Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-741
7ál. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. 23 kat az indokokat, amelyeknél, fogva az országgyűlési néppárt hajlandó azt a kormányt támogatni. Most uj kormánynyal állunk szemben, amelynek feje épen az imént fejtette ki az ő programmját. Ez a mostani kormány azonban, amint maga a kormányelnök ur kifejtette, elvekre és irányokra vonatkozólag az előbbi kormánytól semmiben sem különbözik, mert a ministerelnök ur kijelentése szerint a jelen kormány az előbbi kormány elveit és irányait változatlanul fentartja. Ha ez áll, amint áll, akkor a logikai következmény az, hogy valamint az előző kormánynak ígértük, hogy támogatni fogjuk, ugy a jelen kormánynak is Ígérjük, hogy támogatjuk mindaddig, mig azoktól az elvektől és irányoktól, amelyeket az előbbi kormány képviselt, el nem tér. Amidőn ezt a néppárt nevében ezennel kijelentem, legyen szabad ennek kapcsán néhány kéréssel fordulnom a t. ministerelnök úrhoz. Az első az, hogy abból a választójogi törvényből, amelyet megalkotni készülünk, egy hajszálnyit ne engedjen a t. ellenzéknek, ne álljon vele szóba, ne álljon vele alkuba, ne álljon vele semmi tranzakczióba, (Helyeslés balfelöl.) hanem, ha ellenkeznék — én nem vagyok olyan lelkiismeretes, mint t. Tisza István gróf ur — s igy arra kérem, hogy kérlelhetetlenül oszlassa fel a parlamentet, (Élénk helyeslés a bal- és a ssélsőbalóldalon.) annál is inkább, mert én nem osztom a t. túloldal azt a nézetét, hogy a választás »forradalom«, hanem . azt tartom, amit itt közbekiáltottak, hogy az egy »alkotmányos aktus«. (Zaj és közbekiáltások jobbfelöl.) Azt mondják, hogy a háború alatt erkölcsi lehetetlenség választatni. Egy hang (balfelöl): Mi nem csendőrökkel választatunk, mint a munkapárt 1910-ben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Miskolczy Imre: Tempóra mutantur et nos mutamur in illis. Molnár János: Nagyon természetes, a világ folyton folyvást halad s igy egész más körülmények között más a teendő is. Egy-két-háromtiz esztendő múlva egészen másként alakulnak a helyzetek, mint ugyanannyi idő előtt voltak. (Félkiáltások jobbfelöl: Azt mondták, hogy erkölcsi lehetetlenség választatni.) Ami ma erkölcsi lehetetlenség, az két-három év múlva nagyon is erkölcsös lehetőség lehet. Erkölcstelenségek azok a választások voltak, amelyek néhány esztendő előtt történtek Magyarországon. A t. ministerelnök ur megígérte, hogy a hadiözvegyek, hadiárvák, rokkantak segélyét és általában a hadisegélyeket fel fogja emelni. Nagyon helyes, szép és igen kívánatos ez, azonban a t. ministerelnök urat arra kérem, hogy addig is, mig ez megtörténik, legyen kegyes gondoskodni arról, hogy legalább a már létező segélyek gyorsabban utaltassanak ki. Annak j bizonyítására, hogy nem három hónap, hanem I esztendő is elmúlik, mig az a szegény hadiözvegy nyugdijat kap, felmutathatnék nem egy levelet, amelyet én kaptam. Arra is kérem a t. ministerelnök urat, amit annyiszor kértünk itt a parlamentben már Tisza István ministerelnök ur alatt is, hogy az iparczikkeket méltóztassék már makszimálni, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalion.) hiszen már lehetetlenség ruházkodni! Kérem továbbá a t. ministerelnök urat, hogy azt, amiben — mint ezt a t. ministerelnök ur igen helyesen mondotta — a demokráczia áll, hogy t. i. az intézményeket közelebb hozzuk a néphez, kegyeskedjék mielőbb megvalósítani és különösen előmozditani azt, hogy a szegény nép — amint ő nevezi — az urakhoz, a hivatalnokokhoz menvén, azokban igaz barátot és támogatót nyerjen és ne kelljen félnie, ha valamely előljáró előtt kell megjelennie. Végül megemlíteni méltóztatott a ministerelnök ur a pápa ő szentségének levelét, amelyet az a hadviselő felekhez intézett. Miután a t. ministerelnök ur is azokat a dolgokat emelte ki ós sorolta fel mint kívánalmakat, melyek abban a levélben vannak, nagyon kérem a t. ministerelnök urat, legyen kegyes a mi diplomácziánknál oda hatni, hogy annak mind válasza, amelyet a levélre adni fog, mind pedig tényei s működése megfeleljen annak a nemes intencziónak, amely azt a levelet a pápa ő szentségének sugallta. Ekkor azt hiszem, gróf Tisza István ur kívánsága is hamarább fog teljesedni, vagyis sokkal hamarább fogják belátni ellenfeleink is a béke szükségességét és sokkal hamarább fognak epedni a béke^ után, aminthogy mi is óhajtva várjuk azt. (Elénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: Ki következik szólásra? Huszár Károly (sárvári) jegyző: Székely Ferencz! Székely Ferencz: T. képviselőház! A demokratapárt álláspontja a kormánynyal szemben az adott helyzetből önként következik. A ministerelnök ur épen ugy, mint közvetlen elődje, pártprogrammunk sarkalatos pontját, a demokratikus választói jog minél előbb és minél teljesebben való megvalósítását vállalta; a reform terjedelmére nézve elfogadta azt a megállapodást, amelyet az Esterházy-kormány az őt támogató parlamenti pártokkal és a választói blokkal kötött. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Végrehajtására nézve pedig ugyanazokat a biztosítékokat nyújtotta — és pedig mind személyi, mint tárgyi vonatkozásban — amelyeket az előbbeni kormány már elfogadott. Ily körülmények között a kormány megalakulását nem tekinthetjük oly ténynek, amely j pártunk politikai magatartásában bárminő vál1 tozást idézhetne elő. (Helyeslés balfelöl.) De nem
