Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-756
november 30-án, pénteken. 456 756. országos ülés 1917 használni, de diífikultálom és kifogásolom azt, hogy a törvényjavaslatnak helytelen az alapelve. A ministerelnök urnak mint közgazdának és pénzügyi kapaczitäsnak mindenkor a legnagyobb bámuló! közé tartoztam, de egészen őszintén mondom, hogy a törvényjavaslatnak az az elvi alapja, mely mint termelési adót létesít a magyar mezőgazdaság terén egy ismeretlen nóvumot, voltakép egy helytelen és rejtett monopóliumot jelent. Mert az, amit én termelek, nem privilégium, amelyet nekem adóval meg kell fizetnem. Ennek következtében azt sem látom, hogy ez a termelési adó, amely ma érvényesül a borra nézve, később nem lesz-e kezdeményezőjévé olyan adórendszernek, amely a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági termelésre nézve a legnagyobb veszélyeket rejtheti magában. Nem fog-e később jönni a búzára, az árpára, komlóra és a többi terményekre is? (Az elnöki széket Scitovszlcy Béla foglalja él.) Polónyi Géza: A bor nem lukszusczikk. Sziiassy Zoltán: Ha ezt a rendszert fentartjuk és folytatjuk, akkor egészen nyíltan merem mondani, hogy a magyar mezőgazdaság állandó aggodalomban lesz az iránt, hogy tulajdonképen miért törekedjék a többtermelés elérésére ; hiszen akkor az a szorgalmas gazda, aki többet állit elő, sokkal nagyobb mértékben fog hozzájárulni az állami terhek viseléséhez, mint az a Pató Pál gazda, aki összeteszi a kezét, várja a jó időt, jó szerencsét és Isten áldását. Bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy egészen ilyen törvényjavaslattal Ausztriában is megpróbálkoztak és Ausztriában ezt a törvényjavaslatot a bizottság a limine visszautasította s a kormány visszavonta, (Ugy van! jobbfelöl.) Nagyon jól tudjuk, hogy Ausztriában az adótechnika sokkal nagyobb mértékben van kifejlődve, mint nálunk az adótudomány is; hiszen mi adózásunkban nagyon sokáig Ausztriát követtük és talán nem is egészen helytelenül. Most egyszerre uj utakat akarnak vágni ezen a téren. Azt tartom, hogy e tekintetben Ausztriának követése ránk nézve nagyon helyes eljárás volna. Ezen elvi szempontból én a törvényjavaslatot még csak tárgyalásra alkalmasnak sem tartom. Nem szabad e mellett még elhallgatnom azt a körülményt, hogy nemesek a szőllősgazdäknál, de általában véve mezőgazdasági körökben nagy aggodalmat keltett az a körülmény, hogy e törvényjavaslattal egy termelési ág sujtatik, ahelyett hogy azokat a terheket, amelyeket a mezőgazdaságnak viselnie kell, rá nézve könynyebbitenék. Mert igazságtalan dolog az, hogy mig ezen termelési ág terén, amely amúgy is sok nehézségekkel küzd, minden makszimálva van, minden szabad mozgás meg van bénítva ós akadályozva vagy legalább is megnehezitve, addig az ipar terén a makszimálások s egyéb termelési és értékesítési nehézségek egyáltalában nem állanak fenn. Az indokolás mindig az, hogy nagyon nehéz vagy pláné épenséggel lehetetlen ott makszimálni, holott azt látjuk, hogy ipari téren e . tekintetben roppant nagy visszaélések vannak, amelyek megszüntetését itt is, ott is állandóan sürgetjük. Ámde a törvényjavaslatnak nemcsak elvi alapját tartom helytelennek és elhjbázottnak, hanem vannak annak olyan részei is, amelyek ha törvényerőre emelkednék ez a javaslat, még akkor is,, ha elvi alapja nem volna helytelen, olyanná tennék azt a törvényt, amelyet a legnagyobb aggodalommal és félelemmel kellene fogadnunk. Ez a javaslat elsősorban is 17. §-ában mindenkit jövedéki felügyelet alá helyez, akinek birtokában egy hektoliternél több bor van. Mit jelent ez, t. ház ? Azt, hogy jön a fináncz ós előtte mindenki gyanús, aki él, mert senkiről sem tudja, hogy nincs-e a pinczéjében egy hektoliternél több bora. O azt ennélfogva kutatni kénytelen és pedig azért, mert a 11., 12., 13., 16. és 17. §-ok imperative előírják ugy az adót kezelő községi közegeknek, valamint a pénzügyi közegeknek is az állandó ellenőrzést, a készletek felvételét, a készletek esetleges apadásának ellenőrzését, stb. stb. Szóval, folytonos zaklatásnak lesz kitéve a bortermelő közönség. Nem a nagyobb birtokosokat féltem, hanem a kis gazdákat, a kis termelőket, akik e sok rendelkezés közt magukat kellőkéj)en kiismerni nem lesznek képesek és ennek következtében folytonosan kihágást fognak elkövetni, amelyeket a törvényjavaslat szerint majd igen súlyosan fog kelleni büntetni. E törvény végrehajtása tulajdonképen a községekre van bizva. A mai viszonyok között ezt a körülményt is méltán kifogásolni kell. Hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy a községek ma is annyi mindenféle teendővel vannak elhalmozva, hogy azoknak is alig birnak megfelelni. Azután itt vannak a háborús viszonyok folytán rájuk háruló kötelezettségek is. Kérdem, t. ház, hogyan képzelhető az, hogy amikor sok községnél még a régi jegyző sincs ott, mert fiatalabb ember lévén, hadba kellett vonulnia és valami — nem mondom, hogy hozzá nem értő, de kevéssé hozzáértő — helyettese van és amikor annak annyi a teendője, hogy akkor egy ilyen, az államkincstár szemjíontjából és a közönség érdekében nagyon fontos törvénynek végrehajtása azokra, a teendőkkel ugy is agyonhalmozott községi jegyzőkre lesz bizható. De helytelennek tartom a beszedett 14. koronás adónak felosztását is. A 13. §. ugyanis azt mondja, hogy a 14 korona beszedett adóból 10 korona illeti az államot, 2 korona illeti azt a községet, amely azt az adót beszedi és kezeli, 2 korona pedig a belügyminister rendelkezésére bocsáttatik, hogy abból azon községeket dotálja, amelyek bortermelési adót nem kezelnek. Az indokolás is azt mondja, hogy a törvényjavaslat-