Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-762
762. országos ülés 1917 deczember 21-én, pénteken. 127 rült fel. Javasolták a gyakornoki évek elejtését az ügyvédjelölteknél és másoknál, hogy megszűnjék a hadbavonultaknál a segédtanári és" ennek megfelelő minőség az egyéb pályákon, hogy az illetők mindjárt rendes tanárokká neveztessenek ki, illetőleg ennek megfelelő egyéb állásokba kerüljenek. Igen nagy anomália, hogy a rokkant és üdülő egyetemi hallgatók a vidéken és Ausztriában vannak elhelyezve; ezeket amennyiben egészségük megengedi, át kellene helyezni olyan üdülőtelepekre, vagy rokkanttelepekre, amelyek egyetemi városokban és főkép itt a fővárosban vannak, hogy tanulmányaikat folytathassák. Középiskolai tanulóknak •és egyetemi hallgatóknak szabadságot kellene adni a harcztérről, hogy vizsgáik letételére hazajöhessenek. Állandó vizsgálóbizottságokat kellene rendszeresíteni, hogy amikor az illető beosztása szerint hazatér a harcztérről, necsak a félévek végén, hanem bármikor vizsgát tehessen. Ilyen és hasonló könnyítéseket kérnek az egyetemi ifjúság és a szülők, s meg vagyok róla győződve, hogy a minister ur, aki ezt a kérdést, amint tudom, a legnagyobb jóindulattal kezeli, megnyugtató választ fog adni. Mégis szükségesnek láttam e kérdést felhozni, hogy az egyetemi hallgatók is, akik a haza iránt teljesítették kötelességüket, megnyugodjanak és lássák, hogy ebből túlnagy hátrány nem fog rájuk nézve származni. Nem akarom a kérdést tovább feszegetni. Felhozhatnám még azt a szocziális szempontot, hogy — mint jól tudjuk — ujabban ellepik az egyetemeket a nők, akik a férfiakkal szemben, kik a háborúban vannak, nagy előnybe fognak jutni, ép ugy, mint azok az ifjak is, akik testi hibájuknál fogva nem voltak harcztéri szolgálatra alkalmasok. És még egy szocziális kérdést akarok itt felemlíteni. Ezek az egyetemi ifjak a harcztéren a legtöbben hadnagyok és főhadnagyok lettek. Eddigi viszonyaikhoz képest igen szép fizetésben részesülnek s ha a háború végeztével visszatérnek az egyetemre, nemcsak fizetésben nem részesülnek, hanem sokszor a legnagyobb anyagi gondokkal lesznek kénytelenek megküzdeni. Nagy fontossággal bír tehát, hogy a szegénysorsu egyetemi hallgatók megfelelő anyagi támogatást kapjanak. Mindezek előrebocsátása után, bátor vagyok előterjeszteni a következő interpellácziót (olvassa): »Interpellácziő a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz: 1. Mit szándékozik a minister ur tenni a hadbavonult tanulóifjúság és egyetemi jDolgárság tanulmányai befejezésének elősegítése tárgyában ? 2. A hadbavonult egyetemi • hallgatókat milyen kedvezményekben szándékozik a minister ur részesíteni ?« Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Igen hálás vagyok ugy annak a t. képviselő urnak, aki napirend előtti felszólalásban hozta a ház elé ezt a kérdést, mint az igen t. interpelláló képviselő urnak, hogy alkalmat adott nekem arra, hogy a ház és így az ország szine előtt nyilatkoztassam egy olyan tárgyról, amely érthetőleg bizonyos izgalomban tart számos ifjú kedélyt és ezen ifjak családjait, s amely mindjárt hivatalba lépésemkor kötelességszerüleg gondoskodásom tárgyát kellett hogy képezze. Csak röviden kívánom a házat tájékoztatni azokról az intézkedésekről, amelyek már megtörténtek és némely olyanról is, mely tárgyalás alatt van s melyet képviselő ur által, emiitett szocziális kérdés megoldása czéljából a ház elé fogok terjeszteni. Kétséget sem szenved, hogy a háborúval együttjáró visszásságok és szenvedések közt nem a legkisebb az, hogy számos olyan ifjú, akinél a főiskolai és a középiskolai tanulmány is, — amennyiben a főiskolaihoz vezet — nemcsak egyszerű önművelődési kedvtelés vagy hivatás, hanem kenyérkereső pályára való előkészület, ezen tanulmányaikra szánt évek egy részétől megfosztatik, azt hadban kénytelenek tölteni és így sokkal később jut kenyérkeresethez. A kormányzat minden ágának, amely itt érdekelve van, elsősorban a közoktatásügyi kormányzatnak, de a katonai ministeriumoknak és a maga szférájában az igazságügyministernek is kötelessége közreműködni abban, hogy ez a baj, ez a visszásság, melyet teljesen elhárítani lehetetlen, legalább a lehető legkisebb mértékre redukálódjék. A szempontok, amelyeket itt figyelembe kell venni, először az a katonai érdek, mely addig, míg a háború tart, természetesen minden más érdek felett követeli az érvényesülést. A másik szempont az, hogy mégsem lehet olyan hivatásokra, melyek, mint ]ü. az orvosi hivatás a polgárok egészségének őrzésével függnek össze, vagy mint akár az ügyvédi és más jogi pályák végén elnyerhető jogi tanulmányok és állások nagy erkölcsi érdekeit védik a társadalomnak. Ezeket még sem lehet kiszolgáltatni hiányos tudományos képzettséggel biró egyéneknek. E szempontokat az ifjúság egyéni érdekeivel összeegyeztetni igen nehéz és kényes feladat, melyet azonban legjobb tudásunk és iparkodásunk szerint, teljes egyetértésben működve az igen tisztelt honvédelemügyi minister úrral, iparkodunk a lehetőséghez képest megoldani. E tekintetben az első alapvető rendelkezés már a háború első évében megtörtént hivatali elődöm részéről, amidőn kimondatott, hogy az, aki a háború következtében tanulmányaiban legalább egy félévet elveszített, egy tanulmányi félév elengedésben részesül. Méltóztatnak látni, hogy ez a rendelet akkor adatott ki, amikor mindannyian azt reméltük, hogy a háború csak
