Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-762

762. országos ülés 1917 deczember 21-én, pénteken. 123 ról, ezt az újságot a fronttól, a magyar katonák elöl elzárják? Ennek a témának nemcsak ez a sajtószabadsági vonatkozása van, hanem van egy másik vonatkozása is. A rendelkezés akként történt, hogy a hadvezetőség egyenesen a m. kir. postával és Budapesten intézkedett és rendelkezett. Már pedig a m. kir. posta és egyáltalán a postai szolgáltatás belkormányzati ügy és ahhoz a hadvezetőségnek semmi köze nincs. (Helyeslései: a jobboldalon.) Amikor tehát a hadvezetőség megtiltotta a m. kir. postának és közegeinek, hogy a lapot a frontra szállítsák, akkor egészen világosan a magyar alkotmány által biztositott jogaiba avatkozott a magyar kormánynak. Akkor is súlyos sérelme volna a sajtó szabadságnak, ha a m. kir. ministerelnök úrhoz irt volna át és ő intézkedett volna,, hogy ne szállitsák azt a lapot; igy azonban kettős a sérelem: először is azért, mert közvetlenül intézkedett, másodszor pedig, hogy a sajtószabadságot a frontra nézve megcsorbitotta. Követte ezt a m. kir. kormány, illetve az igazságügyminister ur lépése, hogy előzetes czenzura alá helyezett több lapot. Nem lehet azon vitatkozni, nincs itt sok kérdés, mert egyszerűen csak azt az egyet lehet kérdezni: demokráczia-e, szabadság-e ez ? Az a szabadság, az a demokráczia, melyet bemutatkozása alkalmával a kormány hangoztatott? Vájjon ha akkor ezeket a czikkeket irták volna a lapok, amelyeket most irnak, meg merték-e volna tenni, hogy betiltsák? Nem! A magyar politikai életben általános gyakorlat, hogy az Ígéretek, programmok, elvek, gyönyörűek mindaddig, amig elmondatnak és amíg egy kicsit a kormány meg nem melegedett. Mikor a kormányok megmelegednek, akkor kezd az ígéret kihűlni és helyébe a száraz valóság kerül. Hiszem és remélem, hogy nem a ministerelnök urnak és nem az igazságügyministernek intencziója volt a sajtószabadság megrendszabályozása, hanem felsőbb helyről kapott intelem folytán történt. Ha nem, még súlyosabb a vád a kormány ellen. De én jól tudom azt, hogy más fontos kérdésekben is a királyi kormány enged a felsőbb helyről jött nyomásnak. Hivatkozom a közélelmezés kérdésére, ahol egy legújabban létesített közös élelmezési tanácson való elnöklés utján történnek Magyarországból még most is külön, a megállapított rendes mennyiségen felül liszt- és zsirszállítások Ausztriába. Méltóztassék & ministerelnök urnak a Csehországba, az Érczhegységbe most 8 napon át szállított a 40 waggon lisztre gondolni. Székely Aladár: A németekhez szállították! Fényes László: Nem kérem, a csehekhez. (Zaj.) Különben most nem foglalkozom ezzel, csak azon reményemnek akarok kifejezést adni, hogy a magyar kormány nem saját iniciativájából csinálta az előzetes czenzura behozatalát, hanem felsőbb nyomásra. Es itt látom a magyar politikai életnek egyik nagy hibáját. Minden jóakaratnak meggátlő eszköze, hogy ahányszor be akarja váltani valamelyik magyar kormány azt, amit kormányra lépésekor ígért, felülről mindig akadályokat gördítenek eléje s a magyar államférfiak sohasem olyan erősek, hogy ennek a nyomásnak ellenállni tudnának. Most, mikor a háború borzalmai egyet eredményeztek, hogy t. i. a deniokráczia valóban gyökeret vert a nemzetek körében; mikor'Oroszországban a forradalmi kormány megmutatja, hogy igenis lehet szabadságot és rendet együtt elképzelni . . . Porkoláb Mihály: Nem igen látjuk a rendet Oroszországban! Fényes László: Eddig csinált Lenin rendet és majd talán meg tudja csinálni a békét is ezután. Mikor a magyar törvényhozásban a választójogot benyújtják, tehát ismét egy ígéretet tesznek, épen akkor látjuk megint, hogy a törvényeket miként tartották be a mostani választásokon és miként tartják be a sajtószabadság esetében, jóllehet külön és kifejezetten ennek a kormánynak a ministere jelentette ki, hogy legfőbb gondjuk lesz a czenzura teljes eltörlése és addig is, míg a háború tart és az előzetes czenzurát a hadi területen fenn kell tartani, gondoskodni fognak, hogy csakis hadikérdésekre vonatkozzék a czenzura, nem pedig a hadi érdekkel űzött visszaélések révén bármely egyéb politikai és kormányzati kérdésre. T. ministerelnök ur! A sajtószabadság nem egy kormány játékszere, amelyet ha kellemetlen neki, sutba dobhat, ha pedig kellemes neki, dicsértetheti magát vele. A sajtószabadság legelső közkincse a nemzetnek és az emberiségnek. Nagyon sajnálom, hogy itt erről a helyről más ember, más politikus nem lépett fel és nem kérte számon a minister uraktól ezt az intézkedést, így én vagyok kénytelen megtenni, kérdezvén a ministerelnök úrtól (olvassa): »1. Milyen indokok bírták reá a kormányt, hogy az előzetes czenzurát elrendelje ? 2. Milyen törvény alapján rendelkezik közvetlenül a hadvezetőség a magyar királyi postával ? 3. Nem látja-e a ministerelnök ur, hogy a sajtó szabadsága ellen intézett támadás mennyire ellentétben áll a mai kormány létalapját képező demokratikus irányzattal és a kormány bemutatkozása alkalmával az összkormány nevében az igazságügyminister ur által tett ígérettel? »Hajlandó-e az előzetes cenzúra megszüntetése iránt ígéretet tenni? Hajlandó-e, és mily módon, lépéseket tenni az iránt, hogy a frontokon küzdő magyar katonák akadálytalanul kézhez kaphassák a magyar lapokat, még lia a nemzeti közvéleménynek adnak is hangot, (Mozgás balfelöl.) tekintetbevételével külön annak is, hogy a postai szállítás ügye a belkormányzás körébe tartozik ?« 16*