Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-762

762. országos ülés 1917 d, '.eczember 21-én, pénteken. 12Ő fordítanunk különösen most, mikor a béketárgyalások folyamatban vannak. Epén a béke érdekében a legnagyobb szigorral kell eljárnunk e tekintetben. (Helyeslés balfelöl.) A demokrácziát és magának a békének az érdekeit nem akkor védelmezzük meg, ka teljes szabadságot engedélyezünk, hanem ha a dolgot szigorral kezeljük és a béketárgyalásokat azoknak hagyjuk fenn, akik erre igazán hivatva vannak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, nem érdemeinők meg, hogy ezen a helyen maradjunk, ha nem tudnók biztositékát nyújtani annak, hogy minden demokratikus törekvésért, a szabadság minél szélesebb megvalósításáért folytatott küzdelmünkben is meg tudjuk akadályozni azt, hogy Magyarországon az anarchiának, a felbomlásnak és ezzel a béke késleltetésének munkáját folytassák zavartalanul. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fényes László: Rövid ideig fognak tapsolni ! Wekerle Sándor ministerelnök: Ez volt az oka annak, hogy egyes,lapokat előzetes czenzura alá kellett helyezni. És addig, amíg fenforognak ezek az indokok, amelyek fokozott feladatunkká teszik azt, hogy ezeket az érdekeket megvédjük, kénytelenek leszünk ezt az eljárást 'fentartani, sőt tágabb értelemben foganatosítani mindazokkal szemben, akik a mi érdekeinkkel szemben ellenségeink érdekeit gyámolitják és segítik elő, akik az általunk oly hőn óhajtott békének megvalósítását, — nem vitatom, hogy tudva, vagy nem tudva — de tényleg késleltetik és veszélyeztetik. Mándy Sámuel: Hát a Népszava máskép ir ? Wekerle Sándor ministerelnök: A Népszava előzetes czenzura alá van helyezve. Ha a t. kéj>viselő ur nem tudja, ebből szemrehányást ne csináljon. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Hiszen a t. kéjrviselő ur által emiitett lap annyira ment, hogy pl. magát a képviselőházat is becsmérelte. Méltóztassék csak megnézni egyik vezérczikkének például ezt a kifejezését (olvassa): »Az egész képviselőház, ez a jogtalanul itt tanyázó bitor társaság.« (Nagy zaj bälfélöl.) Hát szabad ilyen tónusban irni Magyarország képviselőházáról? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismétlem tehát: mindent el fogunk követni arra, hogy amint elszánt törekvésünk, amelyhez kabinetünk létele van kötve, hogy a demokrácziának és a szabadságnak igényeit minél tágabb mértékben juttassuk érvényre s amint ettől a felállított programmunktól nem tágítunk, hanem azzal állunk és bukunk, ugy másrészt bizonyítékait szolgáltassuk annak, hogy ez nem egyértelmű az anarchiával, a felbomlással. (Taps balfelöl.) Épen azoknak a magasabb czéloknak és érdekeknek szempontjából, amelyek megvalósítását czélul tűztük ki s amelyeket meg is fogunk Isten segítségével valósítani, fogunk eljárni szigorúan, minden ezen nagy érdekeket veszélyeztető törekvések ellen. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fényes László: T. ház! A ministerelnök ur válaszaiban megszoktuk már, hogy mindig dicsekszik azzal, amin segítenie s amit megtagadnia kellene. Könnyű neki, mert azok a pártok állnak a háta mögött, amelyek mindig tele szóval kiabáltak addig, amig az ellenzékiség gyönyörű mesterségét folytatták (Ugy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) és mikor most be kellene váltaniok ígéreteiket, akkor tapsolnak annak, hogy a ministerelnök ur itt nyilvánosan, az országgyűlésen kijelenti, hogy a demokrácziát ugy akarja szolgálni, hogy az előzetes czenzurát fentartja. (Felkiáltások a szélsöbalóldálon: Háborúban!) így legalább stílusosak maradnak önök önmagukhoz. Mondom, siessenek tapsolni és örülni, mert rövid idejük van. Az a választójogi törvényjavaslat, amelyet ma benyújtottak . . . Haller István: Hol biztosította magát? Fényes László: A becsületes emberek között! Én nem veszem a mandátumomat, nekem nem vágott senki a szemem közé olyan dolgokat, amilyeneket ma önöknek. (Zaj és ellenmondások balfelöl.) Haller István: Közvádló! Fényes László: Igen, a népnek megbízott közvádlója vagyok, amikor így cselekesznek! (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Nem öntől kérdezem, mit mondjak: a néptől kérdezem. Most is a nép külön bízott meg, választóközönséeem megbízásából kérdezem önöktől, mit tettek. (Zaj.) Ha kívánják, írásban meg tudom mutatni. (Zaj.) Haller István: Ilyesmivel nem bízta meg! Fényes László: Nem csodálkozom, hogy így beszélnek, ahogy most is szólnak, mert az urak frázis-elmélete és gyakorlata között egész életükben egy rettenetes tátongó űr volt. Ebbe esnek bele valamennyien. (Zaj.) Elnök: Csendet. kérek, t. képviselő urak. Fényes László : A ministerelnök ur érdekes közjogi fejtegetése, hogy a hadvezetőség nem ütközött bele az alkotmányjogi törvényekbe, amikor a budapesti gyüjtőpostával rendelkezett, uj közjog előttem, mert tudtommal a hadvezetőség eddig csak a belső hadszintérterületen intézkedhetett közvetlenül, egyébként pedig a polgári kormány megbizottaival, ministereivel, vagy ministeri biztosaival. A demokrata-kormány dicsősége az, hogy behozta a közvetlen érintkezést a hadvezetőség és a nemzet között olyan formában, hogy a hadvezetőség rendelkezik a nemzet minden polgárával a magyar alkotmányos ministerium félretolásäval. Ez is hozzáülik ahhoz a gyönyörű sorhoz, amelyet önök cselekedeteikkel egymáshoz fűztek és majd ezt is számon kérik önöktől, mikor az igazi demokráczia najyja el-