Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

756. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. 473 napja ugy az állami rendőrségnek, mint a mai demokratikus irányzatnak szégyenfoltja fog maradni. (Mozgás.) Én magam talán tiz perczezel az inzultusok után érkeztem a helyszínére és ott láttam a fojtogatások, rugdosások és pofozások nyomait. Súlyosnak tartom és nagyon el kellitél nem a főkapitány urat, akiről igazán felteszem a szocziális érzéket és a demokratikus irányzatot, hogy nem indított azonnal olyan vizsgálatot, amely a valóságot kiderítette volna, mert, amit szememmel láttam, azt előttem semmiféle hivatalos nyilatkozattal eltüntetni nem lehet. Azok a hölgyek nem egymást rúgták és pofozták, ha tehát ebben a teremben ilyent láttam, azt csak a rendőrség emberei követhették el. Az nem jelent semmit sem, hogy nem tudták megmondani, hogy hívták az illetőt, mi az illetősége, mi a vallása, hány éves, hol lakik, de azt igenis meg tudták mondani, hogy engem egy férfi pofozott meg, akit a a rendőrtanácsos vezetett be. Megtörtént, hogy ki kellett nyittatni az ablakot, segélyért kellett kiáltani és igy valahogy megszűnt a brutalizáläs, megszűnt a rendcsinálás. (Mozgás.J Béla Henrik : Vérlázító ! Fényes László : Én kérem a minister urat, hogy ebben az ügyben alapos vizsgálatot méltóztassék elrendelni és kérem, állítson össze egy bizottságot, amely megtárgyalja ezeket a sérelmeket, ugy az anyagiakat, mint a többit, például a rendkívül rossz bánásmódot ; ez a bizottság állapítsa meg azután, mit tehet ma az állam az érdekükben és mi az, amire még várniok kell. Mondhatom, a 'telefonkezelőnőkben megvan a teljes hajlandóság arra, hogy békésen folytassák munkájukat. Béla Henrik (közbeszól. Nagy nyugtalanság és közbekiáltások a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári): Amikor a képviselőket megrugdosták, akkor Béla Henrik hallgatott. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Huszár Károly képviselő urat, maradjon csendben ! (Zaj.) Huszár Károly (sárvári) : Rendőrökkel dobáltak ki miiüiet! Elnök : Huszár Károly képviselő urat rendreutasítom. BartOS János : Talán Béla Henrikkel kezdené ! Béla Henrik :s Nem nőkről volt szó ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Kérem Béla Henrik képviselő urat, maradjon csendben Fényes László: Azt hiszem, ilyen kérdésben nem jó áttérni a politikára. (Helyeslés a jobboldalon.) Állapítsuk meg előbb azt, amit eddig elfelejtettek megállapítani, hogy vájjon azok a telefonkezelőnők csakugyan családfentartók-e, csakugyan meg tudnak élni abból a jövedelemből, vagy nem és ha azt konstatáljuk, hogy nem tudnak megélni, akkor tessék segíteni, de gyorsan és nem ígéretekkel, hanem tettekkel. (Helyeslés.) Általában lehetetlen állapot, hogy ma az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. állam ilyen labilis anyagbeszerzési lehetőségek és árviszonyok mellett ugy adjon fizetséget azoknak, akik őt munka jukkái szolgálják, hogy nem állapítja meg előbb, hogy vájjon az a fizettség' alkalmas-e a megélhetésre vagy sem. Csak akkor mondhatja az a vezető tisztviselő vagy a minister vagy az országgyűlés a közalkalmazottnak, hogy abból a fizetésből megélhet, ha gyakorlati számítást téve, ki tudja mutatni, hogy ha igy osztja be a jövedelmét, akkor abból tisztességesen megélhet. Már mondtam a hadisegélyné] és most ismétlem, hogy addig, amíg a szakminister nem tud előállani olyan reális számítással, amely a valóságban keresztülvihető, addig nem szabad azt mondani, hogy ez elég, mert nem elég a mai viszonyok közt. Vagy pedig tessék az árakat leszállitani. Ott van a rendkívüli felhatalmazásról szóló törvény, annak alapján meg lehet azt csinálni. A harmadik lehetőség, amit nem tudok elég melegen ajánlani és ami a legkönnyebben keresztülvihető, az, hogy az állam gondoskodjék arról, — talán bátor volnék a módozatokat is megmondani — hegy az összes tisztviselők és alkalmazottak minimális szükségletét biztosítsa. Ott vannak a nagy uradalmak, a ménesbirtokok, ott vannak bizonyos gyárak : ezek munkáját, ezek termését le kell foglalni a tisztviselők és alkalmazottak részére. Ha ezt nem méltóztatnak tenni, adja Isten, hogy a béke mielőbb eljöjjön és ílluzóriussá tegye az én szomorú jóslatomat, de attól félek, hogy az egész tisztviselői kar és munkásság és az ellátatlan emberek tömegei lángra fogják gyújtani az országot. (Mozgás és zaj. Elénk jelkiáltások : Ne izgasson!) A mai árak mellett a mai jövedelemmel lehetetlen megélniök. Bocsánatot kérek, a gyomor parancsol és a gyermekek sirása a legizgatóbb dolog, amit el lehet képzelni. Ennél a pontnál tartván, kénytelen vagyok szóvátenni a mai kormányzatnak azt a felfogását, amely egy kezem közé jutott okmányból világosan kitűnik s amelyet mindennek nevezhetek, csak demokratikusnak nem. Az eset az volt, hogy a belügy mini sterium egyes tisztviselői osztályok helyzetét valóban tűrhetetlennek tartotta és átiratot intézett a pénzügyministerhez, hogy

7 ezeket és ezeket a pótlékokat kívánja nekik nyújtani. A pénzügyminister erre bizalmas átiratot intézett a belügyministerhez és vagyok bátor annak lényeges passzusát felolvasni. Az átirat száma 127.742/1917. október 3-án kelt, aláírva Wekerle (olvassa) : »Türhetetlen állapotnak tartom, hogy az alkalmazottak egyes csoportjai más csoportok mellett elmaradni nem kívánván, immár hónapokon keresztül maguk és más alkalmazottak előmeneteli viszonyait tárgyaló memorandumok gyártásával foglalkozzanak.* A mai szomorú körülmények között, mikor még a jó javadalmazásu és szerényebb vagyonnal rendelkező családok is valóban, folyton memo60