Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-756
756. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. 457 nak egyik czélja az, liogy azoknak a községeknek és -városoknak, amelyek pótadóval túlontúl vannak megterhelve, azokból a két koronákból bizonyos dotáczió jusson. Hát hogyan jutnak hozzá azok a városok és azok a községek, hogy olyan adóbevételben részesedjenek, amelynek sem előállításában, sem kezelésében semmiféle részt nem vettek ? De tovább megyek. Ez ellen a felfogás és szándék ellen határozottan tiltakozom, mert azt látjuk, hogy mindenféle jóléti intézmények, iskolák, kórházak és más egyéb mind a városokban létesíttetnek, sokszor igen jelentékeny állami áldozatokkal. Nem szólok ellene semmit. De ezzel szemben nézzünk szét. mi történik a falu érdekében ? A falu érdekében nem történik semmi. Akkor, amikor volna egy olyan pénzforrás, amely a falutól ered, azt a pénzforrást vissza kell juttatni a faluba, hogy az ö érdekeinek előmozdítására, szükségleteinek fedezésére legalább valami csekély alamizsna, egy kevés morzsa jusson azon áldozatokból, amelyeket a falu tulajdonképen az állam fentartása és jóléte érdekében meghoz. Nem hagyhatom megemlítés nélkül a részleteknél a törvényjavaslat 18. §-ának intézkedését. Ez a szakasz ugyanis elrendeli, hogy az 1917. évi termésből származó bor, amely tehát legnagyobb részt el van adva, sőt, el is van szállítva, szintén adóköteles, még pedig akár a termelő birtokában van, akár nincs. Hogy lehet ezt a rendelkezést így fentaríani, hogy mikor nincs a birtokomban az a termény, amelyért szavatosságot vállalok, azért mégis fizessem a termelési adót? Én ezt nagyon méltánytalan és helytelen intézkedésnek tartom. Mert a végén a dolog ugy áll, hogy a termelő az idei bor legnagyobb részét eladta, különösen a kistermelő, ministerelnök ur. Mert azok legtöbbnyire mint mustot vagy mint ujbort az első lefejtés után szokták bortermésüket eladni, a saját maguk pinczéjében, ahol ügynökök, kereskedők felkeresik őket. Hiszen a bor magas árának egyik oka épen az is, hogy olyan nagy volt a kereslet a szüretet követő időkben; azt lehet mondani, hogy a bor árát helyenkint maguk az ügynökök verték fel, mert minden áron áruhoz akartak jutni és egymásra hezitáltak. Sok helyütt a bor ára nem ment volna fel olyan magasra, ha az ügynökök és a kereskedők nem hezitáltak volna egymásra, hogy a terményt megkapják. Most a termény nincs a termelő kezében s mégis a termelési adó egész összegéért teljes mértékben felelős. Ezt nem tartom méltányosnak; de különben is azt hiszem, hogy a gyakorlatban nehezen lesz keresztülvihető, mert nagyon nehéz lesz utólag hipuhatolni az esetleg rosszhiszemű termelőknél azt, hogy terményük mennyiségéből mit tagadtak el vagy mit rejtettek el azért, hogy a termelési adót ne kelljen megfizetniök. Ami a büntetéseket illeti, természetes doKÉPVH. N A pLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET, log, hogy azoknak minden ilyen jövedéki adónál nagymérvüeknek kell lenniök. Itt is nagyon szépen vannak azok a büntetések a törvényjavaslat szakaszaiba . beleillesztve. Ezek közül csak egyet emlitek fel, mint a legszembeszökőbbet és legméltánytalanabbat, azt, hogy a termelő, ha a bejelentést elmulasztotta, akkor az esedékes adó négyszeresétől nyolezszorosáig terjedhető összeg megfizetésével büntethető. Wekerie Sándor ministerelnök : Nem ugy van! Szilassy Zoltán : Bocsánatot kérek, a 24. §-ban benne van. A 24. §. első bekezdése ugyanis igy szól: (Olvassa.) »Adórövidítésnek tekintetik és a megrövidített, vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó négyszeres összegétől annak nyolezszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki az adóköteles bormustot vagy bort az adófizetés kötelezettsége alól, akár bejelentésének elmulasztása, stb...« Tehát a bejelentés elmulasztása is adórövidítésnek tekintendő, ha a termelő az adófizetés kötelezettsége alól azáltal vonja el a terményét. Az első tény a bejelentés elmulasztása, annak csak következménye az adóeltitkolás. Már most tudjuk jól, hogy ezrei és ezrei a kisgazdáknak termesztik a bort, ezek közül sokan irni sem tudnak, még kevésbbé tudják a precziz szabályokat kellő időben megtartani, hogy pl. a szüret után következő első vasárnap be kell jelentein a bor mennyiségét; az is lehet, hogy a szüret két hétig is eltolódik és akkor két vasárnapi terminust kell eszükbe tartani. Szóval, vannak a büntető határozatok közt olyanok, amelyek sokkal szigorúbbak, mint azt megkívánnák azok a deliktumok, amelyekre meg vannak szabva. (Ugy van!) T. ház! Ezekben néhány rikító virágot kötöttem össze a részletekből a törvényjavaslat illusztrálására. Nekem az a meggyőződésein, hogy ugy, amint Ausztriában a hasonló törvényjavaslatot, itt sem volna szabad ezt tárgyalni. JNem akarom egyébként a kormány szándékát, hogy megfelelő anyagi eszközöket szerezzen be az állami élet viteléhez szükséges kiadások biztosítására, megakadályozni, de e javaslatot nem fogadom el. Inkább azt ajánlanám a t. ministerelnök urnak, méltóztassék egy piczit körültekinteni oly források után is, amelyekből sokkal könnyebben, sokkal kisebb reszenzus keltésével, sokkal igazságosabban, talán sokkal nagyobb összegeket tudna előteremteni. Bátor vagyok rámutatni ebben a tekintetben a takarékpénztári betétekre. (Mozgás a jobboldalon.) A jövendő adótörvényjavaslatok minden adóra 60°/o-os pótadótöbbletet kontemplálnak és ez alól a 60%-os pótlék alól a takarékbetétek ki vannak véve. Tudom, van ennek a tőkegyűjtést és a takarékosságot előmozdító bizonyos tendoncziája, de nagyon jól tudjuk azt is, hogy az utóbbi időkben igazán nem kellett a takarékosságot 58
