Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

464 756. országos ülés 1917 bon van, gyakorolják az ellenőrzést, ez ennek a törvényjavaslatnak, azt hiszem, legnagyobb előnye. A végrehajtási utasításban majd gondoskodni fogunk arról, hogy ezek a községi közegek ne önkényszerüen gyakorolják a rájuk bizott kezelést, hanem bizonyos ellenőrzés mellett. Polónyi Géza képviselő ur hangoztatta, hogy fogjuk fel gyakorlatilag a dolgot. Én gyakorlatilag kívántam felfogni, midőn azt mondtam, hogy szüretkor jelentse be minden vasárnap ugy, mint ahogy most-a eséplési eredményt be kellett, neki minden vasárnap jelentenie a községnél. Hogyflesz az a gyakorlatban ? Az a községi közeg meg fog jelenni a helyszínen. A végrehajtási utasításban gondoskodni szándékozom arról, hogy ne is kelljen az illetőnek bejelentést írni, hanem a helyszínen megjelenő ellenőr mellett, nyilvánosan, mások közbenjárásával, hogy se kedvezések, se szigorítások ne történhessenek, történjék egy helyszíni felvétel, ez jegyeztessék be egy lajstromba, adassék a termelőnek egy szemleiv, amely szemleiv alapján egy évben négyszer, vagy, ha korábban eladja a bort, az eladáskor leszámol. Ez a legegyszerűbb és gyakorlatibb eljárás, amely a termelökre nézve zaklató nem lesz. Polónyi Géza képviselő ur felhozta még azt, hogy egy oly község javára fizeti a járulékot, amelynek községi pótléka kevéssé érdekli. Engedelmet kérek, mást nem tehettem, mint hogy azt mondjam, hogy azt a községet illeti, amely kezeli a bortermelési adót, ahol a bor van. Térritorialiter ha oly viszonyok vannak, hogy szomszéd községben lakik valaki, abban a községben is érdekelve van, ahol a bor terem és csak nagyon természetes, hogy nem egy másik községre utalható az át. Itt egy kezdő lépés van, a községek terhén való segítés; két koronát, vagyis a kincstár illetékén felüli árból, négy koronából, két koronát adunk annak a községnek, amely a bort kezeli. Ez az egyes községeknek jelentékeny jövedelmet fog szolgáltatni. Veszek pl. olyan községeket, olyan községünk nem igen van, amely százezer hektolitert termel átlag, de igenis vannak olyanok, amelyek 50.000 hektolitert termelnek és ezeknek százezer korona jövedelmük lesz. Ha igen jelentékeny szőlőművelés van valahol, amely 50.000 hektolitert termel, akkor okszerűen annak a községnek ezt a termelési ágat külön gondoznia is kell, akkor annak ezen termelési ágakból áldozatot kell hoznia ugy, hogy ezt a százezer koronát okszerűen felhasználhatja, nemcsak saját terheinek könnyítésére, hanem a ránézve legfontosabb gazdasági ágnak .külön propagálására és emelésére. A többit a többi községek fogják kapni és ez már méltányos, hogy azon községek, amelyek nincsenek azon szerencsés helyzetben, hogy ebből jövedelmi forrásokat képezzenek, szintén részeltessenek s ouember Ső-ún, pénteken. részeltessenek ugy, amint ezt a törvényhozás annak idején meg fogja állapítani. Hiszen akkor, midőn a költségvetést előterjesztettem, voltam bátor kijelenteni, hogy ez csak az első lépés a községi terhek kisebbítésére ; a most előterjesztett törvényjavaslatom szerint átadjuk a községeknek először az elsőosztályu kereseti adót, amely azt hiszem az ö kezükben jelentékeny jövedelmi forrást fog képezni, mert közvetlenül ismervén azokat, akik annak fizetésére kötelesek, azokat közvetlen evidencziában tarthatja, az adót közvetlenül beszedheti ugy, hogy az, ami az állam részére igazán nehezen kezelhető és igen csekély jövedelmi forrás, a községek kezében egyik emeltyűjévé lesz a községi jövedelmeknek. A másik is segédeszközük lesz; de tisztában kell lennünk azzal, hogy, ha pénzügyi viszonyaink rendezésére gondolunk, nem csak az államháztartás rendbentartására, hanem a mind súlyosabbá válható községi háztartások rendezése s bizonyos keretek közé szorítása ez elsőrendű feladatunkat kell hogy képezze. Itt bizonyos adójavaslatokkal is méltóztattak fellépni, de már csak ugy mellesleg, pl. Szilassy Zoltán képviselő ur a takarékpénztári betétek adóját hozta fel. Az .tökéletesen áll, hogy a takarékpénztári betétet én gyümölcsöző elhelyezésnek tekintem és pláne, ha állandó jelleget kivannak neki tulajdonítani, akkor tőkekamatadó alá kell azt vonni. Ez minálunk meg is volt. A takarékpénztári betétek azelőtt 10^%-os tőkekamatadó alá voltak nálunk vonva. És mi vojt a következése ? Az, hogy miutánA usztriában nem tőkekamadadó volt, hanem bélyegilleték czimén csak 2 és később 3%-os adó alá estek, azok a betétek átvándoroltak Ausztriába és ott helyeztettek el azért, mert ott nem terheltettek ezzel az adóval. De már bocsánatot kérek, vájjon micsoda közgazdasági politika az, amely egy tőkeszegény országból a tőkegazdagabb országokba kényszeríti átvándorolni adótörvényekkel a tőkét ? Hiszen nekünk elsőrendű feladatunk, hogy ezen teher alól mentsük fel a tőkét és a tőkegyűjtést itt tegyük lehetővé. Ezért az 1909-iki adóreformok alkalmával már 5%-ra akartam ezt leszállítani azzal, hogy ezt az 5%-ot is soknak tartom. Mert mi nem terhelhetjük meg a tőkét ilyen betéti adóval magasabban, mint meg van terhelve Ausztriában és mindenesetre ocla kell törekednünk, hogy azt a tőkét itt tartsuk, itt gyümölcsöztessük, hogy itt legyen lehetséges a tőkegyűjtés és nehogy más országoknak váljék az hasznára. De ezek a közgazdasági igazságok változatlanul fennállanak és hogyha helyes közgazdasági, politikát akarok követni, akkor ezt foly ton szem előtt is kell tartanom és bármilyen kecsegtető és könnyű lenne egy pénzügyministerre nézve az, hogy javaslatba hozza ezen betéteknek megadóztatását, e magasabb közgaz-