Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-763
142 763, országos ülés 1918 január 16-án, szerdán. Földes Béla átmeneti gazdasági minister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Minthogy Hegedüs Lóránt t. képviselő ur hozzám is intézte interpelláczióját, röviden tájékoztatni kívánom a t. házat a kérdés lényege felől. (Halljuk ! Halljuk !) A kérdés lényege abból áll, hogy a magyar ipar további fejlődése és különösen a magyar iparnak a háború utáni rekonstrukcziója feltétlenül megköveteli, hogy nemcsak a nyersanyag tekintetében, hanem minden téren és minden irányban megtegyük mindazt, ami annak felvirágoztatásához szükséges. A nyersanyag csak egy része a kérdésnek. Nem tartozom ugyan általában az optimisták közé, de talán jogosult bizonyos optimisztikus felfogás is e tekintetben, amelynek megfelelően a nyersanyag beszerzése talán nem fog oly óriási nagy nehézségeket okozni. Ez igen kiváló szakemberek véleménye, akik közül az egyik itt Budapesten is megnyilatkozott. Utalok e tekintetben Stresemann és társainak nyilatkozatára. Ami különösen Magyarországot illeti, tudjuk, hogy Magyarország ipara nyersanyagának jelentékeny részét itt az országban produkálja, tehát e tekintetben a külföldtől teljesen függetlenek vagyunk. A beszerzés nehézségei különösen a tengerentúli nyersanyagoknál mutatkoznak, sőt ha nézzük Magyarország külforgalmát, megállapíthatjuk azt, hogy Magyarország sokkal több nyersanyagot visz ki, mint amennyit behoz. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy lehetséges a külforgalómnak olyképeni szervezése, amely nekünk teljesen biztosítja azt, hogy mi a nyersanyagot meg fogjuk szerezhetni. Hozzájárulnak egyéb körülmények is, amelyek egyébként is megvilágítják a helyzetet. Ha pl. azon czikkek egyikét veszszük, amelyébe a t. felszólalt képviselő ur különösen súlyt fektet : a fonóanyagot, különösen azt, melyet a, tengerentúlról szerzünk be, vagyis a gyapotot, akkor azt látjuk, hogy az utolsó békeévben Magyarország egész szükséglete nem volt több 26 millió márkánál. Ezzel szemben Ausztria szükséglete 300 millió, Németországé pedig több mint 600 millió márka volt. ,De vannak egyéb körülmények is, amelyek nem mutatják a helyzetet olyan sötétnek, amint azt különösen az iparosok feltüntetni szokták. Egyébként arra akarok utalni, hogy a békekötés alkalmával mindenesetre különös gondot kell fordítani arra, hogy a nyersanyag beszerzésének teljes szabadságát biztosítsuk és hogy azok a szerződések, amelyek a nyersanyag megvásárlása tekintetében részben már létre jöttek, respektáltassanak. A t. képviselő ur abból indult ki, mintha tulajdonképen máris folytak volna tárgyalások. Ezt határozottan meg kell czáfolnom, mert a jövőre, a háború utáni ellátásra vonatkozólag semmiféle megállapodás Ausztriával nem jött létre, sőt merem állitani, hogy azok a nyilatkozatok is, amelyek az utolsó időben annyiszor emiitett Eiedl osztályfőnök ur részéről történtek, tulaj donképen hivatalos jelleggel alig birtak, mert a hivatalos orgánumok részéről e kérdésben állásfoglalás még nem történt. Amit ő kijelentett, az elvégre az ő nézete ; ő azt hiszi, azt gondolja, hogy a teljesítőképességből kell kiindulni. Még kevésbbé áll az a feltevés, mintha okvetlenül közösen kellene gondoskodni a nyersanyag beszerzéséről. Semmi kényszerítő ok nincs arra, hogy Ausztriával okvetlenül közösen rendezzük a dolgot. A t. képviselő ur bizonyára olvasta azon nyilatkozatokat, amelyek az utolsó napokban történtek a magyar iparnak egyes kiválóbb képviselői részéről. (Zaj. Halljuk I Halljuk!) így épen a kereskedelemügyi ministeriumban tegnapelőtt tartott ankéten is hangzott el ilyen nyilatkozat, amelyet nem akarok jrányadó nézetnek tekinteni, de mégis egy kiváló képviselője a magyar iparnak egyenesen arra az állásjsontra helyezkedett, hogy nem szükséges Ausztriával megegyeznünk, mert Magyarország önállóan gondoskodhatok a szükséges nyersanyagokról. Tulaj donképen az egész kérdést három különböző vonatkozásban ítélhetjük meg. Az egyik vonatkozás a múlttal függ össze, t. i. annyiban, amennyiben a múltban történtek megállapodások a nyersanyagok beszerzésére vonatkozólag. Azt hiszem, ezen a ponton nem szükséges semmiféle felvilágosítást nyújtanom, mert hiszen a t. képviselő ur abban a helyzetben volt a múltban, hogy közel állott azon kormányhoz, amely az intézkedéseket megtette, s igy mindenesetre meg tudja szerezni a teljes informácziót. A másik eset, ahol a megosztás kérdése szóba kerül, a hadi anyaggal függ össze. Itt is emlékezni fog a t. képviselő ur arra, hogy talán az utolsó hadügyi albizottsági ülésen a hadügyminister egy előterjesztést tett, amely összefügg a hadi anyagnak szétosztásával, ahol hasonlóképen az itt Budapesten november 26-ától 28-áig tartott értekezleten az osztrákok, illetőleg a kereskedelemügyi ministerium képviselője azon az állásponton volt, hogy a teljesítési képesség tekintessék irányadónak. És mi történt? Történt az, hogy ez az álláspont nem honoráltatott, hanem a hadi anyagra vonatkozólag felállíttattak a következő elvek. Ezek között van egy, amelyet a közvélemény szintén nem honorál kellőleg, de amely igen nagy fontossággal bír különösen a mezőgazdasági körök szempontjából, hogy t. i. minden anyag és minden jószág, amely rekvirál tatott, visszakerül abba az országba, ahonnan rekviráltatott. Ez már teljes megnyugvásul szolgálhat a mezőgazdasági köröknek. A másik elv az, hogy arra kell törekedni, hogy barátságos megegyezés jöjjön létre ; ha pedig nem jön létre, akkor a kvóta az irányadó. Itt határozottan a magyar álláspont győzött. Ezt ugyan csak a hadiigyminister adta elő, ezek még nem fiksz megállapodások, csak javaslatok, de nagyon valószínű, hogy a másik oldal, Ausztria is hozzá fog járulni. Már most a t. képviselő ur két álláspontot
