Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-756
474 756'. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. randumszerüen tárgyalnak, hogy hogyan élhessenek meg, megtiltani a vagyontalanoknak: a tisztviselőknek és az alkalmazottaknak, hogy memorandumszerüleg tárgyalják kívánságaikat és szükségleteiket, ez nemcsak antidemokratikus, de annyira minden emberi méltányosság híjával van, hogy nagyon csodálkoznom kell, hogy. ezt a ministerelnök úrral aláirathattta az a valaki, aki megfogalmazta, mert a végén ezt is mondja : íNagyon kérnem kell Nagyméltóságodat, — t, i. a belügyminister urat, — hogy ezt az álláspontomat a belügyi tárcza alá tartozó közszolgálati alkalmazottak ügyeinek intézésénél megfelelőleg érvényre juttatni méltóztassék.« Ez annyit jelent magyarul, hogy a belügyminister alá tartozó semmiféle tisztviselő semmiféle panaszszal és semmiféle kívánsággal ne jöjjön, mert nem veszik tekintetbe. A törvényes mód az, hogy az egyes tisztviselők és osztályok memorandumszerüen hozzák tudomására panaszukot felettes hatóságuknak és ha ezt teszik, akkor most ugy járnak, mint a telefonkezelőnők, hogy részben kiutasították őket, részben pedig rendőrökkel nem mondom hogy megrugatták, de tényleg összerugdosták őket, másfelől pedig megtiltják és a belügyminister úrtól elvárják, hogy gondoskodjék, hogy ne jöjjenek panaszra ; ha a dolgok igy állanak, akkor én ezt a hivatali felfogást nem tarthatom sem. szocziálisnak, sem demokratikusnak. Fájdalom, a panaszok mind sűrűbben fognak jönni és igen hangosan fognak kopogtatni. Mondhatom, mindazokhoz, akik foglalkoznak a szocziális ügyekkel és a tisztviselők helyzetével, azokhoz naponta a panaszok egész tömege jön és pedig nem azért, mintha kívülről mozgatnák őket, mert ellenkezőleg ma ugy áll a helyzet, hogy a ki mozgatná őket, az az újság vagy az az egyik vagy másik politikai párt vezetősége mindig csillapítani igyekszik, azt mondja nekik, hogy várjatok ; ezek maguktól jönnek, az elkeseredés magától születik meg, mert diktálja a kenyér, a fázás, a lakások üressége, a gyerekek parancsszava. Ezen igen alaposan kell gondolkozni és én a ministertanács elé való fontosabb ügyet nem képzelnék, mint hogy gondoskodjék, hogy a köztisztviselők és alkalmazottak szükséglete nyomban fedeztessék. Tudom, hogy rettenetes nehéz helyzet előtt állunk, tudom, hogy az állam pénzügyi ereje nem tud kielégíteni minden jogos kívánságot; nem lehet mást tenni, mint hogy a minimális szükségleteket lisztben, zsírban, szövetben, czipőben adják meg nekik ; de ha nem teszik, összeroppan az egész állami gépezet. Ezek alapján vagyok bátor a kereskedelemügyi minister úrhoz interpellácziómat előterjeszteni : Interpelláczió a kereskedelemügyi m. kir. minister úrhoz. Az állami telefonkezelőnők sérelmei és anyagi helyzete ügyében. 1. Elfogadja-e valónak a minister ur az állami telefonkezelőnők ama panaszolt sérelmét, hogy 5, 7, sőt 10 évig is mint napidijasok vannak alkalmazva? Hajlandó-e kötelező ígéretet tenni aziránt, hogy záros határidőn belül előterjesztést tesz az országgyűlésnek, hogy bizonyos szolgálati időt, legfeljebb három esztendőt hivatalokban eltöltött telefonkezelőnőket segédtiszti kinevezésben részesítsék? Elsősorban a most kinevezett, de meghatározatlan rangosztályban lévő telefonkezelőnők a XI. rangosztályba helyeztessenek rendszeres átminősítéssel? 2. A telefonkezelőnők megélhetését hajlandó-e biztosítani aképen, hogy jelenlegi napidijaik kétszeresét kapják s az eddig élvezett előlegeiket a háború tartama alatt le ne vonják, végül, hogy terhes szolgálatuk miatt természetszerűen minduntalan megismétlődő betegeskedéseikért őket anyagilag ne büntessék, nevezetesen a munkajutalékot és részjutalékot tőlük el ne vonják. 3. Hajlandó-e a minister ur a telefonkezelőnők személyi és anyagi sérelmei oivoslására a kezelőnők bizalmi hölgyeik részvételével sürgősen egy bizottságot szervezni, hogy az azonnal összeülvén, javaslatot tegyen a méltányos változtatások és elégtétel czé^ából? 4. Minthogy a háború alatt a meg nem akadályozott mértéktelen árdrágítás folytán bármelyik tisztviselő vagy munkásosztály meglévő fizetésével és akármilyen pótlékaival csak akkui tüd megélni, ha az állam a megfelelő élelmi, ruházati, fűtési és világítási anyagot nekik makszimális áron biztosítja : hajlandó-e a minister ur záros határidőn belül a kormányzatban résztvevő társaival egyetemben olyan intézkedéseket tenni, hogy minden tisztviselő, egyéb közalka n niazott és munkás, mindenütt beleértve a nyugdijasokat is, valóban hozzájuthasson az élete fentartására nélkülözhetetlen czikkekhez? Tudja-e minister ur azt, hogy ma a beszerzési csoportoknál a minimális szükségleteket sem lehet beszerezni és igy az állami üzemek annak a veszedelemnek vannak kitéve, hogy személyzetük az életük fentartásához szükséges minimális anyagok hiánya miatt egy nap képtelen lesz munkába állani? Mik tervei e végzetes szerencsétlenség megakadályozására? Elnök ; A kereskedelemügyi minister ur kíván válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy az ügy és az idők komolyságához méltóan tárgyalva a dolgot, röviden és objektíve mindjárt megadhassam válaszomat, amelyet véglegesnek kérek tekinteni. (Halljuk! Halljuk !) A telefonkezelőnök helyzete valóban nem felel meg azoknak a viszonyoknak, amelyek a mai háborús helyzet folytán súlyosaknak mondhatók. (Igaz! Ugy van! Helyeslés balfelől.) Teljes mértékben osztozom a magam részéről is különösen abban a panaszukban, amit a t. képviselő ur volt. szives kifejezésre juttatni, hogy mint napidíjas kezelőnők igen sok időt, 7—8 évet is töltenek a szolgálatban. (Igaz ! Ugy van! Általános helyeslés.) Én, amióta az államkormányzat vezetésében
