Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-762
116 762. országos ülés 1917 deczember 21-én, pénteken. Teszek tehát én a belügyminister urnak egy propozicziót. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbjeléi.) Méltóztassék ezt a két, különben tiszteletreméltó csendőrszázadost . . . (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbjelol.) Polónyi Géza : Ez nem ide tartozik ! Elnök : Kérem Polónyi Géza képviselő urat, sziveskedjék csendben maradni. Pál Alfréd : . . . hivatalos titoktartás kötelessége alól felmenteni és tiszti becsületszavukra jelenlétemben kihallgatni. Én nem hiszem, hogy letagadják a valóságot, kizártnak tartom, hogy azt letagadják. De ha mindamellett letagadnák, akkor, de csakis akkor, hajlandó leszek tanukkal bizonyitani, hogy amit állitottam. az meg is történt. (Mozgás jobb- és balfelől.) Polónyi Dezső : Majd a Curia előtt ! (Zaj baljáéi.) Egy hang (jobbról) : Igen, majd két év múlva ! Pál Alfréd: A tisztelt belügyminister urnak ez az eljárása különben nem lep meg. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Megszoktuk már tőle, hogy egyrészről a n}dlvánosság előtt kijelenti, hogy undorral fordul el minden politikai terrorizálástól, hogy elitéi mindenkit, aki a felmentésekkel korteskedik; és amikor aztán kiderül, hogy saját bizalmi közegei milyen eszközökkel élnek, sőt visszaélnek . . . Fráter Lóránt: Még nem derült ki egyetlen esetben sem ! (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb/dől.) Pál Alfréd : . . . akkor a legmesszebbmenő oltalomban részesiti a vétkes közegeket. De kérdem a belügyminister urat, hegy ezen intézkedésnél nem gondolt-e arra, hogy ezzel a rendelkezéssel nemcsak önmagát kompromittálja, hanem csorbát ejt azon magysr katona presztízsén is, akinek rimbusza nemcsak saját személyének, hanem az egész magyar nemzetnek is drága erkölcsi kincse, (Zaj és mozgás. Elnök csenget.) csorbát ejt azon férfiú legendás nimbuszán, akinek neve a magyar történelem lapjain mint uzsoki győzőé időtlen időkig ragyogni fog. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon. : Éljen Szurmay !) Szerencsés yagyok a t. honvédelmi minister urat ugy ismerhetni, hogy hiszem, sőt tudom, hogy ő nem fogja megengedni, hog}^ a magyar csendőrség, a fegyveres erőnek ez az integráns része, hazánk egyik legjobban bevált intézménye, a napi politika szennyes hullámaiba merüljön. (Elérik helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Az elnök ismételten csenget.) Hammersberg László: Milyen választásokat csináltak önök? BartOS János : Müven választásokat csináltak 1910-ben? Elnök: Csendet kérek ! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem Hammersberg László képviselő urat, sziveskedjék higgadtságát megőrizni. HÓdy Gyula : Katonasággal vagdostattak képviselőket ! Rakovszky István: Akkor voltak katonák szennyben ! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hammersberg László (közbeszól). Elnök : Csendet kérek. Ismételten kérem Hammersbeg László képviselő urat, sziveskedjék csendben maradni. (Zaj és nyugtalanság.) Pál Alfréd : Ennyit óhajtottam a főispánnak és a csendőrségnek a választáson való szerepléséről elmondani. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) De legyen szabad még egészen röviden magának a győztes képviselőjelöltnek tényével foglalkoznom. Báró Kaas Albert jónak látta a választás délutánján, hogy Horovitz Miklós munkácsi szabadságos katonát, akitől előzetesen a csendőrség a szabadságlevelét elkobozta, tettleg inzultálja (Nagy mozgás a jobboldalon.) és jónak látta, hogy szabadságának visszavonásával fenyegesse meg. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Huszár Károly (sárvári): Egyszerűen nem igaz ! Gr. Tisza István : Ohó ! Nagy mozgás.) Pál Alfréd : Azért tette, mert ez a fiatal ember önzetlen meggyőződésétől vezéreltetve, czivilruhába öltözve átjött hozzánk és mellettünk dolgozott. (Mozgás.) Tette ezt akkor, amikor számos szabadságolt katona, egyebek közt a muzslyai felfüggesztett körjegyző is, ő mellette korteskedett és ebben nem talált kifogásolni valót. És csodás módon Magyarországon, hol annyi képviselőjelölti Ígéret maradt már beváltatlan, csak báró Kaas Albert Ígérete nem maradt az. (Mozgás.) E hó 18-án megigérte a fiatalembernek, hogy visszavonatja a szabadságát és 20-án már megérkezett a 71. gyalogezred ReconvalescentenAbteilungjától Kragujeváczból a távirati paranes az azonnali bevonulásra. (Nagy mozgás és derültség a jobboldalon. Zaj a bal és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! HÓdy Gyula : Felháborító, ha igaz ! (Zaj.) Elnök : Kérem Hódy Gyula képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Pál Alfréd : Tudom, hogy nem a jelölt úron fog múlni, de mégis meg fog történni, hogy ez égbekiáltó sérelem reparáltatni fog. Az elmondottak alapján bátran állit hatom, hogy a Bereg megye felvidéki kerületében folyó hó Í8-án lezajlott választás során nem-a népakarat szabad megnyilvánulása . . . BartOS János : Ez nem igaz ! (Nagy zaj.) Pál Alfréd : .. . . hanem a csendőrszuronyok fenyegető csillogása (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) és a főispáni terror döntötte el a választás sorsát. (Nagy zaj balfelől. Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Bartos János képviselő urat folytonos közbeszólásai miatt kénytelen vagyok rendreutasítani. Barta Ödön képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasitása czimén kért szót.
