Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-752

752. országos ülés 1917 Nem akarom a t. házat azzal fárasztani, hogy tovább is rámutassak ezekre a támadásokra, de a közlemény végső passzusa mégis csak fontos, mert erre válaszolva hivatkoztam gróf Tisza István kormányának eljárására. A czikknek ez a végső passzusa igy szól (olvassa): »Tudnunk kell ezúttal is, micsoda erők mozognak, micsoda tényezők kényszerítenek magyar embereket arra, hogy tudva vétsenek alkotmányunk ellen. Eddig léha viccz volt, hogy magyar ember eladja ugyan hazáját, de nem liferálja. Nem engedjük meg, hogy komoly ténnyé legyen a visszája : magyar ember nem adja el hazáját, de liferá]ja.« Miután ez a lap — azt hiszem, nem mondok vele újságot, mindenki tudja — megindulása óta mindig támogatta és helyeselte gróf Tisza István politikáját és igy természetszerűleg nekem ezt a támadást olyan beállításban kellett látnom, hogy az a párt, az a politikai tábor, amely gróf Tisza Istvánt követi, ebben a felfogásban él. Ezt megerősítik azok a jelenségek, amelyeket az országban tapasztaltunk. Gróf Tisza Istvánnak az a többszöri kijelentése, hogy az élelmezési kérdésekben az agitáeziónak helye nincs és az a mai kijelentése, hogy nekünk lehetőleg minden áldozatot meg kell hoznunk Ausztriával szemben: ezt méltóztassék talán elsősorban saját politikai híveinek elmagyarázni ; (Derültség jobbfelöl. Taps bal/elöl. Zaj a ház mindkét oldalán. Elnök csenget.) ugyanakkor, mikor eddigi szokás szerint, amelyhez gróf Tisza István különösen mint ministerelnök ragaszkodott, hogy ezek a kérdések a nyilvánosság előtt ne legyenek tárgyalva, hogy ezek az adatok ne kerüljenek a ház elé, (Igaz! TJgy van! balfelől.) mert e kérdésekben való támadás ellen a kormány a nyilvánosság előtt adatokkal nem védekezhetik, tekintettel arra, hogy ezeket a kérdéseket csak az adatok összességének feltárásával lehetne kellően megvilágítani, ami a hadviselés érdekébe ütközhetnék. Ha tehát igy áll a dolog, akkor hibát követnek el azok, akik ebben a kérdésben a kormányt nyilatkozatra szorítani igyekeznek. TJgy tudom Beliczay .képviselő ur Békés megyében tartott egy beszédet, amelyben azt mondotta, hogy követeljünk 25 kiló fejkvótát és ne adjuk a lisztet a cseheknek. Én semmiben sem érzem magam hátrább Beliczay képviselő urnái vagy gróf Tisza István urnái, sem senkinél a tekintetben, hogy Magyarország igazát, érdekeit meg tudom védeni. (Taps balfelől.) Ilyen agitáczióra velem szemben nincs szükség. En azt tartom, hogyha e fontos érdekek intézésének élén álló férfiúval szemben a magyar közvélemény és törvényhozás Magyarország érdekeinek megvédését veszélyben lévőnek látnók, akkor ne várjuk meg azt az időt, amikor a háború után az adatok alapján leszámolhatok és kimutathatom, hogy hogyan védtem meg Magyarország érdekeit: hanem méltóztassanak a konzekvencziákat levonni, ami után én a magam november 20-án, kedden. 359 részéről mindenesetre szintén levonnám a konzekvencziákat. (Helyeslés balfelöl. Derültség jobbfelöl. Elnök csenget.) A volt ministerelnök ur ujságnyilatkozatommal egy pontot kivéve minden tekintetben egyetért. Mielőtt én ezeken a közös ministeri tanácskozásokon megjelentem volna, a magam megnyugtatására a ministerelnök ur őekszczellencziájától megkérdeztem, milyen jellegűek lesznek ezek a tanácskozások és e tekintetben tőle teljes megnyugtatást kaptam. Tényleg ugy is volt, hogy tanácskoztunk a felvetett kérdések felett; határozathozatalról azonban szó sem volt. Egyébként is tekintettel arra, hogy a nézetek eddig még eltérőek, elvi megállapodások sem jöhettek létre. Gróf Tisza István képviselő ur kifogásolja azt, amit az Ausztriával szemben való kisegítésről és eddigi szállításokról mondottam. Ezzel szemben megjegyzem, hogy tudom, hogy a jelenlegi kormánynak teljesen szabad keze van, azonban annak a megjegyzésnek kapcsán, amelyet én tettem, hogy ez idő szerint azt szállítjuk Ausztriának, amire a volt kormány magát kötelezte, ez a kijelentésem nem azt jelentette, hogy kötelesek vagyunk ezt tovább szállítani, hanem a támadó megnyugtatására szolgált. (Zaj jobbfelöl.) Múltkori felszólalásomból látható, a ház szine előtt kijelentettem, hogy véletlenül kevesebbet szállítottunk. Ezt nem lehet ugy magyarázni, hogy mi azért szállítunk ennyit, mert e tekintetben kötve vagyunk, hanem miután bizonyos oldalról az a vád emeltetett, hogy mi itt az országot eladjuk és Isten tudja micsoda mennyiségeket szállítunk Ausztriának, amelyek indokolatlanok és amelyek a magyar közfogyasztás érdekeit sértik, — ezzel szemben mondottam én azt, hogy igenis, mi ez idő szerint nem szállítunk többet, mint amennyire magát az előző kormány kötelezte. (Helyeslés a baloldalon; mozgás és közbeszólások a jobboldalon.) En az érdemleges közbeszólásokat egyenesen szeretem, de ha nem hallom, akkor nem vagyok abban a helyzetben, hogy válaszolhassak rájuk. Ami az Ausztriának való sertés- és zsírszállítást illeti, magam is azon a nézeten vagyok, hogy azt a mennyiséget, amelyet eddig szállítottunk, aligha fogjuk tovább szállítani tudni. A tárgyalások folyamatban vannak. A sertés- és a zsirellátás kérdésében a legnagyobb bajt az okozta, hogy a földmivelésügyi minister által az akkori kormány idején történt megállapodás értelmében bianco szállítási igazolványok adatnak ki az osztrák kormánynak, amelyek a kormányok által megállapított kvóta erejéig feljogosították az osztrák kormányt, hogy itt sertést és fehérárut bevásárolhasson. Ez óriási árdrágításra vezetett, olyan liczitáczióra, hogy azután sem a hadsereg, sem a polgári ellátás részére nem lehetett megfelelő fedezetet találni. Ep ennek a beszüntetése van