Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

741. országos ülés 1917 • Huszár Károly (sárvári) jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! AzEsterbázy-korniány bemutatkozása alkalmával nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy pártom nevében kifejtsem állásfoglalásunkat. Akkor kijelentettük, hogy örömmel veszszük tudomásul, hogy 0 felsége, a király maga határozta el az ország demokratizálódását és maga hagyta meg a népképviseletnek, hogy a demokrácziát megvalósitsa. Örömünknek adtunk kifejezést azért is, mert programmunk egyik sarkalatos pontja épen az általános választójog. Azonban már akkor is kifejtettük, amint most is kijelentjük, hogy aggályaink vannak, mert a nemzetiségi kérdés megoldása nélkül nehezen remélhető egy olyan demokratikus reform, amely kielégítené a nemzetiségeket. Különösen a nemzetiségek kulturális és gazdasági helyzetére való tekintetből mondjuk ezt. De aggályaink voltak különösen azért, mert a nemzetiségi kérdést mindig, mint mumust fogják odaállítani és odadobni a közvéleménybe, csak azért, hogy a valódi becsületes választójogot meghiúsítsák. Nagy fájdalommal tölt el minket, hogy az Esterházy-kormány kormányzásának rövid ideje alatt egyebet sem láttunk, mint azt, hogy a lelépett kormány korifeusai és a jelenlegi kormány korifeusai versengtek egymással abban, hogy ki fog magyarabb demokratikus választójogot adni. (Élénk felkiáltások: Csak az kell!) T. ház! Demokráczia csak egy van: az igazi hamisítatlan demokráczia. Az olyan demokráczia, amelynek keretét a mesterséges szupremáczia szabja meg, nem demokráczia. Soha senki nem fogja tagadni a magyar nemzetnek a természetes szupremácziához való jogát, amit mi igen értékesnek tartunk, de mesterséges eszközökkel szupremácziát teremteni erkölcsi lehetetlenség. Azért is állítottuk mindig, hogy ezt a kérdést meg kell oldani, mert hallottuk és valljuk, hogy valamint a nemzetiségi kérdés, ugy a demokráczia maga is — különösen a háború folyamán — többé nemcsak belügy, hanem külügyi vonatkozásai is vannak. Ezt mindenki érzi. Sokan vannak, akik a jövő béke feltételei gyanánt épen a nemzetiségi kérdésnek megoldását és a demokráczia megalkotását állítják előtérbe. Ugy nálunk, mint az antantnál sokan vannak, akik igy gondolkoznak. Aki nem hunyja be a szemét azok előtt az események előtt, amelyek a stockholmi konferenczia körül és egyebütt is történtek, az nem tagadhatja ezt. Ezzel most be is fejezhetném beszédemet, ha csak arról volna szó, hogy mit mondottam akkor és mit kellene mondanom most, egy uj kormánynyal szemben, amelynek a feje maga volt szives kijelenteni, hogy ugyanazon az utón halad, amelyen közvetlen hivatali elődje. Azonban nekem vannak észrevételeim és sérelmeim, amelyek sürgős megoldást igényeiKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. eptember 12-én, szerdán, 25 nek, s amelyekre kénytelen vagyok a ministerelnök ur figyelmét felhívni. Tagadhatatlan tény, hogy a nemzetiségek általában, a román nemzetiség pedig különösen az egész háború folyamán a legnagyobb lojalitással és önfeláldozással teljesítette kötelességét. Fényes Lászlő: Láttuk az erdélyi betörés:or! Láttuk, hogy milyenek voltak. Pop Cs. István: A román nemzetiségi párt a háború alatt megszüntette aktivitását csak azért, hogy még távolról sem szolgáltasson okot arra, hogy bármilyen ténykedésével háborítsa a nyugalmat. És mi volt az elismerés? Fényes László : A német katonaságtól féltek. Pop Cs. István: Mindenekelőtt kezdődött a román intelligenczia megnyugtatása, Sümegi Vilnius; A gyergyói főesperes vezette a rablásokat! Pop Cs. István: Beszüntették sajtónkat, hogy az egyetlen fegyvertől is meg legyünk fosztva, amelylyel igazolhatjuk magunkat és amelylyel védekezhetünk. Es azután következett az a szerencsétlen esemény, amelynek mi sem közvetve, sem közvetlenül okai nem voltunk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalom: Hetvenezren átszöktek!) Bekövetkezett a román háború kitörése s akkor napirenden voltak az internálások, bebörtönözések, vagyonelkobzások. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Es a szökések Romániába!) Romániába átszöktek székelyek és mások is, nemcsak románok. Sümegi Vilmos: Micsoda beszéd ez? Kikérjük magunknak! (Elnök csenget.) Raboltak nálunk! Raboltak! A főesperes vezetésével raboltak Gyergyószentmiklóson! Pop Cs. István: Kérem, bűnhődjenek akik bűnösök, de generalizálni nem szabad. Minden modern államban tételes törvények vannak, amelyek megszabják az ilyen cselekménynek büntetését, de általánosítani, generalizálni ugy, mint azt itt teszik, bűn a haza ellen. T. képviselőház, a hazai románság a legfelsőbb hadúr és a főparancsnokság ismételt dicsérete és elismerése mellett teljesiti kötelességét. A honi román intelligenczia tagjai majdnem kivétel nélkül, amennyiben koruk és fejlettségük megengedi, fegyver alatt áll. és ennek daczára nem akarják elismerni, hogy jó hazafiak. Mondom, a háború kitörése után nyomban megkezdődtek az internálások és ma egy évvel utóbb is tartanak, börtönben sínylődnek olyanok, akik ki sem lettek hallgatva, gyermekek, fiatalkorúak, az utóbbiak törvény ellenére. Pap Zoltán: Maguk az okai, maguk szolgáltak rá! Pop Cs. István: Azt hittük, hogy az uj kormány más atmoszférát fog teremteni, hogy mi is fellélegezhetünk. Egy hang (a baloldalon): Hála Istennek, tévedtek. Pop Cs. István: Tudjuk, hogy mi történt 4