Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-763

763. országos ülés 1918 ságok, újból sorozzák a 17 és 18 éves magyar ifjakat, hogy ka kell, esetleg az osztrák kereteket ismét kitölthessék velük. Újból bokrétásan, száz és száz pántlikával ékesitve látjuk a magyar nemzeti zászlót, amint körülhordozzák a menetkész derék jó magyar katonák. A nagy és a kis főhadiszállás, a német és az osztrák vezérkar jelentései újból a magyar ezredek dicső haditetteiről beszélnek, mint legutóbb is a komáromi derék 12-es ezred önfeláldozó vitéz tetteiről, értsd ezalatt : elpusztulásáról. Már három és fél év óta szakadatlanul beszélnek ebben a szellemben ezek a jelentések. E tiszta, talán naiv lelkesedésért, önfeláldozásunkért, három és fél évi sok nyomorért és szenvedésért megjött az elismerés. Megadta a választ az osztrák közvélemény és minden osztrák illetékes tényező. De mi az a helyzet, amely engem interpelláozióm előterjesztésére késztet? Wekerle Sándor t. kormány elnök ur a magyar nemzet törvényben biztosított jogának megvalósítása érdekében a közös hadsereg kiegészitő részét képező, Magyarországon rekrutált csapattestek magyarrá tételét kormányzati programmjába vette, még pedig, ha jól tudom, nem most négy hét előtt incidentaliter, hanem akkor, amikor, mint a demokratikus kormány elnöke, a ministerelnöki széket elfoglalta. Minthogy ez a kormányzati programúi a magyar királyt megillető felségjogok körébe tartozik, a ministerelnök ur memorandum formájában felterjesztést intézett Ö felségéhez, hogy a magyar hadsereg felállításához való jogunkat ismerje el, ahhoz járuljon hozzá. Sokan ugy vélik, kogy a katonai kérdéseknek, ' a magyar nemzeti hadsereg felállítására vonatkozó követelésünknek napirendre hozatala most időszerűtlen. Hogy mindjárt állást foglaljak mindazokkal a burkolt és nyilt támadásokkal szemben, amelyek engem bizonyos sajtóorgánum részéről ma is értek és elhárítsam azt a gyanút, hogy talán azért szólalok, ma fel, hogy ezen felszólalásommal is hozzájáruljak azon tendencziák erősítéséhez, amelyek a választójog elodázását czélozzák, kijelentem, még pedig a leghatározottabban, hogy ugy az én csekély személyem, mint mindazok, akik a demokratikus választójognak igaz harczosai és barátai (Igaz! bálfelől.) senki kedvéért a választójogról, mint priuszról lemondani nem fognak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De nem mondanak le a magyar nép milliónyi tömegei sem, amelyeket a választójog kérdésében kijátszani többé úgysem lehet. Kállay Tamás: Arról nem beszélnek azok ; ott fontosabb a hadsereg kérdése. Balla Aladár: De kötelességszerűig jelentem ki, hogy meg vagyok győződve, hogy a mélyen t. kormány elnök ur ezen katonai kormányzati programmnak felvételével nem a választójog elodázását czélozza, (ügy van! bálfelől.) mert mindaddig, mig az ellenkezőről nem győződöm meg, hitelt adok azon kijelentésének, melyet itt a képKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. január 16-án, szerdán. J4D viselőházban tett, hogy a választójog rá nézve is priusz, (ügy van ! bálfelől.) Meg vagyok győződve, hogy ezen úgynevezett katonai kormányzati programmjával azért hozakodott elő, mert épen talán a választójog sikeresebb küzdelme czéljából maga mögött egy egységes pártot szeretne látni, ha nem is valamennyi őt^ támogató pártot, de legalább azok legtöbbjét, Es én hiszem, hogy nem fogunk benne csalatkozni s hogy -a mélyen t. kormányelnök ur akkor,'mikor mindent megelőzően a választójogot napirendre tűzi a házban, ennek a bizalomnak eleget is fog tenni. De akár opportunusnak tartja valaki ennek a kérdésnek napirendre hozatalát, akár nem: azt hiszem, abban a ház minden pártja igazat fog nekem adni, hogy valamennyiünket egyformán megdöbbentett, végsőig elkeserített az, hogy az a nép, amely a mi zsírunkon élősködik, a mi vérünkkel verekedik, (ügy van! Ugy van! bálfelől.) egész Ausztria unisono sárga irigységgel, alkotmányjogi hazug teóriák felsorakoztatásával, hároméves mártiromságunknak profanizálásával, (ügy van! Ugy van! bálfelől.) legfelsőbb helyen való denuncziálással akar bennünket, a magyar nemzetet elütni egy olyan jogtól, amely a magyar államnak szuverenitása kiépítésére vonatkozó legfontosabb intézményét : véderő-rendszerét biztosítaná. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A napokban Luxemburgban koronatanácsot tartottak a császár ö felségének elnöklete alatt. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Laxenburgban !) Igazán nem irigylem, hogy a túlsó oldal egy humorisztikus pillanatot is meg tudott ragadni, mert felszólalásom során úgyis kevés alkalma lesz, hogy humorizálhasson. (Zaj jobbfelől.) Tehát Laxenburgban a napokban koronatanács volt. Az osztrák összkormány állást foglalt, még pedig egyhangúlag, a magyar nemzeti kormánynak a magyar hadsereg felállítására vonatkozó kívánsága ellen. És ha nem is olyan súlyosan latbaeső, de mindenesetre pikáns az a támadás, amely hasonlóan az osztrák kormánynak ezen támadásához, a Fremdenblattban jelent meg, amely — mint méltóztatnak tudni — a mi igen t. külügyministerünkuek, az újfent kanczellárnak, az osztrák császári ház ministerének hivatalos lapja, legalább is nagyon közel áll hozzá, aki épen a breszt-litovszki tárgyalás fáradalmait pihente ki Bécsben. E czikkben többek között a következők kiolvashatók (Olvassa.) : »Es ist verständlich, wenn man nach unglücklich verlaufenen Kriegen zunächst an Úmgestaltutigen der Wehrmacht denkt, an Eefoimen und ReformVersuchen, an grundlegende Anderungen des Baues, der äusseren und inneren Konstruktion des militärischen Apparats. Unteilbar und untrennbar muss die Wehrmacht bleiben. Aber gerade der jetzige Kfieg hat in der dreieinhalbj ährigen Weissgluthitze eines titanischen Weltenbrandes die Edelqualität unserer gemeinsamen Wehrmacht erwiesen. (Elénk felkiáltások a baloldalon: A cse19