Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-757

757. országos ülés 1917 deczember 7-én, szombaton. 495 nyérgyár most egyedül uralkodik a piaczon, a bank emberei kapják az olcsó kenyeret, a szegény nép pedig 73 fillért fizet a rossz kenyér kilójáért. Haller István: A G-ulácsy bankja ez? (Zaj és felkiáltások a baloldalon. Elnök csenget.) Hegyi Árpád: Azt kellett támogatni. Landauer Béla: Mindettől eltekintve, kérdem én, vájjon Bereg vármegye még mindig az ország és a magyar végrehajtó hatalom rendelkezései alá tartozik-e, vagy már egy külön területet képez-e, hol a mindenható alispán diktálja az élelmiszer árát és kérdezném, ha már a legális kereskedelem üzleti köre ruháztatott rá, egy valószínűleg, jól bevezetett vidéki pénzintézetre, vájjon az alispán ur is kitől nyert jogot arra, hogy békés üzleteket egyszerűen kénye-kedve szerint beszüntessen, hogy a hatósági lisztért a vármegye egész közönsége Munkácsra, Beregszászra kénytelen eljönni, ez már magában véve sem helyes dolog, de az sem az, hogy ezek a zarándok csapatok, a mai beregi politikai viszonyok közt, amelyre bővebben kitérni nem óhajtok, pont az alispáni hivatalhoz kénytelenek a mindennapi kenyerükért bejönni. Egy hang (balfelől): Mungó kenyér! Landauer Béla ,* Nem bocsátanám meg azonban magamnak, t. ház, ha nem térnék ki arra a mulatságos módszerre is, ahogyan Beregben többek között a rézgáliczot árusítják. (Halljuk! Halljuk,! balfelől.) A bank árusítja és anyagának egy részét a hatóságtól kapja továbbeladás végett 4 koronás áron, de beszerezheti és be is szerzi a rézgáliczot szabadon kereskedőktől is, nyíltan, továbbeladás végett és ezt a rézgáliczot 16—30 koronás árban adja el. Nagyon érdekes volna megtudni, vájjon hogyan történik annak hatósági ellenőrzése, hogy ez a két eltérő előkelőségü rézgálicz elárusitás előtt ne keresztezze egymás útját. Ennyit arról az u. n. közmegelégedésről, amely a kelleténél többet is említett takarékpénztár működését jellemzi. Most még néhány szót szeretnék mondani arról az egyik főtisztviselőről, akinek Bereg vármegye megnyugvására és hasznára szolgáló működése látszik annyira veszélyeztetettnek felmentése meghosszabbításának inkriminált megtagadása által. Gerő Sándor úrról, a Beregmegyei központi takarékpénztár áruosztályának igazgatójáról a hozzám érkezett panaszokból kiselejtezem mindazt, amiről személyesen meggyőződni alkalmam nem volt. Teszem ezt azért, mert nem óhajtanék felhozni olyanokat, amikért perrendszerűen helyt nem állhatok, mert ilyen dolgokban sohasem, a jövőben sem, szándékoznám igénybevenni a mentelmi jogot. Én kizárólag arról beszélek, amiről feltétlen tudomásom van és ez az, hogy az annak idején visszaélések miatt letartóztatott brassói katonai szállítók ügyével kapcsolatosan — neveik mellékesek —, akiknek üzletét haszonrészesedós fejében,ez a beregmegyei központi takarékpénztár fmanczirozta, (Felkiáltások balfelől: Kézmegelégedésre!) a marosvásárhelyi ügyészség kiküldöttje az ügyek előzetes megvizsgálása után az emiitett takarékpénztár áruosztálya igazgatójának, az említett Gerő Sándornak letartóztatását is kérte. Egy hang (a baloldalon) : Ezt védte a vezér ! Landauer Béla : Gerő Sándor, akit azzal is gyanúsítottak, hogy a takarékpénztár képviseletén kívül saját személyében is résztvett más szállításokban, amelyekkel kapcsolatban szintén különböző büntetendő cselekmények követettek volna el, még kihallgatása előtt tagadta és kijelentette, hogy az állítólagos szállításokból eredhető károsodás biztosítására leköti 150.000 koronát érő ingó és ingatlan vagyonát. A továbbiakra nézve csak annyit tudok, hogy 'egy igen előkelő hivatalos közeg, állítólag a volt beregmegyei főispán, nyomatékosan és haladéktalanul a legilletékesebb helyen olyan értelemben intézkedett, hogy Gerő Sándor igazgató letartóztatása mellőztessék, ami meg is történt. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ahá ! Nem rossz ! Hallatlan !) T. ház ! Nem fűzök következtetéseket ahhoz, hogy ennyi előzmény jogossá tette-e azt az álláspontot, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a Gerő Sándor további katonai felmentése nem tartozik a legelső sorban méltánylandó kivételes esetek közé. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem óhajtok kitérni annak bonczolására sem, ami talán nem volna érdektelen, hogy a nevezett takarékpénztár kiváltságos érdekeit annyira szivükön hordozó vármegyei előkelőségek milyen mértékben érdekelt részvényesei, mondhatom főrészvényesei ennek az annyira dédelgetett beregmegyei központi takarékpénztárnak. (Halljuk! Halljuk !) Bereg vármegyének és ezzel kapcsolatosan az ország talán más megyéjének közérdekében kizárólag a következő kérdésekkel, illetve kéréssel fordulok ugy a belügyminister, mint a közélelmezésügyi minister urakhoz (olvassa) : »1. Megmondhatná-e az igen t. minister ur, hogy mi volt nagy erkölcsi és anyagi haszna Bereg vármegye lakosságának és közigazgatásának abból, hogy a közélelmezés jóformán valamennyi teendőjét a legális kereskedelemnek teljes kisajátításával eddig szokatlan módon kizárólag a Beregmegyei központi takarékpénztár végezte? 2. Mi volt erkölcsi és anyagi haszna a köznek abból, hogy a legkülönbözőbb proviziók és árdifferencziák czimén származó jelentékeny öszszegek kizárólag ennek a banknak a pénztárába folytak be ? 3. E két különböző haszon között az igen t. kormány lát-e jogos ellensúlyozást ? 4. Végül hajlandó-e központi kiküldött utján sürgős vizsgálat tárgyává tenni a Beregmegyei központi takarékpénztár generális közélelmezési megbízatásának az indokoltságát, előnyeit, a nyomában kialakult közmegelégedést és áruosztálya igazgatójának, Gerő Sándor felme-