Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

756. országos ülés 1917 akarok rátérni arra, pedig háládatos tér volna, hogy mit jelent az, hogy a behozott borok után engedélyt adhatnak visszatérítésre. Igen érdekes fejtegetést hallottam egy olyan fejtől, aki nagyon ismeri ezen viszonyokat és ez azt mondja, hogy az, hogy a behozott bornál elengedhetik az adótételt bizonyos körülmények között... Wekerle Sándor ministerelnök: A kivittnél! Polónyi Géza : . . . hogy a kivitt bornál bi­zonyos körülmények között elengedhetik az adó­tételt, ez a kereskedők által visszaélésekre lesz ki­használva. Már most, — amint azt az előttem szó­lott t. barátom már emiitette — hogy lehet az egy adótörvényben helyes, hogy az 1917-iki ter­mést most, utólagosan termelési adó alá vonják. Ez arra nézve, aki eladta mustját, vagy már le­húzta borát, nem adó, hanem büntetés a keres­kedő javára, mert amikor valaki eladta a mustját nem is sejtvén azt, hogy ilyen 14 koronás terme­lési adó életbe fog lépni — nem hozta kombiná­czióba ezt a 14 koronát mint tehertételt és ennek . folytán ez annak a kereskedőnek a számára egy 14 koronás prémium. Ezt akarja elérni a t. pénz­ügyminister ur 1 Lássa, én hallgattam ezeket a jó magyarokat tegnap ott és nekem az az im­presszióm maradt . . . Wekerle Sándor ministerelnök; Talán biz­tatta is? Polónyi Géza: Nem kellett biztatni. Én szívesen biztattam volna őket, de azokat már nem kell biztatni, (Derültség jóbbfélől.) azokat már jó volt szeliditeni. (Mozgás halfelöl.) Elég az ahhoz, én azt tapasztaltam, hogy ha a t. pénz­ügyminister ur megnyugtatná őket az iránt, hogy az 1917. évi termés nem lesz adó alá vonva, utó­lagosan nagyon enyhitené ebben a kérdésben a feszültséget. Kapcsolatban a községek számára kiutalt 2 és 2%-kal, itt állok meg annak a tételnek a vitatására, hogy mennyi igazság van abban, hogy a t. pénzügyinmister ur ettől a törvénytől 15 millió korona adóeredményt vár. Tiz koroná­val számítva, ez ugyebár, másfél millió hekto­liter bornak felelne meg. De mikor termett Ma­gyarországon másfél millió hektoliter bor? Méltóz­tassék felnyitni az első statisztikát, amely a kezük közé kerül és ott látni fogják, hogy csak fogyasz­tási adó alá 1,800.000—2,000.000' hektoliter bor esik Magyarországra. A termés pedig tavaly hat millió hektoliter volt. Wekerle Sándor ministerelnök (tagadólag int). Polónyi Géza: Hát szakértő emberek ezt mondják. Annyi bizonyos, hogy az 1,500.000 hek­toliter nem átlagos bortermése Magyarországnak. Miért mondom ezt ? Azért, mert az nem 15 milliót tesz ugyan, amiben én szívesen kontingentálnám ezt az adót, — nem tudom, mit szólna hozzá a pénzügyminister ur — (Derültség jobbfelől.), de akkor 15 millió bevételnél hat millió korona, hat millió hektoliternél pedig négyszerte több, vagyis 24 millió korona megy el a bortermelő szegény ouember 30-án, pénteken. 461 néptől a községek és illetőleg azoknak javára, a kik nem bortermelők, a községi pótadóztatás során. Rátérek és ezzel körülbelül be is fejezem fel­szólalásomat, ennek a kérdésnek büntetőjogi rend­szerére. Nem tudom, hogy inikép gondolkoznak az urak ebben a kérdésben, de hiszen csak az a szerencsénk, hogy annak a sok törvénynek, amely bennünket mindenféle pénzbüntetésekkel és el­zárásokkal, stb.-vel fenyeget, nincs nagyobb kon­zekvencziája, mert nem tudják végrehajtani. T. i. annyi kihágás van azokban statuálva, hogy ebbe már bele sem lehet fogni, mert akkor egész Magyarországot be kellene csukni, ez pedig mégis csak egy kissé koczkázatos vállalkozás lenne. De ugyan mit vétett épen az a szerencsétlen szőlő­birtokos nép, hogy erre nézve mondatik ki először egy törvényben az, hogy jövedéki felügyelet alá helyeztetik, ha az a szerencsétlensége van, hogy termett egy hektoliter bora ? Ezután már csak a türelmi bárcza kövétkezhetik. (Derültség.) Rakovszky István: A dohánynál ás a szesz­főzdéknél is megvan! Polónyi Géza: De ezek már hozzászoktak ahhoz, t. barátom, de az sem valami szerencsés helyzet, mert t. képviselőtársam nagyon igazat fog nekem adni — nem neki szólok — de az országban általában véve ez a finánezfelügyéleti rendszer a legerkölcstelenebb baksis-rendszert hozta be. ez tisztára igaz. S ezt a rendszert nem akarom szaporítani. Hogy az ember a finánczoktól váltsa meg a szabadságát vagy azt, hogy éjnek idején ne járhasson be a boltjába, vagy a pinczéjébe, ezt nem tartottam helyesnek, ezt sohasem szavaztam meg és sohasem fogom megszavazni. Ez a szerencsétlen bortermelő hegyközségi népség miért érdemli meg azt, hogy ilyen jogá­szilag tarthatatlan terminusok vannak, hogy azt mondja a törvényjavaslat, hogy vasárnapig tar­tozik bejelenteni a termést . . . Wekerle Sándor ministerelnök: Minden va­sárnap. Polónyi Géza: Hát minden vasárnap, tessék ugy venni, hogy minden vasárnap. Ez egy eddig ismeretlen jogászi terminus volt. Mit jelent ez gyakorlatilag? Azt, hogy aki hétfőn szüretel, annak van 6 napja a bejelen­tésre; aki azonban megkezdi hétfőn a szüretet, de elkezd esni ős kénytelen pénteken, vagy szombaton szüretelni, annak már csak pár órája áll rendelkezésre, hogy a, nem tudom, kilométer rekre távoleső jegyzői lakásba elmenjen és beje­lentse. Ha nem jelenti be, akkor mulasztást követvén el, a bejelentés tekintetében, ezen szöveg szerint négy-nyolezszoros összegű bünte­téssel sujtatik. Wekerle Sándor ministerelnök: Dehogy! Polónyi Géza: Itt van, ezt mondja. Én nagyon örvendetesnek tartom, ha a t. pénz­ügyminister úr felhábördik ezen, (Derültség.) mert hátha ki lesz reparálva ez a dolog. Mert nagyon sok ember meg fog ijedni ezen pára-

Next

/
Thumbnails
Contents