Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-763

146 763. országos ülés 1918 január 16-án, szerdán. heket érti !) Die Siege unserer ruhmreichen Waffen, sie waren der grösste Triumph des Gemeinsamkeitsgedankens.« Mert ha nem lett volna egységes az osztrák hadsereg, akkor ezt a háborút meg se nyertük volna. (Tovább olvassa:) Anderungen • an dieser gemeinsamen Institution, welche ebensosehr ein Rechtsgut Ungarns wie Osterreichs ist, könnten selbstverständlich ohne das volle Einverständniss des einen Staates

8 nicht einseitig nach dem Yerlangen des anderen vorgenommen werden. Sicher ist es, dass die Trennung der Wehrmacht in zwei selbständige Teile ein ebenso gefährlicher, wie nach den Erfahrungen des Weltkrieges stb. A konzervatív szellemű Fremdenblattól teljesen távol álló, egészen más irányzatú Árbeiter-Zeitung szintén foglalkozott a magyar nemzetnek a hadseregre vonatkozó követelésével. Azt irta: (Olvassa.) A magyar uriosztály besepri haditudósítóinak babérait. Amit a Habsburgok 200 esztendeig kínosan építettek fel és azután évtizedeken át szívósan védelmeztek, azt most meg akarják támadni. Amit a magyar oligarchia és bourgeoisie 1848-ban fegyveres lázadással akart kivívni, (Felkiáltások: Ki irta?!) és amit 1849-ben a világosi összeomlással fizetett meg, amiről Deák 1867-ben bölcs mérséklettel lemondott, azt most jutalmul a szépen stilizált hadi tudósításokért, minden további nélkül meg akarják nekik adni. Mert hiszen semmi ok sincs arra, hogy a magyar faj -katonáit elébe tegyük Magyarország egyéb fajainak. A magyaroknak bizonyára fáj, hogy uralkodó helyzetük miatt gazdaságilag nélkülözhetetlenek voltak és emiatt nem szolgálhatták a hazát oly számmal, mint^ Magyarország német, szláv és román lakosai. (Élénk felkiáltások : Ki irta ezt ?! Tálán Diener-Dénes ?) Igazán nem tudom, ki a szerzője : az Arbeiter Zeitungban jelent meg. Ezekhez az osztrák támadásokhoz talán oda sorozhatni egy igen érdekes támadást, amely a munkapárt igen t. elnöke, gróf Khuen-Héderváry Károly részéről a Neue Ereié Presse vasárnapi számában jelent meg. (Mozgás a baloldalon.) Sajnálom, hogy a nemes gróf most nincs itt, mert akkor részletesebben foglalkoznám az ő támadásával. De azt hiszem, hogy ez felesleges is, mert az ő támadása tulajdonképen csak gyenge kópiája a Fremdenblattban megjelent támadásnak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondás jobbról.) De szolgálhatok ón még megdöbbentőbb dolgokkal is azok részére, akik akár germanofil lelkületüknél fogva, akár az orosz felfalástól való félelmükben már a középeurópai nagy német Oberstaat védszárnya alá kívánkoztak és akik a nagy einheitliches Wirtsehaftsgebietről és az einheitliches Wehrwesenről álmodoznak. Figyelmükbe ajánlom, hogy a német birodalom fontosabb ós nevezetesebb sajtóorgánumai, így a Lokalanzeiger ós a Vossische Zeitung is milyen magatartást tanúsítanak a magyar nemzetnek a magyar hadseregre vonatkozó követelései kérdésében. Egyenesen arra intik a monarchia illetékes köreit, hogy a magyarságnak — des Magyarentum — a nagy szövetségi egységet feszólyeztető eme törekvéseit nehogy honorálni merjék, nehogy megengedjék a magyar hadsereg felállítását. Farkas Pál: Ki járt Berlinben ? Balla Aladár: Engem tetszik gondolni? Farkas Pál: Nem! Balla Aladár: Mert én jártam a háború alatt ötször vagy hatszor Németországban: jártam oda vadászni és meggyőződni arról, hogy a magyar nemzetet csak gurkamódra kívánják kezelni a háború egész folyama alatt. Hogy ezeknek az osztrák és német támadásoknak visszautasító mivoltát dokumentáljam, csak arra hivatkozom, hogy a mi védrendszerünkre vonatkozó minden törvényünk azt tanítja, hogy a magyar nemzetnek az önálló magyar hadsereg felállitásához joga van. Az 1715: VIII. t.-cz. az első törvény, amely kifejezetten beszól a hadsereg rendezéséről, amely az állandó hadsereg felállításával foglalkozik, de ez sem fosztja meg a magyar törvényhozást & magyar ezredek feletti rendelkezés jogától. És hányszor mentette meg ez a magyar hadsereg, hányszor mentették meg ezek a magyar ezredek nemcsak a Habsburg-ház tartományait, hanem magát a habsburgi trónt is ? (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Vagy talán megfeledkeztek arról, hogy amikor Mária JFerézia vívta élet-halálharczát Nagy Frigyessel, hogy a kolini nagy csata napján a híres magyar lovasság volt az, amely trónjának fényét és nagyhatalmi állását megmentette? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek a magyar hadseregnek az ereje volt a nemesi fölkelés, amelynek rendszere egész az 1848: XXII. t.-cz. megalkotásig fennállott. Ez a törvény a nemzetőrség intézményét hozta be, amely 1848/49-ben a szabadságharcz dicső csatáit vívta meg és pozdorjává verte az »einheitliche« osztrák Armeet és most aligha tárgyalnánk erről a kérdésről itt a képviselőházban, ha akkor az osztrák katonakörök, a legilletékesebbek, az orosz atyuskához nem fordultak volna segítségért. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hanem a legújabb törvény, az 1867 : XII. t.-cz. is a magyar hadseregre vonatkozó jogunkat egész világosan megállapítja, amidőn az erre vonatkozó felségjogokról beszél, mondván, (olvassa): »0 felségének a hadügy körébe..tartozó alkotmányos jogai folytán mindaz, ami az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, "vezényletére és belszervezetére vonatkozik, O felsége által intézendőnek ismertetik el.« Amint méltóztatik tudni, boldog emléke-