Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

18 741. országos ülés 1917 sz helyesen volt-e a lapokban? Ha a lapok közleménye téres, mi sem egyszerűbb, mint egy helyreigazítással ezt a kérdést eliminálni. Azt olvastam, hogy közelebbről egy közös ministeri értekezlet tartatott t. barátomnak, báró Burián Istvánnak elnöklete alatt. Hát, t. ház, ha valaki, én nagyon szívesen ülök bármikor báró Burián háta mögé, vagy a báró Burián elnöklése mellett nagyon szívesen veszek részt egy tanácskozásban ott, ahol az elnöki szék őt illeti meg, de bocsánatot kérek, közös ministeri értekezleten nem elnökölhet más, mint a közös küliigyminister, vagy a rangidősebb ministerelnök. Mert hiszen az összes funkczionáriusok között előtérben áll ez a három dignitárius. Ezek között is a közös külügyministert az elnöklés joga csak azért illeti meg, mert ő külön kineveztetik a közös ministertanácsok elnökévé, egyébként közte és a ministerelnökök között is a rangidősbség volna irányadó. Már most, engedelmet kérek, a helyzet az, hogy egy értekezleten megjelenik a magyar ministerelnök és ez az értekezlet egy közös ministernek, de nem a külügyministernek az elnöksége alatt folyik le. Méltóztassanak megengedni ez, urbi et orbi, azt a szint adja a dolognak, mint hogyha ott egy birodalmi kormány állna fenn, amelynek tagjai az egyes országok ministerelnökei felett állanának. (Nagy zaj és élénk ellenmondások a baloldalon, élénk helyeslés a jobboldalon. Elnök csenget. Halljuk! Ralijuk!) Tisztelt ház! Nem tudom hogy, hogy nem, de ez az eljárás egy időben, ugy látszik, tényleg divatba jött, mert mikor másodszor volt szerencsém, mint ministerelnöknek részt venni ilyen tanácskozásokban, én szintén találkoztam azzal a jelenséggel, hogy az akadályozott külügyminister helyett az egyik közös minister ur kivánta annak helyét az elnöklésben elfoglalni. En óvást tettem ellene — talán ez volt az egyetlen kanapéproczesszus, amit életemben csináltam, de azt hiszem, hogy ez sokkal több és komolyabb egy kanapéproczesszusnál — és megkívántam, hogy a ministerelnök üljön az elnöki székben és ettől kezdve konzekvensül mindig a magyar vagy osztrák ministerelnök, aszerint, hogy aki a rangidősebb, elnökölt azokon a ministeri tanácskozásokon, amelyeken a külügy minister nem lehetett jelen. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Elnök csenget.) Tisztelt képviselőház! Ma, midőn annyi zöldség repked a levegőben, ma, midőn annyit beszélnek a monarchia uj beosztásáról s nem tudom mi mindenről, azt hiszem, hogy az ilyen kérdésekre vigyáznunk kell és nem kétlem, hogy ez egyszeri figyelmeztetés elég volt,, arra, hogy ez a kérdés lekerüljön a napirendről. Wekerle Sándor ministerelnök: Már is megtörtént. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Gr. Tisza István: A másik dolog, amire még utalnom kell, azok az osztrák jelenségek, (Halleptember 12-én, szerdán. juk! Halljuk! jobbf'elől.) amelyeknél nemcsak azt kifogásolom, hogy némely urak magyar területekre ácsingóznak, — hiszen abban igaza van a ministerelnök urnak, ezek inkább groteszk, inkább bohózatba illő jelenségek, a felfuvalkodottságnak nevetséges tünetei — hanem igenis és ebben a tekintetben vissza kell térnem egy korábbi nyilatkozatra — nagyon komolyan kell utalnom arra, hogy osztrák politikai tényezők olyan kijelentéseket tesznek, amelyeknél fogva Ausztria belügyeinek — és itt nem tudom, hogy ez alatt ők csak az osztrák államot értik-e, ismerve az ő nomenklatúrájukat, vagy a monarchiát — mondom, Ausztria belügyeinek rendezésében egyenesen az ántánt-államok segítségét kívánják igénybevenni. Erre utaltam én rá már a múltkor, nem arra, hogy nekik tót vármegyék kellenek. Próbálják meg, jöjjenek, vegyék el. Arra utaltam, hogy ezek a bomlási tünetek mutatkoznak. Mutatkoznak ott, s nekünk nem lehet közönyös, hogy a mi társunk ebben a világháborúban eltűr a maga államában ilyen botrányos tüneteket. Mert, bocsánatot kérek, az, amit a tisztelt ministerelnök ur mond, hogy ki kell egészíteni a büntetőjogi szankcziót, nagyon helyes, de nem elég. Mert ha én azt látom, hogy osztrák ministeri tárczák felől alkusznak olyan emberekkel, akik bűnrészesek ilyen dolgokban, engedelmet kérek, ott oly jelenségeket látok, amelyekkel szemben mindenkinek, aki a dinasztiának híve, aki kívánja, hogy a dinasztia egy életképes, erős, nagyhatalom felett uralkodjék és mindenkinek, aki a magyar nemzeti államnak is híve és aki azt akarja, hogy ez az állam egy becsületes, hű és életképes szövetségestárssal járja végig a világtörténelem viharos mesgyéit, teljes erővel sikra kell szállania. (Hosszas éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra? Huszár Károly (sárvári): Szent-Iványi Árpád. Szent-lványi Árpád: T. ház! (Halljak! Halljuk!) Midőn a jelen alkalommal azon-pártnak nevében, amelyhez szerencsém van tartozhatni, felszólalok, legelső sorban kötelességemnek tartom őszinte, igaz szivből fakadó sajnálatomnak kifejezést adni, hogy a volt ministerelnök betegsége folytán kénytelen volt a helyét elhagyni. (Helyeslés a baloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy nagy tanultsága, tudása és képzettsége révén igen, nagy hasznára lehetett volna az országnak. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Hogy a most bemutatkozott minister-