Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-762

124 762. országos ülés 1917 deczember 21-én, pénteken. Kérem a ministerelnök urat, adjon megnyugtató választ, olyan választ, amely nem a házat, lianem az egész magyar nemzetet megnyugtatja. Elnök : A ministerelnök ur válaszolni kivan. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a t. képviselő . urnak azon felfogására kell észrevételt tennem, amelylyel a sajtó terén tett intézkedéseinket összefüggésbe hozza a demokrácziával. A demokrácziával ezek az intézkedések nincsenek ellentétben; sőt a demokráczia érdekében áll annak az igazolása, hogy az a szabadossággal nem egyértelmű. Fényes László: A czárok is ezt mondták! Wekerle Sándor ministerelnök: Mi igenis meg akarjuk valósítani a demokrácziát, de fokozott figyelemmel kell lennünk arra, hogy tért ne engedjünk az anarchisztikus törekvéseknek ós olyan irányzatoknak, melyek azt elősegítik. (Helyeslés.) Akkor pedig, amikor ott állunk, hogy a demokráczia egyik legfőbb kívánalmát, a békét valósítsuk meg, amikor kilátásunk van arra, hogy egy szebb hajnal pirkad reánk, ezt a békét nem szabad veszélyeztetnünk azáltal, hogy az ellenség álláspontját erősítjük. Fényes László: Csak a csehek! (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: A csehekre is felelek majd. Az egyik napilapnak olvasását külön figyelmébe ajánlom a t. képviselő urnak, mert ugy látom, Az Est czimü lap czikkeit nem igen szokta olvasni, (Elénk derültség.) különben nem szólhatna ilyen hangon. (Derültség.) A hadsereg tisztikaráról és az egész hadvezetőségről Az Est olyan becsmérlőén és a valóságnak meg nem felelően nyilatkozott, hogy ezt a hadvezetőség a fegyelem fentartása érdekében meg nem engedhetőnek tartotta ég élt minden hadvezetőségnek azzal a jogával, melylyel a világ minden hadvezetősége ól és élni fog, (ügy van! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) hogy nem engedte meg bizonyos közleményeknek a frontra való küldését. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Fényes Lászlő: Potiorekről nyilatkozott igy. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Elnök : Kérem Eényes László képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Meglesz a házszabályszerü joga, hogy válaszoljon, de most a ministerelnök urat illeti a szó. (Helyeslés.) Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, én a feltett kérdésekre tudok válaszolni, de az ilyen kitörésekre nem. (Derültség.) A t. képviselő ur kifogásolja, hogy a hadvezetőség direkt utasította a budapesti gyűjtőpostát, hogy ne továbbítsa Az Est-et. Ez a kifogás. Ebben ő alkotmányos sérelmet lát. Csakhogy, kérem, a hadi posta nem Laibachnál, nem a fronton kezdődik, lianem Budapesten, a gytijtőpostánál kezdődik. Igen helyesen tette tehát a hadvezetőség, amikor mindjárt a gyűjtőpostánál kérte, hogy ne küldje hiába a lapot a front mögötti gyüjtőpostára, mely tudomásom szerint most Laibachban van, mert kénytelen lesz azt visszaküldeni. (Helyeslés.) Egyébként legyen meggyőződve, hogy a dolog tudomásommal és előzetes beleegyezésemmel törtónt és csak azt sajnálom, hogy már korábban nem történt meg ez az intézkedés. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A demokrácziát, a békét ugy megoldani, amint ezt a t. képviselő ur akarja, nem lehet. Az ilyen eljárás inkább veszélybe dönti és lehetetlenné teszi a békére való törekvést. A t. képviselő ur által emiitett lap minden felmerülő kérdésben, bármilyen háborús bajunk vagy nehézségünk volt, mint pl. a gázkérdés, a vízvezeték ügye, a szénkérdés, az élelmiszerek kérdése, minden tekintetben olyan túlzottan állította be a dolgot, mintha már az összeomlás tünetei jelentkeznének nálunk. (Ugy van! a balés a • szélsőbaloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, a csehek ellen lépett fel. Bocsánatot kérek, ha a csehek ellen lépett fel ezt senki sem kifogásolta. A csehek ellen mi is felléptünk, talán felléptünk olyan erősen, amint nem is volt érdemes, hogy fellépjünk. Néni a csehek elleni küzdelem miatt rendeltetett el az Est ellen az előzetes czenzura, sőt épen ellenkezőleg, mert nem a cseheket, hanem egész Ausztriát, Ausztriának azon érdekköreit is szidta és becsmérlőleg nyilatkozott róluk, melyek a csehektől talán távolabb állottak, mint mi állunk. Az Ausztriával való viszonyt támadta meg, akarta szinte lehetetlenné tenni. Azokat szidta Ausztriában, azokkal tüntette fel az együttműködést lehetetlennek, akikre mi a cseh kérdés megoldásában leginkább számi thatunk, akiktől e részben leginkább várhatunk segítséget, támaszt és biztosítékokat ily támadások ismétlődése ellen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem engedem tehát a kérdést ugy oda állítani, mintha Magyarországon valaki a csehek elleni küzdelmet, vagy felszólalást akarta volna korlátozni. Ellenkezőleg: azt szeretnők, hogy azokat az elemeket, akik segítségünkre lesznek a csehek elleni küzdelemben, annak czimón, vagy azzal összekötve ne becsméreljék, ne kicsinyeljék. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hiszen mire vezettek ezek a hangok ? Méltóztassék csak elolvasni az entente lapjait; (Ugy van ! Ugy van!) méltóztassék megnézni, hogyan tüntették ezt fel. Hiszen ott azt mondják, hogy nálunk a disszolueziónak már olyan jelei mutatkoznak, hogy az összeomlás kikerülhetetlen, csak türelem és kitartás, nem szabad a békéről szólni, tovább kell a harezot hirdetni, mert rövid idő alatt önmagától bekövetkezik az összeomlás. Ez az, amit önök elősegítettek, t. képviselő ur (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ez, amire fokozottabb figyelmet kell