Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-763
763. országos ülés 1918 január 16-án, szerdán. 147 zetü Szilágyi Dezső is azt tanitotta — és ilyen értelemben mondotta Tisza Kálmán kormányzata idején nagy beszédét a hadsereg kérdéséről, amely beszéd után igazságiigyminiszter lett — azt tanitotta, hogy minden jog a nemzettől származván, tehát a felségjog is a nemzettől származik és csak a nemzet szellemében gyakorolható. De nemcsak a magyar kiegyezési törvény, hanem az osztrák kiegyezési törvény is O felsége erre vonatkozó felségjogát ismeri el, amidőn azt mondja 5. §-ának e) pontjában (olvassa): »Die Anordnungen in Betreff der Leitung, Führung und inneren Organisation der gesammten Armee stehen ausschliesslich dem Kaiser zu«. Ezeknek előrebocsátása után, annyira, amenyire sikerült megtudnom, leszek bátor a t. képviselőházzal megismertetni, hogy mi is lehet az a programm, amely a magyar hadsereg felállítására vonatkozik. Amint méltóztatnak tudni, a mostani katonai kormányzati apparátus három központból áll: a császári és királyi közös hadügyministerium, a magy. kir. honvédelmi ministerium és a k. k. Landwehrministerium. A magyar hadsereg felállítása esetén két különálló, egymástól elvált hadügyministeriummal lenne dolgunk, a magyar korona országaiból rekrutált csapattestek részére volna a magyar királyi hadügyministerium, az osztrák tartományok területén rekrutált csapattestek részére pedig a cs. k. hadügymini sterium. Amidőn ezen két hadügyministeriumot sikerül majd a magyar hadsereg létesítése esetén felállítanunk, nemcsak az adminisztráczió, de a vezérlet és a szolgálat nyelve is ideát magyar kell hogy legyen, odaát pedig német. Csak a vezetés, az marad közös. És ebben tér el, t. kéjjviselöház, ez a j^rogramm az önálló magyar hadseregre vonatkozó programúitól, amely a vezetést, a hadseregfőparancsnokságot is ketté osztja, külön hadseregfőparancsnokságot adván Ausztriának és külön egyet Magyarországnak. Ezen hadseregfőparancsnokság hatáskörében — mert ez, ha a magyar hadsereg felállíttatnék, csak katonai és nem kormányzati fórum volna — megmaradna a vezérkar magasabb kiképzése, a csapattestek kiképzésének egységesítése, irányítása, a mobilizáczió előkészítése, a felvonulás irányítása és végül, háború esetén a legfőbb vezetés. Midőn azonban azt látjuk, hogy a magyar nemzeti kormánynak általam most üy röviden skicczirozott katonai programmja~ ennyire szerény keretekben mozog, akkor érdemes érdeklődni, hogy vájjon mi hát az alapja annak a fenéketlen gyűlölködésnek, az osztrákok részéről minket ért támadásoknak, amelyeket tapasztalnunk kell ? Én érdeklődtem és amennyire nekem illetékes helyen megtudnom sikerült, az informáczió nagy meglepetésemre ugy szólt, (Halljuk! Halljuk!) hogy nem is annyira a katonai szempontok azok, amelyek a mostani támadásokban a katonai és különösen az osztrák politikai köröket irányítják, mint inkább a politikum. T. i. a bécsi körök a magyar hadsereg felállításától, mint a nemzeti nevelés leghatalmasabb faktorától: féltik a mi nemzetiségeinket. Attól félnek, hogy majd megmagyarositjuk őket! (Igaz ! Ugy van! Zaj balfelol.) De eddig soha sem féltették őket attól, hogy a mostam közös hadsereg intézménye következtében esetleg germanizálódni találnak. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Es különösen félnek attól, hogy a magyar nemzeti véderő-intézmény felállításával a magyar állam szupremáczíája, presztízse emelkedik, megerősödik. Amidőn ezt a politikumot a közösügyekért rajongók szives figyelmébe ajánlom, egyszersmind — miután eszembe jut, hogy a háború elején mi történt Debreczenben — ajánlom Debreczen város hazafias közönségének figyelmébe, amely kalaplevéve hallgatta a Gotterkalte hangjait, amidőn 1914-ben a magyar ifjakat elvitték. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetek erre azért, mert a magyar nagyon szeret felejteni s immár a Kossuth-nóta szövegét is elfelejttették vele. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az osztrák azonban nem felejt. Nézzük már most egész röviden, hogy a bölcs katonai körök miért kifogásolják katonai szempontból a magyar hadsereg felállítását. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) És itt igazán nem tudom, kit irigyeljek jobban? Vájjon az osztrák katonai köröket-e, vagy pedig a munkapárt igen tisztelt elnökét, gróf Khuen-Héderváry Károlyt, mert mind a ketten ugyanazt mondják. Egy hang (a baloldalon): Ugy van! Egy húron pendülnek! (Zaj és mozgás a baloldalon.) Balla Aladár: Az egyik összes nyilatkozataiban, a másik a Neue Ereié Pressében félti ettől a hadsereg harezképességót. Cserny Károly: Szó sincs róla, hogy ezt mondta volna! Balla Aladár: Tetszett olvasni a Neue Freie Pressét? Cserny Károly: Igen, olvastam! Balla Aladár: Abban benne van, hogy gróf Khuen a hadsereg harczképességót félti a magyar hadsereg felállítás ától. (Ellenmondások jobbfelöl.) Elnök". Csendet kérek, képviselő urak! Balla Aladár: Egyébként, ha Cserny képviselő ur megengedi, én majd megmondom, hogy ez a harczképesség mitől függ. (Zaj jobbfelöl.) Az egységes vezetéstől, az egységes szervezettől, kiképzéstől és felszereléstől és végül az egységes szellemtől. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Elsősorban az egységes vezetésről. Valóságos anakronizmus, hogy ez ellen kifogást tesznek ma, három és fél évi háborús tapasztalatok után. Azt hiszem, hogy amikor az osztrák19*
