Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

478 756. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. Méltóztassék meggyőződve lenni, t. ház, hogy mindazok, akik kötelességükről megfeledkeztek, megfeledkeztek talán kétszeresen akkor, amikor nem látták, hogy ebben az esetben nőkkel állottak szemben, a maguk büntetését objektiv helyről és igazságosan meg fogják kapni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Fényes László képviselő urat illeti a szó. Fényes László : T. ház ! Szives engedelmükkel előbb a kereskedelemügyi minister ur . válaszára vagyok bátor megjegyzést tenni-.és azután térek át a belügymimster ur válaszára. (Mozgás.) A t. kereskedelemügyi minister ur tévesen fogta fel szavaimat. Azt mondta, hogy az eddigi eredményt presszió által elért eredménynek tekintem. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Fényes László ; Azt mondtam, hogy ne kelljen mindenütt kiabálva előadni a tisztviselőknek sérelmeiket, méltóztassék ezeket megelőzni. Ez egészen más, mint ha azt állítja valaki, hogy presszió alatt van. Azt méltóztatik mondani: a segiétsnek egyik módja az, hogy túlórázzanak. Hiszen a hat órai munka is sok és közegészségellenes. Ha ugy teljesítenék az iparfelügyelők és más közegészségügyi tisztviselők kötelességeiket, ahogy fájdalom nem tudják teljesíteni túlterheltség miatt, akkor megtiltanák a hat órai munkát is, mert formálisan bebizonyított tény, hogy egészségük megy tönkre, a tüdővészt terjesztik egymás közt és családjuk körében. Epén az a kérésük, hogy kevesebb munkaóra legyen s ezért ne méltóztassék azt ajánlani, hogy többet dolgozzanak. Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister; Nem azt mondtam ! Fényes László : A statisztikai felvételt én is helyeslem, csak azt vagyok bátor kérdezni, hogy miért most jut eszükbe, holott ezt már évek előtt meg kellett volna tenni ? Mattá Árpád : Mert előbb nem volt miniszter ! Fényes László : De ugyanazok voltak a postafőnök, a vezérigazgató és az egyéb főnökök. Epén ezért voltam bátor felhívni önöket, hogy mikor ide méltóztatnak ülni és a kormányszéket átvenni, ne a régi emberekkel és régi szellemben tegyék, mert akkor ugyanazt fogják csinálni, amit az előbbiek csináltak. Bartos János :' Látszik ! Kilencz milliót ad ! Fényes László : Bátor voltam arra a ministeri tanácsosra felhívni a minister figyelmét, aki kiebrudalta azokat a munkásokat, akiket a minister fogadott s azokat a bizalmi férfiakat, kikről már a király is elismerte, hogy szükségesek. így van a rendőrségnél is. Nem elég az, hogy beüljünk a bársonyszékbe, hanem gondoskodni kell arról, hogy végig az egész vonalon . . . Mattá Árpád : Ez után a válasz után így kell leczkéztetni a ministört ? (Zaj.) Fényes László : . . . uj szellem jöjjön az adminisztráczióba. De a régi emberekkel nem lehet uj szellemet elérni. A 70 százalékos vitára azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én a 70 százalékot arra értettem, hogy vannak, akik magukat tartják fenn önállóan és vannak, akik családot tartanak fenn. Akik tehát nem családot tartanak fenn, csak czulágot fizetnek, ezek önmagukért befizetnek 30 százalékot. A kantin kédésében nagyon világosan tudom dokumentálni az igazamat és azt, hogy nem méltóztatnak elég mélyen belenézni ezekbe az ügyekbe. Ugyebár azért kell a kantin, mert a telefonkezelőnők nem tudnak többet ebédre fordítani 1 korona 50 fillérnél ? így méltóztatott kiszámítani. A minister ur maga elismerte, hogy akik családot tartanak fenn vagy támogatnak, a legsúlyosabb helyzetben vannak. Aki családot tart fenn vagy támogat, nem ebédelhet ott a kantinban s akkor annak mit méltóztatnak adni ? így a kantinos kap egy milliót, de nem az, aki legjobban rászorult, vagyis az a telefonkezelőnő, akinek otthon van a gyereke, vagy a kis öcsese vagy öreg anyja és annak is kell főznie. Kétfelé nem ebédelhet. Nem tudom, a minister ur próbálta-e már, de sokkal drágább a szegény embernek kétfelé ebédelni. Az tehát kénytelen hazamenni és nem kér a kantin áldásaiból, ahol különben árdrágítást követnek el, mert egy deka vaj 30 fillér, tehát egy kiló 30 korona és nem élvezheti a kantinosnak adott havonként 1 koronát ebédért és vacsoráért 60 fillért. Ennek megint a kantinos fogja hasznát látni és nem az, aki rászorult. A helyes az volna, hogy a kantinban kaphassanak ebédet minimális bérért. De csak amazokat részesíteni ezekben a — hogy ugy mondjam •— kedvezményekben és a legjobban rászorultakról, akik kénytelenek hazamenni a család körébe, megfeledkezni, ismétlem, nem mutat elég szocziális érzékre. Mert mit csináljanak azok, akik nem ehetnek a kantinban? Ami pedig azt illeti, hogy a telefon előfizetési árának felemeléséből eredő egész többletbevételt kiosztják a telefonkezelőnők és a postaszemélyzet között, itt disztingváljunk. A postánál felemelték az árakat, ott jelentékeny többlet folyik be az állampénztárba; a távirdánál is felemelték az árakat, jelentékeny többlet folyik be az állampénztárba ; a telefonnál is felemelték az árakat, de csak a telefon 9 milliónyi többletét osztják szét mind a három kategória között, a pcsta és a távírda egész többletbevételét megtartja az állampénztár. Ha ugy veszem, hogy mind a posta, mind a távírda és telefon fentartása vállalkozó kezében van, akkor a helyzet az, hogy a vállalkozó megtartja vállalkozása egész nyereségtöbbletének kétharmadrészét és csak egyharmad részét osztja ki a három személyzet helyzetének javítására.- Ne méltóztassék tehát akkor azt mondani, hogy mindent, amit többlet cziirén megkapunk, odaadunk nekik, mert. csak a telefon többletbevételét