Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-752

360 752. országos ülés 1917 november 20-án, kedden. most folyamatban és ugyanakkor kapcsolatban ezekkel a tárgyalásokkal meg fogjuk állapítani azt a mennyiséget is, amelyet Magyarország Ausztriának átengedhet, amely azonban, sajnos, semmi esetre sem lehet olyan nagy, mint amilyen volt a múltban. Ezeket voltam bátor megjegyezni. (Étetik helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István: Személyes kérdésben kérnék szót. Elnök: Gróf Tisza István képviselő ur személyes megtámadás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a ház az engedélyt megadja. Gr. Tisza István : T. ház! Én természetesen tartózkodom minden polémiától, miután arra nekem ezúttal a házszabályok jogot és módot nem adnak. Egyszerűen megelégedéssel konstatálom, hogy a t. minister ur elismerte, miszerint ők a mi megállapodásaink által ma már nincsenek kötve. Csak azt kérdezem a t. ház minden tagjától, hogy a minister urnak ezt a kijelentését : (Olvassa) »mi ez idő szerint azt liferáljuk, amit a t. kormány kötelezőleg biztosította, hogy ezt a be nem avatott publikum érthette-e másként, mint hogy ők szállítják le azt a mennyiséget, amelynek leszállítására mi magunkat köteleztük. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Gr. Hadik János, a közélelmezési hivatalt vezető minister: Kötelező mindaddig, amig meg nem lesz változtatva. Elnök: Napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. Most napirend előtti felszólalás cimén Landauer Béla képviselő urat illeti a szó. Landauer Béla: T. ház! Voltaképen egy egészen jelentéktelen ügyben emelek szót, amely azonban szerintem mégis elég fontos érdekeket érint. Ezért csak egy-két perezre vagyok bátor a t. ház figyelmét kérni. (Halljuk! Halljuk!) A felhatalmazási javaslat során a t. ministerelnök ur megemlékezett a hadikölcsön-jegyzésekről és ezek bonitásáról ugyan nem meglepő, de mélyen megnyugtató kijelentéseket tett. Ezt a hadikölcsön-jegyzést hazafias vonatkozásaiból egészen kikapcsolva, kizárólag befektetési szempontból ítélve meg, tekintélyének egész súlyával mutatott rá arra, hogy ezek a jegyzések nemcsak semmiféle rizikóval nem járnak, hanem a pónzpiaeznak várható kialakulása következtében minden más részvényjegyzésnél kedvezőbb befektetést jelentenek. Már csak azért is, mert hiszen történjók bármi, a magyar állam bizonyára elsősorban ezeknek a hitelezőknek az érdekét fogja szivén viselni. Ehhez a kijelentéshez a magam nevében teljes szívvel-lélekkel csatlakozom és óhajtanám, vajha annak horderejét mindenütt megszívlelnék. Mégis ezzel kapcsolatban volnék bátor egy kérésemet ajánlani az igen t. pénzügyi kormány figyelmébe. Az az országos propaganda, amely a kölcsönjegyzésekkel jár, nem intézhető el sem központilag, sem rendeletileg, még csak a sajtó és a publiczisztika utján sem. Ehhez az kell, hogy az ország sok ezer meg ezer községét bejárják, a falu népét lakóhelyén felkeressék, felvilágosítsák ós buzdítsák. Nagyon nehéz dolog ez, annál inkább, mert talán nincs is elegendő szakférfiú, aki azt az ezer meg ezer községet bejárja és mindent kellőképen megmagyarázhasson. De ha megjelennek is ezek a szakférfiak, akkor is megtörténhetik, ugy amint valóban meg is történt, az illető legnagyobb jóhiszeműsége mellett is, hogy a falusi templomtéren hevenyészett magyarázat félreértésekre vezetett és a félreértésekből azután zavarok keletkeztek. Ezek a zavarok a kérdés prekárius volta mellett bajosan lesznek elkerülhetők, s ezért a következő kérésemet vagyok bátor előterjeszteni: Én azt óhajtanám, hogy a föld népét a kölcsön jelentőségéről, a jegyzés módjáról, a fizetési kötelezettség teljesítéséről, legfőképen pedig a kötvények lombardirozásáról rövid, lapidáris, lehetőleg a község anyanyelvén szövegezett falragaszok tanítsák ki. A falragaszoknak nem kell az egész komplexumot felölelniük, csak annyit, amennyit a dologról tudni szükséges. Azután lehetne, különösen amennyiben ezek a falragaszok technikai vagy egyéb akadályok miatt el nem készülhetnek, rövid felvilágosító és magyarázó nyomtatványokat készíteni, amelyeket a jegyző fél sajátkezüleg aláírna, s ezáltal bizonyítékát adná annak, hogy a fölvilágositásokat tudomásul vette, ami- elejét venné minden rekriminácziónak, amelyekre jelenleg a félreértett magyarázatok adnak okot. Természetesen, felszólalásom sem határozathozatalt, sem egyéb parlamenti intézkedést nem igényel, hanem a dolgot csupán a pénzügyi kormány figyelmébe voltam bátor ajánlani. Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! Köszönettel veszem a t. képviselő ur figyelmeztetését arra nézve, hogy a nép körében a propaganda félreértésekre adott alkalmat és hogy a nép nem megfelelően van felvilágosítva. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a községi elöljáróság, a lelkészek, a tanítók, de az egész közigazgatás utján is igyekezni fogok a népet a hadikölcsön jegyzéséről, annak módozatairól és minden szükséges tudnivalóról teljesen tájékoztatni ós amit a t. képviselő ur ajánlott, azt is megfontolás tárgyává fogjuk tenni. Engem is az vezérel, hogy a hadikölcsönnel tulajdonképen csak ugy érünk czélt, ha a nép széles rétegeibe tudjuk belevinni. A fölös pénzek, amelyek az inflacziót okozzák, a mélyenfekvő néprétegekben vannak elhelyezve és pedig nálunk sokkal nagyobb mértékben, mint Ausztriában. Nálunk a hadműveletek jövedelmező eredményéből a kisebb ekszisztencziák is igen nagy mértékben részesednek, ugy hogy nálunk a kisgazdák köreiben is igen jelentékeny összegű