Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-762
762. országos ülés 1917 deczember 2l-én, pénteken. Í2g nak, hogy ugy mondjam, a siettetésére. Mert az kétségtelen, hogy épen az egészséges lakásviszonyok megkövetelik, hogy a városi lakosság ne ezekben az aránylag szűk utczákban és bérházakban tömörüljön, hanem egészséges vidéki lakásokban találjon minden munkás, minden tisztviselő otthonra, mely otthon aztán életét sokkal kellemesebbé, édesebbé teheti. (Elénk helyeslés.) A városi körzeteknek ez a kiterjesztése természetesen csak a közlekedésnek azzal a rendkiviili kifejlődésével volt elérhető, amely különösen az utolsó két évtizedben részint a gőz-, de még inkább a villanyerő felhasználásával a nagy távolságokat megrövidítette, ugy hogy azt látja az' ember, hogy a nagy világvárosokban, pl. Newyorkban a legkülönbözőbb alkalmatosságok szolgálnak arra, hogy az ottani óriási távolságokat a város .közepétől messze lakók részére lehetőleg röviddé tegyék. E tekintetben nagyon sok feladat vár a mi budapesti kormányzatunkra is, hogy itt is, a künn, a vidéken lakók, de Budapesten foglalkozást keresők és találók számára ezeket a távolságokat megrövidíthessük. Három feltétel kívántatik meg ahhoz, hogy a perifériákon lakók a városban a maguk foglalkozásának szentelhessék idejüket anélkül, hogy ez rájuk rendkívüli terheket róna. Az egyik az, hogy ezek a közlekedési eszközök lehetőleg gyakorta közlekedjenek, minden késedelemmel járó ácsorgás megszüniettessék, tehát minél sürübb legyen ezeknek a forgalma. A második az, hogy lehetőleg gyors legyen a forgalom. A harmadik pedig az, hogy lehetőleg olcsó legyen a szállítási dij, mert mihelyt ez a szállítási díj magasabb összegre emeltetik, akkor megszűnnek azok az előnyök, amelyeket eddig a vidéken lakók élveztek abból kifolyólag, hogy könnyen megközelíthették a maguk hivatali helyiségét anélkül, hogy ez nekik tetemes áldozatba^került volna. (Élénk helyeslés.) Épen ezért más elbírálás alá esik a fővárosnak a perifériával való forgalmát lebonyolító vállalat, mint amilyen alá esik akár az államvasutaknak, akár más nagy vasútnak üzeme. A fővárossal való közvetlen forgalmat lebonyolító vállalat szocziálpolitikai szempontokat is szolgál, azon általános nagy közgazdasági érdekek mellett, amelyeknek általában az összes forgalmi eszközök, igy természetesen a vasutak is, szolgálatában állanak. Szocziálpolitikai szempontokat szolgál, amennyiben azon osztályok, amelyek leginkább rá vannak utalva arra, hogy az államhatalom is támogatásukra siessen, nevezetesen a tisztviselői és a munkásosztályok itt a perifériákon keresnek elhelyezkedést. Méltóztassanak körültekinteni, Budapest környékén is vannak tisztviselői telepek, vannak munkástelepek. És hogy e tekintetben az államhatalom felismerte a maga feladatát, mutatja épen az a körülmény, hogy a jelenlegi ministerelnök urnak előző ministerelnöksége alatt külön munKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. kástelep létesült Budapest környékén, amely a maga áldásos hatását azóta is érezteti. (Helyeslés.) Ebből természetszerűleg folyik az, hogy ha dijszabás-emelésről van sző, akkor ismét más elbírálás alá esik az államvasutaknak vagy magánvasutaknak díjszabás-emelése és más elbírálás alá esik az ilyen helyiérdekű, a fővárossal való forgalmat lebonyolító vasutaknak díjszabásemelése. Azt hiszem, ebben a házban nincs senki, aki mikor az államvasutak díjszabása emeltetett, be ne látta volna annak a szükségét, hogy ez bekövetkezzék, részint az államvasutaknak, részint magának az országnak financiális szempontjából. S bár igen jelentékeny az a dijszabás-emelés, azt hiszem, a képviselőház minden tagja belenyugszik abba, hogy a háború okozta' nagy kellemetlenségek között ezzel a kellemetlenséggel is számolnunk kell s ezt is magunkra kell vennünk. (Ugy van!) Máskép áll a helyzet a helyiérdekű vasutak díjszabása kérdésében. Itt külön is mérlegelnünk kell azokat a szempontokat, amelyeket az előbb bátor voltam említeni, azokat a szempontokat nevezetesen, hogy ezek a helyiérdekű vasutak a lakosság egy igen jelentékeny részénél tulajdonkéj>en nem szolgálnak egyébre, mint hogy fővárosi foglalkozásukat számukra hozzáférhetővé tegyék. Körülbelül két hete a budaj>esti helyiérdekű vasutak a maga díjszabását felemelte a kereskedelemügyi minister ur hozzájárulásával és pedig hozzátehetem, hogy jelentékenyen nagyobb mértékben emelte, legalább is bizonyos relácziókban, mint amilyen mértékben emelték az államvasutak a maguk díjszabását, amely, mint tudjuk, az első osztálynál 120%-kal, a második osztálynál 100%-kal emelkedett, mig itt lehet látni 150%-os és azonfelül való emelkedéseket is. Három igen lényeges mozzanat az, amely ebben az nj dijszabásban a régivel szemben azoknak az osztályoknak, amelyek a helyiforgalmat leginkább használják, hátrányára érvényesül. Az első az, hogy mig eddig a munkásoknak családtagjai is részesültek azon kedvezményekben, amelyekben maguk a munkások részesültek, most az uj díjszabás következtében a családtagok ettől a kedvezménytől elesnének, tehát a kedvezmény csupán magukra a munkásokra terjedne ki, daczára annak, hogy ez a kedvezmény is most már körülbelül kétszer annyiba kerülne, mint amennyibe került azelőtt. (Ugy van!) Második, ami igen lényegesen esik a mérleg serpenyőjébe, az, hogy eddig minimális díjszabások voltak; most azonban öt kilométerig egészen egyforma díjszabás-érvényesül, ugy hogy ma, ha valaki három kilométert tesz, 30—50 fillért köteles fizetni, mig eddig 12 fillérért lehetett utazni, ami látni való, 150—200—300%-nál is magasabb emelkedés. A harmadik pedig az, hogy azelőtt itt a 17
