Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-758

6 758. országos ülés 1917 történt ez a kijelentés, — négy nappal ezelőtt a főváros lakossága arra kénytelen ébredni, liogy a fővárosi gázmű kénytelen volt megszüntetni üzemét. (Mozgás a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Nem szüntette meg! Rakovszky Iván: Ha nem is szüntette meg teljesen, de oly nagy mértékben volt kénytelen azt redukálni, hogy az a magán fogyasztó közönségre nézve teljesen a megszüntetés jellegével birt. (TJgy van! TJgy van!) Már magában véve ez is súlyos és nehéz helyzet, de ezzel még nem fejezhetem be azt, amit a tények regisztrálása terén e kérdésben elmondani akartam, mert akkor, amikor ez a nehéz és siralmas helyzet a főváros lakosságára bekövetkezett, utána egy még sokkal csúnyább és jóizlésü embert még sokkal kellemetlenebbül érintő folyamat indult meg. Megindult a nyilatkozatoknak egész sorozata, jobbról és balról, alulról és felülről; mosakodtak az emberek, egymásra tolták a hibát, ugy hogy a végén igazán senki sem volt hibás, csak talán épen a szén, amely nem akart ugy égni, ahogy azt az igen tisztelt intézkedésre hivatottak akarták. Deczember 7-ikén, tehát a gázhiány első napján, megjelent a gázgyár igazgatóságának egy nyilatkozata, melyben az kijelenti, hogy az óbudai gázgyár részére rossz minőségű kisegítő szón érkezett, mely a gázfejlesztő kemenczéket teljesen bedugaszolta. Eszerint tehát a gázművek vezetősége nem lenne hibás, mert hiszen a gázgyár szénnel való ellátása nemcsak kvantitatív szempontból, de kvalitatív szempontból is ró bizonyos feladatokat arra, aki a gázgyárat szénnel ellátja. Eszerint tehát hibás lett volna az a ministerium vagy szénbizottság, vagy más olyan közeg, amely a gázgyár szénnel való ellátásának feladatában részt vesz. De röviddel rá, alig néhány óra múlva, megjelenik a kereskedelemügyi államtitkár ur nyilatkozata, amelyben ezzel ellenkezőleg, vagy tulajdonképen kongruenter ugyan, de ugy, hogy maga felelőssége alól mosakszik, ki jelen tiazt, hogy (olvassa) : »a gázgyár szénkészlete nagyobb bármely más üzeménél, a gázgyár azonban oly ki nem próbált szenet használt kémenczéiben, amely technikailag erre a czélra nem alkalmas, itt tehát technikai »műhibáival állunk szemben.« Itt arra kell tehát következtetni, hogy a gázgyár vezetősége volt a hibás, amely szénkészlete tekintetében, ugy látszik, válogathatott a különböző minőségű szenek közt és tisztára az ő mulasztása volt, hogy oly szenet rakatott a kemenezékbe ós pedig próba nélkül, amely gázfejlesztésre nem alkalmas. Most ismét csak néhány óra múlt el és nyilatkozik a gázgyár vezérigazgatója Ripka Ferencz és az államtitkár ur kijelentésével ellenkezőleg azt mondja, hogy (olvassa) : »a vizsgálat megállapította, hogy a porosz szén, amelyet a kemenezékbe raktak, gáz- és kokszfejlesztősre alkalmas*. Tehát tényleg ugy áll a dolog, hogy sem deczember 10-én, hétfőn. a ministerium, sem a szénbizottság — mert az hallgat — nem vállalja a felelősséget, a gázgyár vezetősége sem, hanem felelős egyedül és tisztán a szén. Azonban másnap ismét egyszerre máskép fest a helyzet, mert a gázgyár igazgatósága testületileg hoz egy határozatot, amelyből egészen más képet kapunk az ügyről. (Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.) Ez a határozat pedig valóban arra hivatott tényezőktől származik. Kimondja, hogy Hantos államtitkárnak a gázgyár szénkészletére vonatkozó adatai tévesek (Olvassa). »Nem igaz, hogy van olyan szenünk is raktáron, amelynek felhasználásával nem állottak volna elő zavarok. A gázgyárnak csak két választása volt: vagy ezt a porosz szenet használják fel, vagy semmilyent. Ha semmilyent sem használnak, akkor még annyi gázt sem tudtak volna termelni, amennyi ma rendelkezésre áll.« Ez az a bizonyos nyilatkozatsorozat, amelyre azt mondtam, hogy kétszeressé kell. hogy tegye felháborodásunkat: ez a mosakodás, a hibának ez az egymásra való tolása és azok a csodálatos ellenmondások, amelyek ezek között a hivatalos nyilatkozatok között vannak. És ugyanakkor, midőn ezek a nyilatkozatok történnek, csodálatosnak tűnik fel, hogy egy, a szénellátás terén talán legfontosabb szerv, a szénbizottság hallgat, mint a fürjecske az árokparton, ha arra megy a vadász. (Derültség jobb felől.) Hallgat, s ezzel hallgatólagosan ugy állítja be, hogy felette is lehet a hiba, alatta is lehet a hiba, de ő nem hibás, a hallgatás azt is jelentheti, hogy talán nála keresendő a hiba. T. ház! Ezzel tulajdonképen a tények felsorolását befejeztem és kimerítettem, de mégis kénytelen vagyok egynéhány mellékjelenségre is felhívni a ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Az egyik és épenséggel nem mellékes kérdés a lapoknak az a hire, hogy akkor, midőn a szén- és gázellátás ezen ügye ilyen katasztrofális helyzetbe kerül, akkor a közös közélelmezési szerv vezetője, Landwehr tábornok ur avatkozott bele a dologba, még pedig ugy, hogy a kormány ós a kormány tagjainak elkerülésével egy Budapestre küldött, vagy Budapesten tartózkodó és megfelelőleg instruált főhadnagy utján érintkezésbe lépett egyenesen a gázgyár vezetőségével, érdeklődött a hibák iránt és állítólag a legrövidebb idő alatt ezeket a hibákat helyre is fogja hozni. T. ház! A székesfőváros egész lakossága csakis hálával viseltethetik Landwehr tábornok ur iránt ezért az intézkedésért és én sem tehetek egyebet, mint hogy elismerésemet nyilvánítsam neki határozott, katonás ós eredményes közbelépéséért. De van ennek a kérdésnek másik oldala is és ezt talán legjobban megértik azon baloldalon ülők, a kormányt támogató pártok, amelyek igen helyesen állandóan nagy súlyt és gondot fektetnek arra, hogy azok a I bizonyos közös ügyek, a monarchia két állama