Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-754

134 754. országos ülés 19J7 november 22-én, csütörtökön. viselés érdekeinek megfelelőleg osztassák be és irányittassék a háború további folyamán. Ilyen körülmények között valóban nemzeti csapásként hat az olyan intézkedés, amely a magyar királyi kormánynak ezen a téren elfoglalt álláspontját jóformán nullifikálja. Nagyon sajnálom, hogy elítélő kritikával kell fellépnem a katonai parancsnokság intézkedésével szemben, de azt hiszem, hogy nem egyetlen, nem szinguláris eset az, amely Zólyom vármegyében történt. Valószínűleg sok olyan vármegyénk van, ahol a felelős minister által kilátásba helyezett egyharmadnál jóval magasabb kvóta lesz a katonai parancsnokságok által másfelé irányítva. Egy hang (jobbfelöl): Ausztriába! B. Radvánszky Antal: Hogy hová, azt nem tudom, de tény, hogy nem maradnak nálunk. Azért bátor vagyok a t. kormány figyelmébe ajánlani azon kérdést, vájjon nem volna-e czélszerii olyan irányban tenni kezdeményező lépéseket, hogy ezentúl, ha a hadifoglyok létszámából bevonandó mennyiséget számszerűleg a katonai parancsnokság állapítaná is meg, ennek a rendelkezésnek effektuálása, az egyes megyék közt való elosztása, a kontingensre vonatkozó intézkedés a földmivelésügyi minister ur utján, illetőleg ipari telepeknél a kereskedelemügyi minister ur utján történjék. E tekintetben semmiféle katonai érdek csorbát nem szenvedhetne, (Ugy van! balfelöl.) mert hiszen bizonyos szám megállapításában a katonai hatóság járhatna el, közölné ezt a magyar királyi kormánynyal, amelynek megfelelő gazdasági szakministere intézkednék a tekintetben, hogy honnét és milyen kvótát vonjanak be. Ezek a mai állapotok teljesen tarthatatlanok. Mert az a körülmény, hogy a katonai parancsnokságtól azonnali végrehajtás kötelezettsége mellett vesz valamelyik vármegye egy rendeletet s azzal szemben kénytelen felírni, felebbezni a magyar királyi kormányhoz, amely felebbezés pár óra alatt el nem intézhető és közben esetleg bevagonirozzák, elviszik a foglyokat, a reparálást a magyar királyi kormány részéről illuzóriussá teheti. Nagy sérelme ez minden munkaadónak, aki egyáltalában iparral, kereskedelemmel vagy földmiveléssel foglalkozik. Ezért voltam bátor interpellácziómat nem az összkormánykoz, hanem épen a földmivelésügyi minister úrhoz intézni, mert az ő szájából hallottuk azt az álláspontot, hogy a hadifoglyok csak egyharmad részben fognak bevonatni. Már ez is lényeges kárral jár a munkaadókra nézve. Hiszen a hadifogolytáborok nem tudnak eleget tenni az abbeli kéréseknek, illetve kötelezettségüknek, hogy ellássák természetbeli felszereléssel a foglyokat. Jól tudjuk, hogy hiába kérelmezünk megfelelő fehérneműt, ruhát és bakancsot, kénytelen azt minden munkaadó a sajátjából előállítani. Es mire az a fogoly fel van ruházva, mondjuk, pár száz koronás czipővel el van látva, akkor eldirigálják. De nem ez a legnagyobb baj, ez a pénzben kifejezhető baj el volna viselhető. A főbaj ott van, hogy begyakorolt, bizonyos üzemekhez beosztott előmunkásoktól fosztják meg a teri melőket. Ez a tudatlanságnak és a tájékozat| lanságnak Gsimborasszója, amelyről már a múltkor beszéltem és amelylyel a katonaság arról tesz tanúbizonyságot, hogy fogalma sincs arról, hogy mivel tartozik egy állam, mivel tartozik egy kormány, a vezetőség a termelőosztály érdekei kielégítésének. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem a magánérdek kielégítéséről van szó, hanem a termelés lehetőségéről. (Mozgás a jobboldalon.) Minden hosszabb indokolás mellőzésével, engedje meg a t. ház, hogy felolvassam interpellácziómat. (Halljuk! Sálijuk!) »1. Van-e tudomása a t. földmivelésügyi minister urnak arról, hogy az illetékes katonai parancsnokságok egyes megyékből, így pl. a múlt napokban Zólyommegyéből is a mezőgazdasági czélra kiadott foglyoknak nem egyharmadát, hanem ennél jóval magasabb arányszámot irányitnak el hivatkozva a földmivelési minister urnak egy erre vonatkozó rendeletére ?« Azt gondolom tévesen. »2. Es ha van erről tudomása, hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy e sérelmes és közgazdaságilag veszélyes intézkedések keresztülvitelük előtt helyesbittessenek ? 3. Hajlandó-e eziránt kezdeményező lépéseket tenni, hogy ily fonák intézkedések elkerülése végett ezentúl a földmivelésügyi minister ur utján juttassanak el a fogoly-elirányitási rendeletek a megyei munka-bizottságokhoz ?« Bizva a minister ur lojalitásában és készségében, amelyet a múltkor is kilátásba helyezett, kérem ezeknek az érdekeknek a megvédését. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Mezőssy Béla földmivelésügyi minister: T. ház! (Ralijuk! Halljuk!) Teljesen átérzem annak a kérdésnek nagy jelentőségét, hogy a begyakorolt fogoly a mezőgazdasági és más üzemben is sokkal többet ér, mint azok, akiket esetleg most kapunk, de t. képviselőtársam bizonyára tudni fogja azt, hogy magának a hadseregnek, a hadsereg intézményeinek egyrészt a mögöttes országrészekben, másrészt közvetlen a front mögött is bizonyos feladatok elvégzésére tekintélyes számú fogolyra van szüksége. Ez így van nemcsak minálunk, r de az ellenséges államokban is. (Mozgás.) És az egészen természetes, hogy azok a foglyok, akik különösen a front mögött végeznek el bizonyos munkálatokat, akár minálunk, akár az ellenséges államokban, tegyük fel Oroszországban a mi foglyaink, sokkal súlyosabb és nehezebb helyzetben vannak egyrészt a nagy viszontagságok miatt, ame-