Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-762
762. országos ülés 1917 deczember 21-én, pénteken. 115 szemtől-szembe megmondotta neki, hogy írásbeli rendelet van a kezei között, melyben a csendőrszázados a főispán kifejezett parancsára való hivatkozással rendelte el ezen kenyér elkobzását. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! Tiszta választás !) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Pál Alfréd : Milyen hihetetlen hanyatlása a főispáni- tekintélynek az, midőn a csendőrőrmesterrel való szembesítés utján kell bebizonyítani, hogy amit cselekedett, azt utóbb le is tagadta. (Ugy van 1 Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások a baloldalon.) A Gulácsy-párttal szemben tanúsított ezen kíméletlen szigorát akarta alighanem enyhíteni a főispán ur azáltal, hogy a somi jeg}rzőt, Veres Sándort és a mezőkaszonyi főszolgabírót, Péchy Szabolcsot, felfüggesztéssel fenyegette meg, mert nem voltak hajlandók báró Kaas Albert urnak törvényes jutalékán felüli őrlési tanúsítványt kiszolgáltatni. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Ugy van ! jobbfelöl.) Sőt tovább ment ennél: kijelentette, hogy ha ők nem adják ki neki, akkor ő, a főispán fogja az őrlési tanúsítványt kiadni. (Felkiáltások jobbfelől: Ilyen még nem volt! Zaj.) Zlinszky István: Ilyen még nem volt, de más volt ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pál Alfréd : Bármilyen éles politikai ellentét választ el engem az igen tisztelt kormánytól, nem tudom elhinni, hogy a t. közélelmezési minister ur ezen intencziókat helyeselné. A főispán ur ezen politikájának megvalósításában az ottani csendőrszakasz parancsnokában. Hubay Győző százados úrban, készséges segítőtársra akadt, aki őt jobb ügyhöz méltó buzgalommal támogatta. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) így például kora reggel, alig hogy a választók megérkeztek, ez a százados ur jónak látta a Guláesyjsárti szavazókat karhatalommal a Kaas-párt táborába terelni. Tanuk erre számos polgári egyénen kivül Gáthy Dániel és Kálmán Dezső 65. gyalogezredbeli tisztek. Késő délután, mikor a választási elnök Gátfalva község Gulácsy-pártját szólította szavazásra, (Halljuk 1 Halljuk!) a csendőrszázados ur nem akarta megengedni, hogy ezek a választók a kordonon keresztül a szavazóhelyiségbe menjenek és csak akkor eresztette őket keresztül, midőn több társammal együtt odasiettünk és a választási elnöknél teendő feljelentéssel fenyegettük meg. Zlinszky István : Biharban még a képviselőket is letartóztatták ! Gr. Tisza István : Hogyne, mikor megérdemelték ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Természetes, ha ugy viselték magukat ! (Nagy zaj és ellenmondások a bal- é,s a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István : Sohasem is mertek panaszkodni, mert tudták, hogy igazunk • van ! Aki ott a rendet zavarja, azt le is kell tartóztatni! (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk I a jobboldalon.) Pál Alfréd : Hogy ez így van és nem másképen történt, azt magán a jelöltön kivül Kertész Ede ungvári ügyvéd és Belényessy András beregmegyei vármegyei főügyész igazolhatják. Ugy látszik, a csendőrségi legénység is parancsnokának egyéni befolyása alatt állott. Az elnök által kiadott paszpartukat abszolúte nem respektálta ; magát a felvidéki járás főszolgabíróját, Buzinkay Sándort és a vármegye másodfőjegyzőjét, Kozma Györgyöt sem akarták a kordonon keresztülengedni. Egy csendőrőrmester a Guláesy-párti szavazókat hazaárulóknak nevezte és azzal fenyegette meg, hogy a Kaas-párt megeszi őket. Erre is van tanú Hartmann Ferencz beregszászi lakos személyében. Egy másik csendőr magában a Gulácsy-párt táborában olyan szavakkal gyalázta a Gulácsypárt szavazóit, amelyeket a ház iránti tiszteletből itt nem ismételhetek és felszólította őket arra, hogy menjenek át a Kaas-pártra. Ismét egy karhatalmi közeg a Gulácsy-párt egyik fáklyatartóját, aki a sötét éjszakában a-szavazóhelyiséghez vezető utat világította meg, minden ok nélkül az ut árkába lökte bele. (Mozgás balfelől.) Tanuk erre : Pap István bereguj falusi, Kovács András és Fan esik István nagyberegi lakosok. Ugyancsak ez a három becsületes magyar ember igazolhatja, hogy amikor választóink a nemzeti himnuszt énekelték, a csendőrség odament s ezt betiltotta. (Felkiáltásk balfelől : Hallatlan! Zaj.) Megtette ezt a közcsend fentartásának czimén akkor, amikor a szomszéd Kaas-párt hangos volt a daltól és a szónoklatoktól. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Igazán nem értem ezt az eljárást, mert az én magyar szivemnek csak jól esik, ha hallom, hogy Rákóczinak idegenajku, de magyar érzésű népe" nem pánszláv nótákat énekel, hanem a Himnusz hangjainál lelkesedik vezérei iránt. Igazán csodálatos, hogy a csendőrség a századostól le az utolsó próbacsendőrig milyen összehangzóan, milyen egyöntetűen volt meggyőződve arról, hogy csakis a Kaas-párt diadala biztosithatja magyar hazánk üdvét és boldogulását. Ezen csodálatra méltó harmóniának azonban módomban van a magyarázatát megadni. (Halljuk ! H(dijuk ! balfelől.) Hiteles értesülésem szerint, amelyet tanukkal tudok igazolni, a választás reggelén a belügyministeriumból Konkoly csendőrszázados azt telefonálta a helybeli csendőrszázadosnak Nagy beregre, hogy a beérkezett jelentések szerint ugyan a munkapártnak van többsége (Zaj a baloldalon), de a csendőrségnek kötelességévé tétetik mindent elkövetni, hogy a Kaas-párt győzzön. (Zaj a jobbés a baloldalon.) HÓdy Gyula : Honnét tudja ezt a hivatalos titkot? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Pál Alfréd : A belügyminister ur mosolyából látom, hogy kételkedik állitásom valódiságában. 15*
