Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-763
144 763. országos ülés 1918 január 16-án, szerdán. semmiféle tárgyalások nem folytak. Hangsúlyozom : azt hiszem, hogy ezek abszolúte nem kötelezők. Ez nem egy uj közös ügy. Mi Ausztriával megegyezünk akkor, amikor lehetséges és akkor keressük a megegyezést, amikor érdekeinknek megfelel. Végül még egyet akarok említeni. A nyersanyag tekintetében és egyéb tekintetben is a kormány mindent meg fog tenni, hogy különösen a háborúban erősen kifejlett magyar ipart tovább fejleszsze, de elvárjuk mindenkitől, aki a magyar iparnak érdekét szivén hordja, hogy minden viszonylatban és vonatkozásban iigyanazt tegye és mindig csak azt tartsa szem előtt, hogy a magyar iparnak erejét növelje. (Elénk helyeslés a báloldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Hegedüs Lóránt: T. képviselőház ! Az átmenetgazdasági ministerium mélyen tisztelt vezetőjének felszólalását köszönettel nyugtázom. A kérdések nagy részében az igen t. minister úrral eg3 r etértek. Amely kérdésekben nem értenék egyet, azok, ugy látom, nem is aktuálisak, ezekkel tehát a házat nem fárasztom. Sokkal nehezebb a helyzetem a t. kereskedelemügyi minister ur válaszával szemben. Én kénytelen vagyok egész őszinte lenni, annál is inkább, mert az a meggyőződésem, hogy a háború után az emberek le fognak szokni az anyagiakban az őszinteség hiányáról és meg fogják mondani azt, amit gondolnak. En a minister urnak igen nagy tisztelője vagyok, mostani álláspontjában azonban ingadozást veszek észre. A minister ur azt mondja egyrészről, kogj r hagyjuk mi a nyersanyagbeszerzést lehetőleg a gyárosokra. Ez nagyon szép dolog, de olyan, mint mikor a csengetyüzsinórt megrántja valaki, aki csak hozzányúlni akart. Itt lehetetlen nem érinteni azt, amit valutának neveznek, mert lehetetlen valamit behozni külföldről anélkül hogy ne fizessek vagy most vagy később és mihelyt fizetek, hozzáérek ahhoz a nagy misztériumhoz, az államnak azon nagy titkához, melyhez mi, a közgazdasági élet napszámosai is csak bizonyos ihletettséggel közeledünk : a valutához. Lehetetlenség tehát ezt elválasztani egymástól. A másik észrevételem a minister urnak arra a megjegyzésére vonatkozik, hogy a háborúban úgysem lehet gyárakat kibővíteni. Nem igy van. Először is a hadügyministerium a mi pénzünkön Ausztriában rengeteg gyárat épített. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Másodszor magam is nagyobb vállalatnak vagyok vezetője, mely számos vállalatot létesített és létesítettünk volna még többet, ha, lehetséges lett volna. Hogy tehát lehetetlenség volna gyárakat kibőviteni, az bizonyára csak Riedelnek egy ideája, melyet nekünk szuggerálni akar. Végül a minister ur azt mondja, hogy a kvóta lesz az alap, ha máskép nem tudunk megegyezni. Teljesen objektív akarok lenni. Elképzelni sem tudom, bár sok gyakorlatom van a gyáriparban, de nem tudok egy szakot elgondolni, ahol a kvótát ne lehetne kitermelni. A magyar kormánynak álláspontja az, hogy minden ily kivétel esetén a magyar kormány fog engedni; csakhogy ott, ahol azonban ő nem akar engedni, ott tartassák be a kvóta és nincs virement ! Végzem azzal, hogy nekem nag}ron könnyű volna talán ártani a kormánynak — hiszen ártani nagyon könnyű — azzal, hogy felfújjam ezt pártkérdéssé és miután teljesen nem vagyok kielégítve, azt mondjam, hogy nem fogadom el a választ. Nem teszem. A kívánságom az, hogy a magyar kormány és a magyar parlament egyöntetűen foglaljon állást ezen osztrák pretenziókkal szemben. (Helyeslés.) Ez kötelességünk. Bizom a minister úrban, bízom abban, hogy a konkrét tárgyalásoknál ez határozottan érvényesülni fog és bizom különösen a magyar iparosságban, hogy nem fog minket ezen küzdelemben cserbenhagyni. Ezért a választ tudomásul veszem. (Élénk helyeslés.) Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat elsősorban, tudomásul veszi-e a kereskedelemügyi minister urnak Hegedüs Lóránt képviselő ur interpellácziójára adott válaszát:' igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Kérdem másodsorban, tudomásul veszi-e a t. ház az átmenetgazdasági minister urnak Hegedüs Lóránt képviselő ur interpellácziójára ad tt válaszát : igen vagy nem? (Igen!) A ház ezt a választ is tudomásul veszi. Következik a második interpelláczió : Ballá Aladár képviselő ur interpellácziója. (Halljuk! Halljuk!) Ballá Aladár: T. képviselőház ! Mielőtt interpelláczióm indokolására áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy a sürgős interpellácziót előbb felolvassam és átadhassam a t. kormányelnök urnak. (Olvassa:) »Annak hangsúlyozása mellett, hogy a magyar nemzet véclrendszerének mikénti megállapítása és rendezése csakis a magyar törvényhozásra és az alkatmányosan megkoronázott magyar királyra tartozik, kérdezem az igen tisztelt ministerelnök urat : 1. Van-e tudomása arról, hogy a nemzeti magyar hadsereg felállítására vonatkozó programmja keresztülvitelének megakadályozása czéljából, ugy az osztrák kormány, mint a közös külügyminister alkotmányellenesen beleavatkozott, utóbbi legalább is azzal, hogy félhivatalosa a »Fremdenblatt« utján feltűnő módon állást foglalt ellene? 2. Ha minderről tudomása van, mit szándékozik tenni, hogy az osztrák kormány a közös külügyminister eme jogtalan alkotmányellenes viselkedésével szemben a magyar állam presztízsét megóvj a ?« (Az elnöki széket Scitovszky Béla alelnök foglalja el.) T. képviselőház ; Még mindenütt tart a • menetszázadok kiképzése. Újból soroznak a bizott-
