Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-762

32(5 762. országos ülés 1917 deczember 2l-én, pénteken. érkezik. Én, megvallom, a siker minden reménye nélkül kértem itt önöket és a ministerelnök urat, hogy a sajtószabadságot ne fojtogassák. Megölni nem fog sikerülni önöknek a sajtószabadságot, de fojtogatják. Ha tudnák, megtennék. Mert nemcsak az a sajtószabadság, amikor önöket dicsérik. Az is sajtószabadság, amikor önöket szidják. De önök ezt nem tudják eltűrni. Mondom, a sikernek nem sok reménységével álltam fel itt szólásra. Csak nem akartam, hogy hang nélkül maradjon az, hogy négy lapot, amelyhez eddig még semmiféle kormány nem tudott sikerrel, nyúlni, önök határozott Ígéretük ellenére igy megrendszabályozni akarnak. Felolvastam azokat a szavakat, amiket a volt igazságügyminister ur a kormány nevében mondott. Erre az a válasz, hogy a demokrácziát, a békét akarják megvéedni avval, hogy elfojtják a szót. Megmondtam ezt az érvet előre; hiszen ismerem a ministerelnök ur politikai természetrajzát, tudtam, hogy mit fog mondani. Megmondtam azt is, hogy hiszen nem tilthatják meg a lapoknak a küzdelmet a Magyarországot támadó osztrákok és csehek ellen, mert a képviselőházban elhangzott beszédek csak belekerülnek a sajtóba, tehát akkor az entente csak megtudja, hogy milyen vélemény uralkodik itt, Magyarországon a támadó osztrák szövetségesről. Tehát nem ez a czéb mert hiszen ezt eképen nem is érhetik el. Ha pedig önök azt akarják, hogy a magyar parlamentben elmondott beszédeket is eltiltsák, akkor csakugyan bebizonyítják azt, amelynek bűnébe voltaképen már régen beleestek, hogy t. i. a magyar nemzettől teljesen távol állanak. (Derültség.) Ezért van aztán az, hogy ezen az oldalon is, a túlsó oldalon is csak akkor tudnak képviselők lenni, ha vesztegetnek és csendőrszuronynyal dolgoznak. (Elénk ellenmondások a baloldalon és zajos felkiáltások: Rendre! Rendre! Elnök (csenget): Kénytelen vagyok... (Zaj.) Rakovszky István: Menjen haza! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem Rakovszky István képviselő urat, most az elnök kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy egyáltalában nincs jogában a ház tagjait ilyen hangon meggyanúsítani. (Élénk helyeslés.) Fényes László: Én igy tudom, az ország is igy tudja. Ennek kénytelen voltam hangot adni. Ne tessék zajongani, ezzel nem változtatják meg a dolgot és nem gyengítik az igazság erejét. (Élénk felkiáltások a baloldalon: Valótlanság!) Állítom, hogy 70%-át a mandátumoknak erőszakkal szerezték meg. (Nagy zaj!) Odakint a folyosón megmondják, hogy ez igy van. Itt is sokszor vágták egymás szemébe. Létay Ernő: Ön az egyedüli becsületes ember ? Fényes László: Én nem az egyéni tisztességben kételkedem, csak azt állítom, hogy olyan a politikai közszellem, hogy ezt megengedi, becsületesnek tartja. Igy volt ez önöknek majdnem minden választásánál. Tisztelet a kivételeknek. [Nagy zaj.) Önök! Amig itt vagyok, nem fogják belém fojtani a szót. A sajtót nem sikerül önöknek megfojtani. Fojtogathatják, de az a sajtó mégis ki fog az önök karmai közül robbanni; (Felkiáltások: Siklani!) nem kisiklani, szét fogja az önök fojtogató karját feszíteni, és jaj akkor önöknek (Nagy zaj a baloldalon.) jaj annak a kormánynak, amely minden demokrata igéretét egy ellenkező erőszakos cselekedettel csúfolta meg. A ministerelnök ur válaszát nem veszem tudomásul. Önök ám vegyék tudomásul: az ország közvéleménye ezt a szavazást is ama bűneik közé fogja számítani, amiket önök olyan nagyon perhorreskáltak, de amelyekbe beleestek, mihelyt a hatalomra kerültek, mert ha önök a hatalmon vannak, ugyanazokat a módszereket használták, mint amelyeket használtak azok a kormányok, amelyeket önök olyan vehemensen és olyan könnyű dicsőséggel támadtak! Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a ministerelnök urnak Fényes László képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen, vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. T. ház! Most Antal Géza képviselő ur következnék, azonban a képviselő ur hajlandó az elsőbbséget átengedni Laehne Hugó képviselő urnak, aki más irányú sürgős elfoglaltsága miatt kénytelen rövid idő múlva távozni a házból. Gondolom, a t. ház hozzájárul ehhez a cseréhez. (Helyeslés.) Laehne Hugó: T. ház! A magyar ifjúság lelkesedéssel vette ki részét a háború nagy küzdelmeiből. Ezrek és százezrek a haza hívó szavára önként jelentkeztek és lelkesedéssel áldozták fel életüket a hazáért. Most, midőn a háború negyedik évében vagyunk és amidőn igen helyesen jegyezte meg egy képviselőtársam, hogy a háború intézménynyé fajul, gondoskodni kell arról, hogy ama hátrányokat, amelyeket a nemzet ifjúsága a háború által szenved, lehetőleg csökkentsük és reparáljuk. Abban a kérdésben, hogy az egyetemi és tanulóifjúság tanulmányait hogyan fogja befejezni és hogyan fog a közéletben elhelyeződni, széles rétegek, ifjúsági egyesületek, egyetemek tanári kara folytatnak tanácskozásokat ; különösen foglalkoztatja a kérdés az érdekelt ifjúságot és a szülőket. Foglalkoznak azzal is, hogy nem lehetne-e a tanulmányi időt megröviditeni; azelőtt négy év alatt, sőt aki katonai szolgálatot teljesített, három és fél év alatt elvégezte az egyetemet, most pedig, aki középiskolai tanulmányainak befejezése után négy esztendőt a harcztéren töltött, az polgári életéből ezt a négy évet elvesztette. Itt mindenesetre méltányosságra van szükség és ebben a részben igen sok eszme me-