Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-756
460 7-56, országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. ez az adózási arányosság, ez az egyenlőség elve? Ez a demokráczia? (Élénlc derültség a jobboldalon.) Talán kissé hosszabbra terjed felszólalásom, mint akartam, de méltóztassanak megengedni, hogy ennek a törvényjavaslatnak egy gerinczkérdésével foglalkozzam. A t. képviselő urakat egy fülbemászó argumentum ejtette meg. Láttam a nagy konsteriiácziót, amikor először hallották ezt a szót, hogy kérem, hisz ez csupa áldás, mert négy koronát kapnak belőle a községek. Nagyon kérem a pénzügyminister urat, legyen szíves megszívlelni, amit mondok s ha tévedek, megczáfolni. (Halljuk ! Halljuk ! jóbbfdől.) Az ember azt hinné, hogy ez valami isteni ajándék. Hát igen, azoknak, akik nem szőlőtermelők. De a szőlőtermelőkkel szemben a legigazságtalanabb pönále, amiről valaha hallottam. Mert miként áll ez a dolog? A szőlőtermelő fog fizetni 14 korona adótételt hektoliterenként. Ebből 2 koronát kap az a község, amelyben a bor termett, 2 korona pedig, belügyministeri engedélyivel, amint azt előttem szólott t. képviselőtársam is mondotta, átmegy azoknak a községeknek pénztárába, amelyek nem bortermelők. Egy hang (a baloldalon) : De borfogyasztók ! Polónyi Géza : Igen, borfogyasztók. De fizetik a borfogyasztási adót azok is, akik termelők. És méltóztassanak csak meghallgatni, hogy mi lesz ennek a konzekvencziája. Először vegyük azt a községet, amely termeli a bort. Gyakorlatilag kellene a dolgot megvizsgálni, mert. az olyan hegyközség vagy hegyvidék, ahol sok bor terem, p. o. Eger vagy Villány borvidéke, igen jól jár ; ott ez a 2 korona egy egész vagyont tesz ki, ugy hogy egy községnek, ahol mondjuk 100.000 hektoliter bor terem —természetesen csak képzeleti számokat mondok, hogy meg méltóztassanak érteni, hogy hova vágok —, egy ilyen községnek ebből 200.000 koronája, vagyis többje lesz, mint annak az egész községnek a községi adója. Ez tiszta dolog. Mig ellenben annál a községnél, amilyenhez szerencsés vagyok én is tartozni, ahol az egész hegyen csak 100 hektoliter bor terem, mert nem lehet rekonstruálni a szőlőket, mert az állam, amely ezt az adót követeli, nem ad szénkéneget, rézgáliczot, tavaly kaptunk, ez csak 200 koronát fog jelenteni. És ami ne kerülje el.a t. pénzügyminister ur figyelmét : a jogbiztonság tekintetében ma olyan állapotok uralkodnak, aminők még nem voltak, (Igaz! Ugy van!) ugy hogy drága pénzért sem lehet őröket kapni. Méltóztassék elhinni, — komolyan mondom és szavamra állitom — hogy pl. ezidén az én egész termésem kétharmadrészét ellopták ! Különben mindnyájan tudjuk, hogy a szőlőkben micsoda irtózatos devasztácziót vitt véghez a lopás és a jogbiztonság hiánya. (Igaz! Ugy van!) Ballá Aladár: Erről nem tehet a kormány ! Polónyi Géza: Hát ki tehet? Adjon nekem őröket ! (Zaj a báloldalon. Elnök csenget.) Hogy a komplikáltabb és érdekesebb legyen a dolog, talán megengedi a t, ház és a t. pénzügyminister ur, hogy visszatérve arra a községre, ahol én fogom fizetni ezt az adót, a saját esetemet mondhassam el, (Halljuk ! Halljuk !) Lakom egy községben, ahonnan pár lépésnyire szőlőm "van. Ez a szőlőhegy azonban már Nyitra városának határában fekszik, mig mi szőlőtermelők Alsó-Köröskényen lakunk. Már most ezen törvény szerint a termelési adó el fog menni Nyitra városába . . . Wekerle Sándor ministerelnök : A telephelyre megy. Polónyi Géza : Kérem, a telep ott van. Csak gyakorlatilag akarom megvilágitani, hogy mi fog történni. Én bort termelek azért, hogy az én munkám gyümölcse, az én mustom közreműködjék arra, hogy a nyitrai gőzmalom és az összes kereskedők a pótadóból kevesebbet fizessenek. Simonyi-Semadam Sándor: A pinczét kell oda áthelyezni. Polónyi Géza: Már most hogy jutok én mint bortermelő ahhoz, hogy a községi pótadót mások helyett fizessem? De még érdekesebb a másik két koronát kitevő pótlék. T. i. én szegény bortermelő begyvidéki lakos, akinek földjén nem terem 14—16 métermázsa búza, cly községek pótadójához adózom, amely községek fekete búzatermő talajon dúslakodnak a javakban. Méltóztassék engem felvilágositani t. pénzügyminister ur, ugyebár igazam van, ha azt mondom, hogy ez a községi pótlék azon összeg erejéig, amelyet ezen hegyvidékek lakói 2 korona összegben fizetnek, fel fogja menteni a kereseti adót és minden egyéb adónemet fizetőket az adó alól, akik oly adót fizetnek, amely után községi pótlék kivethető. Nem hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur ezt czélozná és nagyon lekötelezne, ha a törvénynek legalább ezt a részét átdolgozná olyan irányban, hogy igazságtalanság ne történjék. Legalább arra kérném, hogy aránylagosan tessék levonni a szőlőbirtokosoknak azt az adót, amit ők fizetnek, mert különben az olyan községben, ahol még marad fedezni való községi pótlék, ott én megint szerepelni fogok mint pótadozó és másodszor fizetem a községi pótlékot, mert egyszer már hozzájárultam mint bortermelő a termelési adóval. Gyakorlatilag igy néz ki ez a dolog és érdemes felette meditálni ; de amennyiben az én aggodalmaim alajrtalanok volnának is. érdemes, hogy legalább megnyugtassuk a bortermelőket. Mert, t. pénzügyminister ur, egyet szíveskedjék nekem akczeptálni : Magyarországon, ahol a nagybirtok alig termel szőlőt (Mozgás a baloldalon.) legalább is aránytalanul keveset, a szőlőtermelő birtokosok javarésze a magyarságból, igaz hazafiakból kerül ki, akik most legnagyobb részükben a fronton vannak. Ez az egyik oka annak is, hog}^ pl. hegyközségeket nem tudunk alakítani a czélból, hogy jogbiztonság szempontjából védekezhetnénk, mert a fronton lévő harezosok nem lévén otthon, nem lehet többséget létrehozni a hegyközségek megalkotásánál. így fest ez a dolog finaucziális részében. Nem
