Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-756
£50 756. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. zorok kikérdezték.« (TJgy van! Ugy van jobbfelöl) Farkas Pál: Az összes ezenzorok! Jankovich Béla (tovább olvassa): »Kötelességszerüleg az elnöknek a szabálytalanságot a vizsga megkezdése előtt kellett volna észlelnie s erről a dékánnak jelentést tennie. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Ezt azonban elmulasztotta. Elkésetten észlelvén az elnök a hibát, a további szabálytalanságot azáltal követte el, hogy a vizsgáról szabályszerű jegyzőkönyvet nem vett fel és egészen egyoldalulag akadályozta meg a bizonyítvány kiadását. Neki minden körülmények között kötelessége lett volna a vizsgáról szabályszerű jegyzőkönyvet felvenni, azt valamennyi bizottsági tag által aláíratni. Kötelessége lett volna az észlelt hibát valamennyi bizottsági taggal közölni és velük' egyetértően eljárni. (Igaz! Ugy van! jobb felöl) Mindezt azonban a vizsgabizottsági elnök mellőzte és mint ez a felterjesztésből kitűnik, a vizsgára bocsátó dékáni végzést a dékán egyoldalulag visszavonta. Minthogy ezek a szabálytalanságok elsősorban kivannak orvoslást, szükségesnek tartom, hogy az államtudományi államvizsga múlt évi elnöke a bizottság tagjait hivja össze és a vizsgáról valamennyi aláírásával ellátott jegyzőkönyvet vegyen fel. (Helyeslés jobbfeM.) Szükségesnek tartom továbbá, hogy a bizottsági tagok a vizsga eredményéről nyilatkozzanak. Ha nyilatkozatuk olyan tartalmú, hogy annak alapján a jelöltek vizsgája elfogadható lett volna, nekik most a vizsgáról szabályszerű bizonyítvány állítandó ki. Miután még tovább részletesen indokoltam álláspontomat, ezzel végzem: (Olvassa.) »Ha pedig a bizottsági tagok nyilatkozataiból az tűnnék ki, — ami az előrebocsátottak után valószínűséggel nem bír — hogy a jelölteket ki sem kérdezték, akkor a bizottság kötelessége a jogos államtudományi kar dékánjának erről jelentést tenni, aki a szabályok értelmében ujabb vizsgára bocsátás mellett fog határozni.« (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen leiratomból tehát megállapítható az, hogy én nemcsak semmiféle protekeziót nem gyakoroltam, hanem alternatív elvi álláspontot foglaltam el, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) hogy amennyiben a jelöltek megfeleltek, a vizsgálatról kiállítandó a bizonyítvány; amennyiben pedig nem feleltek meg, ujabb vizsgára bocsájtandók. Abban a meggyőződésben voltam, hogy egy szabálytalanság, amely a dékán elnézése folytán következett be, nem orvosolható a vizsga jóhiszemű megtörténte után a jelöltek kárára egy ujabb szabálytalansággal. (Élénk helyeslés a jobboldalon,) A vizsgálatról szóló jegyzőkönyvet az egyetemi szabályok szerint öt bizottsági tagnak kell kiáíliiania. Amidőn azok azt kiállítják, rendesen alá szokták írni még mielőtt eltávoznak a vizsgáról A jelen esetben a későbbi vizsgálat kapcsán megállapítást nyert az, hogy amikor az elnök a jelölteket kikérdezte, akkor a ezenzorok egy része a vizsgáról már eltávozott és csak egy-két bizottsági tag volt már jelen a teremben. Hogy azon bizottsági tagok, akik eltávoztak, állitottak-e. ki, aláirtak-e jegyzőkönyvet, vagy pedig nem ós hogyha igen, mi történt ezen jegyzőkönyvvel, ez kutatás tárgyát nem képezte és azt nem is óhajtottam vizsgálat tárgyává tenni. De tény az, hogy az a jegyzőkönyv, amelyet a vizsgáló-bizottság elnöke egymaga vett fel, az egy szabálytalan irat, ő annak kiállítására egymaga nem volt feljogosítva, az semmiféle vizsgálatról szóló bizonyítvány, illetőleg közokirat jellegével abszolúte nem bír. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek folytán tehát utasítottam az egyetemet arra, hogy a lényeg visszaadásával a további eljárást indítsa meg.-E leiratomat a rektor, aki elnöke volt ezen vizsgáló bizottságnak és időközben lett rektorrá, nem adta át a tanácsnak, ahová az intézve volt, hanem rövid utón felterjesztést intézett hozzám, amelyben kifogásolta eljárásom egyes részeit és amely a napilapokban is meglehetős terjedelemben megjelent. .A főórve ebben az volt, hogy a leiratban foglalt intézkedésre jogosítva nem vagyok azért, mert az egyetemi szabályoknak 51. §-a világosan megmondja, hogy semmiféle diszpenzácziónak helye nincs, még O felsége a király sem diszpenzálhat, mondja a rektor; maga egyezett bele a szóban lévő rendelkezésbe. Ez ellen eljárni senkinek sincs joga, sem nekem, sem Nagyméltóságodnak.« Nyilvánvaló, hogy itt a rektor ur tévedésben van a hatáskörök terjedelmére nézve. Természetesen az a hatóság, amelyre nézve a szabály meghozatott, az nem tehet kivételt, az a hatóság azonban, amely azt ellenőrzi, az tehet. A jelen esetben ez a lehetőség annál is inkább fennállott, mert időközben nagyon felszaporodván az ilyen felterjesztések, ezen szabály 1913 augusztus 20-án akképen módosíttatott, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister jogosítva van ezen szabály alól indokolt esetekben kivételt tenni. Midőn ezt gyakoroltam, teljesen a szabályoknak megfelelőleg jártam el. Megindokolom, hogy mi okból tekintettem el itt a szigorú szabályoktól. Herczeg Odescalchi Béla esetében a dolog egészen világos, ahhoz semmi kétség nem fér, hogy jóhiszemű eljárás kö vettetett. 0 május havában folyamodott expressis verbis, a vizsgálat négy hét múlva való letehetéseért és mivel erre nézve a választ nem kapta meg azonnal, vagy mivel nagyon késett a válasz, azt hiszem, még június 6-án személyesen fordult a vizsgálati bizottság elnökéhez és ugyanezt a kérelmet terjesztette eléje azzal az indokolással, hogy mivel neki fegyvergyakorlatra kell bevonulnia, ha terminust június 7-re nem kap, akkor vizsgáját csak késő őszkor tehetné le. Ennek az eljárásnak eredménye volt az,
