Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-757

404 757. országos ülés 1917 deczember 1-én, szombaton. Beszéde folyamán az igen t. képviselő ur az erről az oldalról elhangzó megbotránkozó közbeszóiásokra azt a felhívást intézte hozzánk, hogy álljon elő mindegyikünk azzal, amit tud, mondja el, aki ezekhez hasonlót az ő kormányzása idejéből fel tud mutatni. (Felkiáltások halfelöl : Egy évig lehelne beszélni róla!) Egy hang (a jobboldalon): Beszélni igen, de bizonyítani nem! Landauer Béla: Ennek a felhívásnak gyorsabb és erősebb yisszhangja támadt semmint azt talán maga az illető képviselő ur is remélte volna. Vita tárgyává kértük tétetni ezt a témát. 0 azonban, a még mindig rendelkezésére álló párttöbbséggel, ezt a kérésünket szonika leszavaztatta, vagyis kérdést intézett, de jó eleve gondoskodott arról, hogy választ ne kaphasson. 0 tudja bizonyára, hogy miért. (Igás! ügy van! balfelöl.) Ez a nem megvetendő siker azután arra buzdította, hogy ismételten napirend előtti sürgős felszólalásokkal folytassa ezt a játékot, jól tudva, hogy nekünk nem igen lehet módunkban mindazt, amit a múltra nézve felhozni akarnánk, napirendi felszólalások tárgyává tenni, mert erre az elnöki engedély — az elnökség iránt való feltétlen tiszteletem daczára is, ugy gondolom — a kellő méretekben és kiterjedésben naprólnapra^ bizonyára nem állna rendelkezésünkre. Ámde gróf Tisza István képviselő ur a ház november 22-iki ülésében, napirend előtti felszólalás alakjában, egy olyan támadást intézett a kormány ellen, amelynek anyaga arra kény szerit engem is, hogy sürgős interpellácziót intézzek ugy a belügyi, mint a közélelmezési minister úrhoz és ennek az interpellácziónak keretében kitérjek az igen t. képviselő ur támadásainak jogosultságára is. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) A t. képviselő ur ugyanis ezeket mondotta (olvassa): »Bereg vármegyében az élelmezési ügyek körül egész sorozatát a legfontosabb közérdekű ügyeknek az egyik legtekintélyesebb beregvármegyei pénzintézet, a Beregmegyei Központi Takarékpénztár látja el. Ez kapta meg a megbízatást Bereg vármegye lisztellátására, majd Bereg vármegye elsőrendű életszükségleti czikkekkel való ellátására. Ez a Beregmegyei Központi Takarékpénztár ezenkívül rekviráló főbizományosa a Haditermény Részvénytársaságnak, főbizományosa az Országos Zöldségfélék és Gyümölcsforgalmi Részvénytársaságnak, az Országos Burgonyaközvetitő beregszászi kirendeltsége egész Bereg vármegyére kiterjedő főbizományosa és végül a Magyar Olaj- és Zsiripari Központ beregvármegyei főbizományosa. Kétségtelen tehát, hogy egy egész hosszú sorozatát a közérdekű fontos élelmezési dolgoknak ez az intézet — és tudtomra közmegelégedésre — kezeli«. Folytatólag elpanaszolja a képviselő ur, hogy eme pénzintézet két főtisztviselőjének felmentését a jelenlegi beregmegyei főispán kontrakarrirozta és ezzel megakadályozta azt, hogy ez a két tisztviselő továbbra is folytassa Bereg vármegye lakosságának megnyugtatására közhasznú, kifogástalan működését. Mindenekelőtt azt szeretném tudni, van-e Magyarországnak még egy vármegyéje, ahol a fentebb felsorolt teendőket kizárólag egy részvénytársasági alapon álló pénzintézet végzi (Igaz! Ugy van! a baloldalon,} és azt szeretném tudni, vájjon egyáltalában megindokolható-e, hogy a legális kereskedelemnek jóformán teljes kizárásával ilyen monopolizált jogokkal ruháztassák fel egy és ugyanazon pénzintézet, legkülönösebben ez. Hogy okvetlenül fel kellett-e ruházni a beregvármegyei központi takarékpénztárt ezen jóformán diktátori jogokkal, erre nézve szolgáljon illusztrálásul Munkács város képviselőtestületének 1915-ben hozott határozata, amelyben kimondja, »hogy a város lakossága részére szükséges terményt a Hadi Termény utján fogja beszerezni és maximális árban, vagyis a 0-ás lisztet 96, a főzőlisztet 99 fillérért fogja a lakosság részére kiszolgáltatni«. A képviselőtestületnek ezt a határozatát azonban az alispán egy tollvonással megmásította és ugy intézkedett, hogy Munkács város élelmezését ezentúl a Beregmegyei Központi Takarékpénztár mint Részvénytársaság fogja intézni. (Mozgás a baloldalon.) Ami a képviselő urnak az ügy érdemére vonatkozó és szerintem is leglényegesebb állítását illeti, hogy nevezett pénzintézet a reábízott lakosság élelmezését közmegelégedésre intézi, — erre szeretném a hangsúlyt helyezni — szabadjon a munkácsi püspök urnak az egyházmegye egész papsága által intézett panaszos irata egy passzusára hivatkoznom, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) amely elég furcsán világítja meg ez atyai jóindulatú intézet működése iránti közmegelégedést. Ezt írja a munkácsi püspök ur (olvassa): »Máris egyik-másik helyen igen szomorú következményei vannak az élelmezési hiánynak, mint pl. a beregvármegyei felvidéki járásban, ahol pusztít a vérhas, amelynek okát a kiküldött járásorvos kizárólag a megfelelő szükséges élelem nélkülözésében állapította meg.« A képviselő ur által konstatált közmegelégedésre talán még furcsább megnyilvánulás az a panasz, amely ugyancsak Bereg megyéből a vármegye elsősorban érdekelt, még pedig fájdalmasan érdekelt lakosságának köréből jutott tudomásomra. Ezt írja: »Osak néhány példát hozunk fel a bank élelmezési működéséből. 1917 tavaszán a lisztárakat az alispán egyszerre 20 fillérrel emelte. Mig pl. 0-ás liszt az egész országban 106 fillér, nálunk 128 fillér. Ugyanilyen árai vannak a többi lisztnemüeknek is. Ami a kenyeret illeti, a banknak van Beregszászban egy kenyérgyára is és az alispán a közigazgatás valamennyi eszközét felhasználta, hogy az összes jíékeket eltilthassa a sütéstől. (Mozgás t? jobboldalon.) A ke-