Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

756. országos ülés 1917 dasági szempontoknál fogva azt hiszem, hogy ennek az utolsó eszköznek szabad csak lennie, csak a végszükség esetén lehetne gondolnunk is arra, hogy újra ezen közgazdaságunkra hátrányosan visszaható irányt kövessük. Ugyanez áll az értéknyereségekre is. Az értéknyereség megadóztatását, ha méltóztattak figyelemmel kísérni, én külön felemiitettem pénzügyi programmomban. És j>edig nemcsak a tőzsdei értéknyereséget értem, mert más értéknyereségek is vannak. De épen a tőzsdét illetőleg, annak megvannak bizonyos előfeltételei. Az értéknyereségeket akkor adóztathatom meg, ha azokat meg is tudom állapítani. Hogy ezeket megállapíthassam, kell hogy olyan tőzsdei rendem legyen, amely lehetővé teszi annak megállapítását és azután okszerű igénybevételét. A mai tőzsdeviszonyok között ez lehetetlen. Hiszen épen most vajúdik a tőzsde rendezésének kérdése. Én remélem, hogy ez sikerre fog vezetni és hogy rövicl időn belül olyan helyzetben leszünk, hogy a mi értéktőzsdénk rendszeresen működik. Ne a mai állapotot méltóztassék venni, amely csak egy átmeneti állapot, mert nekünk ott rendet kell teremtenünk. (Helyeslés.) ííem szabad megijednünk attól, hogy értékcsökkenések vannak, hiszen ezen értékcsökkenések szükségesek voltak, de azokat okszerűen és következetesen a helyes nivóra kell visszahoznunk. Ez nem egészségtelen közgazdasági helyzet; ez egy egészséges közgazdasági kibontakozás. Mivel találkoztunk itt? Hiszen a tőzsdén már olyan viszonyok voltak, hogy egyre-másra hajtották fel az árakat; olyan társadalmi rétegek is vettek részt tőzsdejátékokban, hogy azt borzasztó volt szemlélni. Minden társadalmi rétegre kiterjedt a nyerészkedési vágy s ennek következménye volt, hogy annyira felhajtották az árakat. Azután bekövetkezett az, hogy miután az itteni értékeket már nagyon felhajtották, külföldről is beözönlőitek hozzánk bizonyos értékek, hogy aztán itt is azokat terheljék velük, akikről előrelátható volt, hogy elvesztik majd vagyonukat és keresetüket azon időben, midőn a helyes nivóra akarjuk ezt az állapotot leszállítani. Ma ez folyamatban van. Ezt meg kell várnunk s addig értéknyereségi adóról, különösen a tőzsdén szó nem lehet, mig ez.a helyes niveílirozás meg nem történt. És a tőzsdén ma észlelhető tünetekből és a tőzsdei üzletmenet mostani lefolyásából biztosan következtethető, hogy ott ismét helyre fog állni a régi rend, amely mellett azután a kurzusok, az értékemelkedések és értékcsökkenések egész határozottsággal meg lesznek állapithatók. A t. képviselő ur említette meg, hogy hány emeletes ez az adó, amely itt bennünket terhel. Ez tökéletesen igaz, igen sokféle adókkal vagyunk terhelve. De azt hiszem, a mai pénzügyi viszonyok között alig lehet azon segíteni, hogy kevesebb adót állapítsunk meg. Méltóztassék elhinni, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. ovember 30-án, pénteken. 465 ón vagyok leginkább azon, hogy a sokféle adószolgáltatást már egyszerűsítési szempontból is lehetőleg kevesbítsem. Ma nem mernék e tekintetben nyilatkozni, csak azt jelentem ki, hogy azon borárak mellett, amelyek ma vannak, ez az adó könnyen elviselhető lesz. Megengedem, hogy — és nem lehet ezt az adót megállapítani másként — a szesztartalom vagy kvalitás szerinti megállapítás igen kívánatos és igazságos adó lenne. jSTagyon természetes, hogy nagyobb értékű bort és a kisebb értékű bort ugyanazon adó alá vonni az adóztatásnak primitív módja. De ezen változtatni alig lehet. Ki lenne képes nálunk a fennálló különböző borkvalitásoknál ós értékeknél fogva olyan skálát megállapifiani, amely érték szerint osztaná ezt meg? S hol lenne itt az igazság? Méltóztassék azt venni, hogy p. o. a legbővebb terméseket adják a legkönnyebben művelhető szőlők. Hiszen épen az a karczagi bor, vagy nem tudom hogyan méltóztatott kvalifikálni, — a karczagit sem akarom diszkvalifi: kálni, mint amely jóizü táplálékát képezi hazánk jelentékeny részének — bőven termett, mig bizonyos hegyi vidékeken egy holdon alig egy hektolitert tudtak szüretelni normális viszonyok között. Épen itt van a kiegyenlítés, a bizonyos viszonyok között való könnyebb müvelésben. Aki sokalja ezen jövedéki felügyeletet, ezt a szekatúrát, ami nem fog bekövetkezni, de amitől tart, az mindent ajánljon, csak azt ne, hogy további detailokba menjünk bele a bor megadóztatásánál, mert méltóztassék elhinni, hogy jövedéki ellenőrzés, az a megállapítás, az a szekatúra igazán ezzel a rendszerrel kezdődik. Én őszintén szólva egybe belemennék. Ennek a javaslatnak vannak bizonyos hátrányai. A főhátránya ennek a javaslatnak az, hogy nem júniusban vagy szeptemberben készült, hanem most, és vonja az 1917-i termést adó alá. De engedelmet kérek, hogy amikor 3—400 koronás borunk van, ne részesüljenek az állam és a községek belőle: ilyen alkalmat elmulasztani nem lehet. Megengedem, hogy ez utólag bizonyos nehézségekkel jár. A főnehézség és igazságtalanság abban van, hogy a termelők nem voltak előkészítve utólag ilyen jelentékeny adóval történő megterhelésre, de elő voltak készülve arra, hogy más terheket fognak viselni. Azt azonban nem tudták, hogy olyan terhek fognak kivettetni rájuk, amelyeket a legkönnyebben elviselhetnek. Mert ők többre és nagyobbra voltak előkészülve. Ha tehát kisebb és kevesebb terhet rakunk rájuk, akkor ebbe mégis belenyugodhatnak. Az tény, hogy minálunk nagy hordóhiánynyal állunk szemben. Sokan voltak, akik kényszeritve adták el, nem épen magasabb árakon, hanem alacsony árakon ezt a termést, mert nem volt hordójuk. Igen sokszor előfordult az, hogy amikor egyes helyeken 3—4 korona között, 59