéssel elérni. A magyar becsület szenijjontjából nem elég gróf Tisza István igen t. képviselőtársam azon dodonai kijelentése, melyet egypár nappal ezelőtt a munkapárti körben tett, hogy azok, akik gátolni mernék a királyt a magyar hadsereg felállítására vonatkozó akaratának érvényesítésében, azok az osztatlan magyar nemzettel fogják magukat szemben találni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Az nem dodonai, az nagyon határozott nyilatkozat volt!) De nem elegendő ez a kijelentés, mikor önök épen ugy, mint mi valamennyien, meggyőződtek arról, hogy nemcsak Bécs, hanem egész Ausztria szembeszáll velünk. Midőn nemzeti követeléseink kielégítéséről van szó, akkor itt félre kell tenni minden opportunizmust és az ismét kormányra jutásra való képesség szempontjait, hanem teremtsük meg végre azt az erős, egységes nemzeti akaratot, amelylyel jogainkat nemcsak elismertetni, hanem ha kell, kierőszakolni is tudjuk. (Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) Vadász Lipót t. képviselőtársam, — sajnálom, hogy nincs itt — és Perényi Zsigmond báró t. képviselőtársam és mások is nemrégiben, elismerem, nagy elokvencziával és bátorsággal vettek részt a cseh támadások elleni harczunkban. Most, midőn sokkal veszedelmesebb duvaddal és ellenséggel állunk szemben; most, midőn a tótlakta magyar megyékre vonatkozó cseh hűtlenségi aspiráczióknál sokkal veszedelmesebb és nagyobb invektivákkal sújtják a magyar nemzetet; — mert hiszen Ausztria élén a külügyministerrel és az egész kormánynyal épen abban a támadásban vesz részt, amely bennünket legerősebben érint — midőn az egész magyar nemzetet illető alkotmányjogi birtokállományba mernek belenyúlni s azt csúffá tenni és kigúnyolni akarják: akkor azt látom, t. képviselőtársaim, hogy magam maradtam, aki ebben a kérdésben az osztrák támadásokat visszaveri. (Zajos ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon : A pártjában! Ott sem! A Károlyipalotában !) Elnök: Csendet kérek! Egy hang (balfeUl): Nyelvbotlás volt!
