Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-755

440 755. országos-ülés 1917 november %3-án; pénteken. kának tartom, hogy, amikor visszalép egy kormányzat, amely mögött annyi sok bün van . . . (Élénk derültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Ez így van! Polónyi Dezső: . . . Amit egyesegyedül a háborús hullámok takartak el az ellenzék lojalitásából és jóvoltából . . . Gr. Tisza István : Ugyan ! Ugyan! Polónyi Dezső: . . . akkor méltóztassanak megengedni, helytelennek tartom azt a hipokrizist, hogy mi itt erkölcsi leczkéket hallgathassunk. Gr. Tisza István: Fognak is! (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Hallgassák meg az országot !) Meskó Zoltán: Gyerünk az ország elé! (Felkiáltások a baloldalon: Ezt akarjuk!) Polónyi Dezső: Én csak a tényállást akartam itt tisztázni és kötelességemnek tartottam felszólalni a súlyosan megbántott főispán érdekében azért, hogy az ő személye ellen intézett támadást visszautasítsam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Gróf Tisza István képviselő ur személyes megtámadás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István: T. ház! Személyes megtámadás visszautasítása czimén ós félreértett szavaim valódi értelmének helyreállítása végett egész röviden két dolgot jegyzek meg. Az egyik az, hogy az Odescalchi Béla-féle esetet most hallom először, az egészhez semmi közöm nincs, erre tehát sem nem nyilatkozom, sem nem nyilatkozhatom. (Mozgás a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Megtörtént-e vagy nem? Elnök (Csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István: A másik, amit meg akarok jegyezni, az, hogy a t. képviselő ur a háromszékmegyei árvaszéki elnök választására vonatkozólag általam mondottakat egy kissé összekeveri. Én beszéltem az árvaszéki helyettes elnöknek, annak az érdemes férfiúnak mellőzéséről, aki helyettesittetett az árvaszéki elnöki ügyek vitelére. Ezt az urat nem Kozma Balázsnak, hanem Barabás Andornak hívják; ez nem függetlenségi párti, hanem véletlenül munkapárti; (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) a t. képviselő ur beszélt, — nem a helyettes elnökről, hanem — az elnök-helyettesről. (TJgy van! Derültség jobbfelöl.) Ez, mindenki tudja, két különböző fogalom és ebben az esetben két különböző egyén szerepel ebben a két minőségben. Ebben a tekintetben tehát a tényállást helyre kellett igazitanom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Béla Henrik (szólásra jelentkezik). Elnök: Milyen czimén kivan szólni a képviselő ur? Béla Henrik: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök: Béla Henrik képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja erre az engedélyt. (Helyeslés. Halljuk! jobbfelöl.) Béla Henrik: T. képviselőház! (Halljuk-! Halljuk!) Igen súlyos természetű megtámadtatásban volt részem az imént, fagyon kérem ennélfogva a t. ház kegyes figyelmét, mert hiszen a méltányosság is megköveteli, hogy én ezekre a támadásokra válaszolhassak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Itt különösen Beck Lajos igen tisztelt képviselő és államtitkár ur engem renegátsággal vádol meg. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem áll! Ést nem mondta! Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások jobbfelöl : Mondta!) Olyan körülmények között, amikor itt napirenden van az, hogy közjogi álláspontokat változtatnak egyes képviselők: 67-esekből 48-asokká, 48-asokból 67-esekké lesznek, . . . (Zajos felkiáltások a bal- és a széhöbaloldalon: Ezt szabad! Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek t. képviselő urak! Béla Henrik: . . . olyan körülmények között nem vádolnak ezzel egy olyan embert, mint amilyen én vagyok, aki soha pártot el nem hagytam, soha pártállást el nem hagytam . . . lieskö Zoltán: Ugy van, mindig kormánypárti volt! (Derültség a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Béla Henrik: Kérem, ön sokkal fiatalabb, semhogy ebbe beleszólhatna! On rosszul van értesülve, mert én kormányj)árti igen keveset voltam életemben, . . . Egy hang (a középen) : Most sem az! (ügy van! jobbfelöl.) Béla Henrik:.. és most sem vagyok az amint nagyon helyesen megjegyzi igen tisztelt barátom. Kagyon téved, ha azt hiszi, hogy én eddig mindig kormánypárti voltam. Én nem akarom most a saját személyemmel túlságosan foglalkoztatni a t. házat,, csak arra szorítkozom, hogy visszautasítsam azokat a vádakat, amelyek itt az ország színe előtt, a fórumon ellenem elhangzottak. (Helyeslés jobbfelöl.) Tehát, ismétlem, én soha pártot el nem hagytam; soha jjolitikai meggyőződésem egyenes irányvonaláról le nem tértem, a renegátság vádját tehát a leghatározottabban visszautasítom. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk!) Ez az egyik megjegyzésem. A másik pedig az, hogy itt, nem tudom, Kovácsi Kálmán képviselő ur egy egészen konkrét váddal lépett fel ellenem és itt ismételten nyíltan, félreérthetetlenül, valami 25.000 korona tartozásomról beszélt és ezt gróf Andrássy Gyula személyével hozta összeköttetésbe. Ezt mint alacsony ráfogást utasítom vissza. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos felkiáltások a bal- és szélsöbaloldalon: Rendre!) Elnök: Csendet kérek! Figyelmeztetnem kell Béla Henrik képviselő urat, hogy kifejezései megválogatásában tartozik magát a ház-