Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-752

358 752. országos ülés 1917 november 20-án, kedden. nekünk is az volt és ma is az az álláspontunk, ami bizonyára az övé is, hogy Magyarország a makszimumát teljesítse annak, amire saját létérdekeinek koozkáztatása nélkül képes. Egyben azonban téved a t. minister ur nyilatkozata, téved a következő passzusban, amelyet legjobb lesz szószerint felolvasnom. A t. minister ur azt mondja (olvassa): »Mi ezidőszerint azt liferáljuk, amit a Tisza-kormány kötelezőleg biztosított a közös és az osztrák kormánynak.* Ebben ténybeli tévedés van, mert azok a kötelezettségek, amelyeket a Tisza-kormány vállalt az osztrák és a közös kormánynyal szemben, a dolog természeténél fogva már régen lejártak. Lejártak vagy azért, mert bizonyos gazdasági időszakra szólottak, amelyen rég túl vagyunk, vagy pedig azért, mert bizonyos rövid felmondási határidőhöz voltak kötve, ugy hogy ma már a kötelezettséget nem az tartja fenn, aki azt annak idején kötötte, hanem az, aki felmondási jogával nem élt. (ügy van! a jobboldalon.) Ami a czereáliákat illeti, azok természetszerűen a gazdasági év időbeli határai között mozognak. Ami kötelezettségünk a czereáliák tekintetében az 1917. évi aratással, vagy hogy pontosabb legyek, augusztus 1-ével szűntek meg. Az állati termékekre, élő állatokra, húsra, zsirra vonatkozó kötelezettségeink egy havi felmondáshoz voltak kötve. A mostani kormány, ha jól vagyok értesülve, tetemesen felemelte az Ausztriába irányuló szarvasmarhaszállitást. Amennyire mint kívülálló ember a körülményeket meg tudom ítélni, azt hiszem, ez az intézkedés teljesen indokolt is volt, mert, fájdalom, olyan körülmények állottak be Magyarországon, melyek a nagyobbmérvü szarvasmarha-értékesítést szükségessé tették. A t. kormány a sertéstermékek tekintetében, gondolom, változatlanul azon az alapon áll, melyen elődei állottak. Ebben a tekintetben ismét bizonyos óvatossággal kell nyilatkoznom, mert hiszen az idevágó adatokat kellő részletességgel nem ismerhetem, De itt már kételyeim vannak, hogy helyesen jár-e el. Mert attól félek, hogy speczialiter a sertéshizlalás szempontjából, a hízott sertés, szalonna és zsirtermelés szempontjából a viszonyok annyival súlyosabbak ma, mint voltak akkor, amikor ezt az egyezményt kötöttük, hogy nem tudom, megokolt-e változatlanul fentartani ugyanazt az osztrák kontingenst, melyet annak idején a t. kormány megállapított. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt megjegyzem, hogy ez a kontingens a mi kormányon létünk alatt sem volt változatlan. Kezdetben kedvezőbb viszonyok között tetemesen nagyobb volt, ha nem csalódom, havi 30.000 sertés is volt. Emlékezetből beszélek, az adatok természetesen benn maradtak hivatalomban. 30.000-ről mentünk le 16.000-re, majd 16.000-ről 12.000-re, mindig lépést tartva a viszonyok romlásával. És nagyon természetesen ebben a tekintetben lehetetlen is lett volna hosszú időre fiksz kötelezettségeket vállalni, mert hiszen — az ember nem tudhatta — a viszonyok alakulhattak volna kedvezőbben is : lett volna csak egy középtermés tengeriben, akkor mindenesetre sokkal jobb hizlalási konjunktúra állott volna be s akkor fölemelhettük volna a kontingenst; viszont azok mellett a vigasztalan erőtakarmány-viszonyok mellett, amelyekben ma van a magyar gazdaság és állattenyésztés, nem tudom, helyesen cselekszik-e a t. kormány, amikor le nem szállítja ezt a kontingenst. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfdól és a középen.) Ezeket kívántam megjegyezni. Konstatálni és odaszegezni kívánom azt, hogy a gazdasági áldozatok mérvére vonatkozólag a t. kormány keze a Tisza-kormány által létesített megállapodásokkal megkötve nincs ; azok a határidők, amelyekre ezek a megállapodások szóltak, már régen lejártak, a kötelezettséget — akár helyes az a kötelezettség, akár nem — a t. kormány vállalta magára azzal, hogy ezekre a megállapodásokra vonatkozó felmondási jogával nem élt. Ezeket kívántam a helyzet tisztázására előadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : A közélelmezési hivatalt vezető minister ur kivan szólani. Gr. Hadik János, a közélelmezési hivatalt vezető minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad Tisza István gróf képviselő ur felszólalására röviden reflektálnom. A képviselő ur szóvá teszi azt a nyilatkozatomat, amelyet »Az Ujság«-ban közzétettem válasz gyanánt azon támadásra, melyek a magyar kormány és — miután az élelmezési kérdéseket én képviselem a kormányban — eUenem intéztettek. (Halljuk ! Halljuk ! bal felől.) Ez a nagy publiczisztikával biró, előkelő és független lap ugy állítja be a mi működésünket, mintha mi Magyarországnak érdekeit elárulva, nagy közjogi hibát követtünk el, amidőn aziránt tárgyaltunk az osztrák kormánynyal és a közös kormány vezetőivel, hogy Magyarország milyen mértékben járuljon a hadsereg élelmezéséhez, Boszniának kisegítésében milyen mértékben vegyen részt és Ausztriával szemben milyen mértékben segítse ki az ottani lakosság élelmezését ? Hogy nem volt felesleges erre a támadásra válaszolnom, annak illusztrálásául szabadjon néhány sort ebből a támadásból felolvasnom (olvassa) : »Nem érzi a magyar kormány, hogy ezt az ügyet legalább letagadnia kellene, hogy pártjainak lehetővé tegye a további támogatást? Nem érzik-e ezek a pártok, közöttük a függetlenségi többség, hogy a választói jog nem födözi őket, amikor ők, akik a vámközösséget és hadseregközösséget is sokalják, most eltűrik, hogy törvénys alkotmányunk ellenére a magyar kormány a közös kormánynak engedi át Magyarország független kereskedelmi szabadságát a magyar föld termékeivel 1 Mit keresett azon az ülésen, melyen a magyar kormány tárgyalt az osztrák kormánynyal az Ausztriának átengedendő élelmiszerekről, a közös kormány ? Mi jogon tárgyalt a magyar kormány a tisztán magyar gazdasági kérdésről a közös kormány jelenlétében s részvételével ?«