Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-755

755. országos ülés 1917 november 23-án, pénteken. 439 Most tartok tőle, hogy az elnök ur nem adná meg a módot arra, hogy ebben a kérdésben j hosszas fejtegetésekbe bocsátkozzam. De el fog j jönni az ideje, hogy rámutassunk, mennyire volt ő is. üldözésnek kitéve. T. ház! Először is konstatálni kívánom, hogy gróf Tisza István volt ministerelnök úrhoz illetéktelen helyről érkeztek adatok és panaszok. Az ottani választások ugyanis majdnem mind egyhangúlag folytak le. A t. képviselő ur panaszt emelt itt a volt helyettes árvaszéki elnök érdeké­ben. Ez a helyettes árvaszéki elnök ur az én tudomásom szerint mindig függetlenségi párti volt és ma is az. Kozma Balázsnak hívják és amikor Kossuth Ferencz leutazott, ő üdvözölte a függetlenségi párt nevében. Ha tehát sérelemről van szó, semmi szin alatt sem lehet politikai sérelemről szó. Másod­szór, aki az árvaszéki elnök székébe kerül, i Ütő Károly, nem egy olyan máról-holnapra hirtelen levizsgáztatott fiatal tisztviselő. Az én tudomásom szerint 15, de legalább tiz esztendős tisztviselője a vármegyének, régebbi tisztviselője, mint a volt helyettes elnök ur. Gróf Tisza István anélkül, hogy a vádnak alaposságát meg­vizsgálta volna, a főispánnak, egy köztisztelet­ben álló dignitáriusnak becsületét érinti és megtámadja. Azt mondja, hogy Kolozsvárott gyorsvonata sebességgel ugy, ahogy hirtelen levizsgáztatta jelöltjét. En nem tudom, hogy vájjon ez ott Kolozsvárott az egyetemen lehet­séges-e vagy nem. Egy hang (jobbfelöl) : Lehetséges. (Zaj) Beck Lajos: Hogy lehet a tudományegye­tem egy karát megvádolni. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Bakonyi Samu : Ez minden határon túl megy. Polónyi Dezső: A kolozsvári egyetem kará­nak megvédése nem az én feladatom; az illető urak majd megtalálják a módját, hogy magukat ezzel a váddal szemben tisztázzák. En csak azt tudom, hogy gróf Tisza István minduntalan hangoztatja, hogy ilyen jelenségek a munkapárti uralom alatt nem történtek. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez is tévedés, mert sokkal súlyosabb dolgok történtek. Ha pl. vizsgázásról beszélünk, méltóztassék megengedni, hogy röviden egy ese­tet elmondhassak. Herczeg Odescalchi Béla, aki, ugy tudom, a gróf Tisza István képviselő úrral közeli rokonságban van és valami Kiss Lajos nevű fiatal ember, megbuktak Budapesten a vizsgán. Valami ajánlat folytán leültek gyor­san pótvizsgát tenni, a pótvizsga befejezése előtt azonban, az államvizsga vizsgáló-bizottságának elnöke hivatalból konstatálta, hogy a szabály szerint előirt határidő még nem telt. el; felfüg­gesztette erre a vizsgálati eljárást és az aktákat a dékánnak adta be. Mi történt? Jankovich t. volt minister ur rendeletet adott ki az egyetemnek, hogy utólag a be nem fejezett vizsgálatról állítson ki bizo­nyítványt. (Taps balfelöl.) A vizsgáló-bizottság négy izben tett felterjesztést a minister úrhoz és kiemelte, hogy ez merő lehetetlenség, mert ezáltal okirathamisitást követne el. Megtagad­ták ennek teljesítését és a minister ur egy ad hoc bizottságot jelölt ki és anélkül hogy újra vizsgázott volna a herczeg ur, a bizonyítványt kiállíttatta. (Mozgás a baloldalon és felkiáltások : Szép dolog!) Ez történt herczeg Odescalchi Béla érdeké­ben. De a dolognak folytatása is van. Előállott később az a Kiss Lajos, aki társ volt s azt mondta: Hogy jövök ahhoz, hogy a herczeg ur­nak egy ajánlatra és meleg érdeklődésre utólag bizonyítványt állítanak ki, nekem jjedig nem? Tessék nekem is a bizonyítványt kiadni. Erre a dékán, mint a bizottság elnöke, újból hivatalos felterjesztést intézett a ministerhez, hogy ezt megtagadja. Az ad hoc bizottság a minister rendeletére ennek az urnak is kiállí­totta a bizonyítványt. (Mozgás a baloldalon.) Ha valaki érdeklődik a részletek iránt,'hivata­los aktákkal szolgálhatok neki és szívesen be­tekintést engedek ezekbe a felterjesztésekbe is, amelyek megmondják, hogy a budapesti tudo­mányegyetem vizsgáló-bizottságának elnökétől egyenesen okirathamisitás követeltetett. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Mozgása jobboldalon.) Sümegi Vilmos: Apponyitól próbáljanak meg ilyesmit kérni. (Zaj.) Beck Lajos: Béla Henrik int megvetőleg a kezével! Ne integessen! Maga Andrássy mögött ült. (Nagy zaj.) Béla Henrik (közbeszól;.szavai elvesznek a zajban). Elnök (csenget) : Kérem Beck Lajos kép­viselő urat, maradjon csendben. (Folytonos zaj.) Kérem Kovácsy Kálmán képviselő urat, szíves­kedjék csendben maradni. (Zaj.) Beck Lajos: Ha valaki politikailag ilyen erkölcstelen, az ne legyen erkölcsbiró! (Folg­tonos zaj. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Béla Henrik (közbeszól; szavai elvesznek a zajban). Elnök (csenget): Kovácsy Kálmán képvi­selő urat ismételve kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Folytonos közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Eiiner Zsigmond: A renegátok ne beszélje­nek politikai erkölcsről! Beck Lajos: Itt nem ülnek renegátok! Elnök: Kérem Beck Lajos képviselő urat harmadszor, szíveskedjék csendben maradni! Beck Lajos (közbeszól). Elnök: Beck Lajos képviselő urat, aki az elnöki figyelmeztetésnek háromszor egymásután ellenszegült, rendre utasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Polónyi Dezső: Nem kívánom ezeket a tényeket czifrázni és ezirkalmazni. Egyszerűen rámutatok arra, hogy teljesen helytelen takti-

Next

/
Thumbnails
Contents