Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-752
752. országos ülés 1917 november 20-án, kedden. 357 tázzak bizonyos fontos kérdéseket, amelyekre nézve az a reményem van, — remélem, hogy az ülés folyamata is igazolni fogja •— hogy nincs is a ház két oldala közt ebben a tekintetben eltérés. (Mozgás.) A t. minister urat és illetőleg az egész kormányt egyes hirlapok támadásban részesítették azért, mert osztrák és közös ministerekkel való értekezleteken tárgyalták az élelmezéssel kapcsolatos kérdéseket. Én magamat e támadással abszolúte nem azonositom. Ellenkezőleg, abban a nézetben vagyok, hogy igenis nagyon helyes és ozélszerü dolgot miivel a t. kormány akkor, amikor a háborúval kapcsolatos élelmezési kérdéseket a többi alkotmányos tényezőkkel megbeszélés tárgyává teszi. Ez nem azt jelenti, mint hogyha ezek a kérdések mind közös kérdések volnának. Vannak bizonyos vonatkozásaik, amelyekben igenis közös kérdések is : azok a vonatkozások, amelyek küláHámokkal szemben állanak fenn és azok, amelyek a hadsereg élelmezésének rendezésére vonatkoznak. De vannak nagyon fontos vonatkozásaik, amelyek nem közös természetűek ugyan, azért az ügyek e részénél is nagyon fontos ozélszerüségi szempontok kívánatossá teszik, hogy az osztrák és a magyar kormány illetékes tényezői s hozzáteszem : a katonai és polgári kormányzat illetékes tényezői egymást kölcsönösen tájékoztassák, teljesen ismerjék az idevágó viszonyokat a többi tényezők hatáskörét illetőleg is és lehetőleg összh^ngzó intézkedéseket tegyenek. (Helyeslés jobbfelől.) A punctum saliens tehát nem az, hogy ezek tárgyaltatnak-e közös értekezleteken, vagy sem, hanem az hogy az intézkedés joga kit illet meg e dolgokra nézve. Es azt remélem és hiszem, hogy a jelenlegi t. kormánynyal egy nézeten vagyok akkor, amikor annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy e kérdésekben, amennyiben egyetértő megállapodásokra nem lehetne jutni, mind a két kormány saját hatáskörében önállóan intézkedik. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés.) Ez az a része a kérdésnek, amelyikben nem polemizálni óhajtottam a közélelmezési hivatal igen t. vezetőjével, hanem tisztázni óhajtottam a kérdést, nem is ővele, hanem a nyilvánosságnak más oly tényezőivel szemben, melyek azt hiszem, nem helyesen fogták fel a dolgot. Az igen t. minister úrral szemben egy helyreigazításom van, amely már nem a kérdésnek hatásköri vagy formai, hanem érdemleges részére vonatkozik, arra a részére t. i., hogy mit és mennyit adjunk át a Magyarországon termelt élelmiczikkekből Ausztria fogyasztásának. Azt gondolom, elvi szempontból itt is egy véleményen vagyunk. Azt gondolom, minden helyesen gondolkozó magyar embernek csakis az az óhajtása lehet, hogy lehető legtöbbet adjunk át Ausztriának. Először azért, mert kötelességünk ebben az óriási mérkőzésben Ausztriának segítségére jönni mindenütt, ahol azt csak egyáltalában megtehetjük; másodszor, ruert nagyhorderejű nemzeti érdeket látok abban, hogy Magyarország neeaak a harczmezőn, necsak ahol véráldozatról van szó, vegye ki olyan jelentékenyen részét a háború erőfeszítéséből és érdemeiből, de gazdasági téren is, hogy erősnek bizonyuljon nemcsak katonai téren (Zaj a haloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Koplaljunk a csehekért ?) Laehne Hugó : Fizessünk 800 K-t ruháért ? ! (Zaj.) Gr. Tisza István : Azt hiszem, minden magyar ember, akit áthat az a kívánság, hogy ebből a háborúból Magyarország lehetőleg megnövekedett hatalommal, sulylyal, presztizszsel és erkölcsi elismeréssel kerüljön ki, (Helyeslés jobbfelől.) csak mélyen sajnálhatja, hogy az utolsó évek kedvezőtlen gazdasági viszonyai lehetetlenné tették azt, hogy gazdasági téren oly mérvben vegyük ki részünket a szolgálatokból, aminő mérvben ezt kedvezőbb gazdasági körülmények között megtehettük volna. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) Én nem tehetek róla, de bizonyos elégtétellel konstatálom azt, hogy gróf Hadik János igen tisztelt minister ur nyilatkozatában arra hivatkozik, hogy ők ugyanannyit adnak ezen a téren, amennyit a munkapárti kormány adott. Ebben konstatálását látom annak az igazságnak, hogy a munkapárti kormány elment ezen a téren a lehetőség szélső határáig, híven teljesítette kötelességét Ausztriával szemben és hiven teljesítette kötelességét a magyar nemzettel szemben is, abban a tekintetben, hogy a magyar nemzet akczióképességét a lehető legteljesebb mértékben fokozza. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Es én örülök rajta, hogy most, midőn a t. minister urak abban a helyzetbea vannak, hogy az ügyek alapos ismerete mellett alkothatnak maguknak véleményt' elődeiknek eljárása felett, ezt a talán akaratlan elégtételt és elismerést szolgáltatják nekem (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) és csak mélyen sajnálhatom azt, hogy annak idején sem a közélelmezési tanácsba való beválasztatásukat el nem fogadták a t. túloldal illetékes férfiai, sem azt a másik ismételt ajánlatomat el nem fogadták, hogy ha nem jönnek is be az élelmezési tanácsba, engedjék meg, hogy magánúton minden felvilágosítást megadjak, minden adatot rendelkezésükre szolgáltassak. Mert akkor ez a helyes meggyőződés megérlelődött volna bennük már korábban is, s akkor nem álltak volna be olyan tünetek és jelenségek, melyeknek nagyon is nagy részük van, fájdalom abban, hogy Magyarországnak az élelmezés terén teljesített szolgálatai Ausztriában is, Németországban is nagyon helytelen és nagyon igazságtalan megítélésben részesülnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj balfelől.) Én tehát a magam részéről nemcsak nem tiltakozom ellene, hanem bizonyos elégtétellel veszek arról tudomást, hogy a t. kormánynak az élelmezési ügygyei elsősorban foglalkozó tagja is miránk hivatkozik, a munkapárti kormányra, miut amely szintén megtette az élelmezési szolgálatok terén a lehetőt. Abban egyetértünk a t. minister unal, hogy
