Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

756. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. 475 résztveszek, általában mindig perhorreszkáltam és egy krüturállamhoz nem méltó dolognak tartottam, ha napidíjas személyzettel iparkodtak az állami szolgálat egyes ágaiban a feladatokat megoldani. Láttam Poroszországban és Ausztriában is, hogy a kormányzatok mindenütt iparkodtak és iparkodnak a napidijasoktól teljesen szabadulni, illetőleg ezt az osztályt, végleg megszüntetni. A napidijasok intézményének csak ott van létjogosultsága, ahol arról van szó, hogy mikor valaki egy uj hivatalba belép, rátermettségét bizonyitsa s arravalóságát, hogy azt a hivatalt életpályájának válaszsza, beigazolja. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért én kötelező Ígéretet tehetek az iránt, hogy. amennyiben tárczámat tovább vezetném (Mozgás jobb felől.), ma még nem mondhatom meg az időt, de mindenesetre a mainál sokkal rövidebb napidíjas szolgálat után a napidíjas kezelőnők véglegesítését fogom elrendelni, de nemcsak elrendelni, hanem be is fogom állítani a jövő budgetbe az e czimen várható többletet és az a törvényhozás elé fog terjesztetni. (Általános helyeslés.) Ami már most a t. képviselő urnak és az egész telefonkezelő személyzetnek kérelmét illeti, a történelmi hűség kedvéért bátor vagyok megjegyezni, hogy néhány . héttel ezelőtt az államtitkár úrhoz egy deputáczió jött, amely egy hoszszabb memorandumot adott át, melyben összes kívánságaik taxatíve fel vannak sorolva. A képviselő urnak azon állítása, hogy mi csak fenyegetés folytán intézkedtünk, nem felel meg a tényeknek, mert hiszen az államtitkár ur már hetek óta tárgyal a személyzettel s ugy az ő, mint az én ajtóm is mindenkinek, aki kérni, kívánni jön valamit ezen nehéz helyzetben, kötelességszerüleg nyitva áll. (Helyeslés.) Az államtitkár ur számtalanszor tárgyalt velük és bizonyos megállapodásokra is jutott. Ezen megállapodásokból kifolyólag én csak tegnap jutottam abba a helyzetbe, hogy a ministertanácsnak előterjesztést tehettem oly kérdések tekintetében, amelyek teljesítése alkalmas a helyzetükön való javításra. Most ugy áll a dolog, hogy ezelőtt körülbelül egy telefonkezelőnő évi czirka 2200 K-t keresett, azóta kérelmeik folytán, amelyek a tegnapi ininistertanácsban megszavaztattak, — mint a képviselő ur is konstatálta — évi keresetük 3086 K-ra emeltetett fel. Ezen kivül van még lehetősége annak, nem mondom, hogy könnyen, hanem megerőltetett, idegfeszítő munka mellett, pl. éjjelnappali munka mellett ezen keresetnek még némi fokozása. A dolog ugy áll, hogy én egy statisztikát készíttettem és elrendeltem, l^ogy vegyék fel, hogy milyen kategóriába osztható az illető telefonkezelőnő ; mert, ha az a telefonkezelőnő ezzel a keresettel egy másik háztartásban, tehát vagy szüleinél, vagy testvérénél van és így megélhetése félig-meddig biztosítva van, akkor nem- mondom, hogy fényesen, de megélhet ebből az összegből. (ügy van! balfelől.) Ha azonban abban a nehéz helyzetben van, hogy akár testvérét, akár szüleit, akár nagyobb családot kell, mint családfentattó ellátnia, akkor ezen kereset mindenesetre oly kevés, amelyből megélni esaládostól.nem lehet. Méltóztassanak tudomásul venni azon intézkedésemet, hogy elrendeltem ezen statisztika felvételét és ezeá statisztikából fogom világosan látni, hány százaléka a személyzetnek az, amely ezen keresetéből mellékháztartásban, hány százaléka az, mely mint önálló családfentartó és kenyéradó szerepel. A t. képviselő ur felhozott egy statisztikát, csakho gy az labilis alapon áll. Fenyes László : Approximative mondtam ! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nekem ellenkező meggyőződésem van. A képviselő ur azt állította, hogy 80%-a . . . Fenyes László : Hetven ! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: . . . 70%-a a telefonkezelőnőknek azok kategóriájába osztható, akik családot tartanak fenn. én pedig azt mondom, hogy megfordítva áll a dolog. Az én nézetem az, — lehet, hogy tévedek — de az én érzésem az, hogy 70% az, ahol ez mellékkereset. Akkor a helyzet nem olyan kritikus ; nem mondom, hogy fényes, de semmi esetre sem annyira kritikus, mint a képviselő ur állítja. A t. képviselő ur bizonyos kifogásokat emel, hogy betegség stb. ezimen levenások eszközöltetnek. Nem untatom a t. képviselőházat ezen apró részletekkel, de biztosithatom, hogy humánus érzésemnél és kötelességszerű gondoskodásomnál fogva mindent el fogok követni ezen személyzet helyzetének javítására. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak azonban megengedni, vannak bizonyos kritériumok, amelyek pl. a betegség esetén való kimaradásnak természetszerű korlátokat szabnak. (Helyeslés balfelől.) Ilyen kritériumokat szem előtt tartva, a vezérigazgatóval való beszélgetésben annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy betegség esetén levonások ne történhessenek oly esetben, ha a postának kiküldött és kirendelt orvosa konstatálja, hogy tényleg betegség miatt maradt el az illető. (Helyeslés balfelől.) De másrészt bizonyos kautélákat és prezervákat kell a szolgálat és a nagyközönség szempontjából a postaigazgatóságnak fentartania, hogy a túlságosan gyakori kimaradás épen a kartársnők felesleges megterhelésének elkerülése szemjDontjából meg ne történhessék. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ui a természetben adandó segélyekre, illetve a természetben adandó anyagokra fekteti a fősúlyt. A magam részéről ezt teljes mértékben elismerem és talán első intézkedésem az volt, midőn a személyzet helyzetének javításáról volt szó, hogy azt mondtam, hogy amit a nagybankok meg tudtak csinálni, azt meg kell tudnia csinálni az államnak is és a kantinok árait le kell mérsékelni. (Helyeslés.) Es épen a tegnapi ministertanács hozzájárulása folytam abban a helyzetben vagyok, hogy a t. háznak jelenthetem, hogy a kantinok ételeinek eladási árát felére mérsékeltük, (Elénk helyeslés jobb- és balfelől.) ugy hogy most az ebéd másfél koronába, a vacsora pedig 1 korona 60*