Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-741
741. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. 19 elnök ur programmbeszédében a volt kormány programmpontozatait egytől - egyig elfogadta, sőt azt az álláspontot, amelyet a volt ministerelnök ur bemutatkozása alkalmából gróf Apponyi Albert t. minister ur a kiegyezés kérdésében kifejtett, felfogásom szerint még meg is erősítette, — sőt azt mondhatom, hogy azt a felfogást a ministerelnök ur mostani felszólalásában még talán helyeselte is — egyebekben pedig, ismétlem, a volt kormányelnök minden programmpontját elfogadta, azt a magam részéről örömmel veszem tudomásul és egész szimpátiával fogadom az igen, tisztelt ministerelnök ur programmbeszédét. (Élénk helyeslés és éljenzés a bál- és a szélsöbaloldalon.) Azonban méltóztassék megengedni, hogy kijelentsem a következőket. Nem észrevételeket akarok tenni, hanem csak előadni azt, hogyha ő elmondta itt, hogy ö ezt kívánja és akarja keresztülvinni, mi a magunk részéről szintén ezt kívánjuk egész terjedelmében és egész erővel, de elsősorban mindenesetre kijelenteni kívánjuk azt, hogyha a kiegyezés kérdésében, csakugyan bármily okból szükség volna rá, hogy az még ennek az országgyűlésnek ülésein tárgyaltassók, mi — és ezt ne vegyék rossz néven — csak azt az álláspontot foglalhatjuk el és fogjuk elfoglalni, amelyet gróf Apponyi Albert t. akkori vezérem elfoglalt. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonkívül igérte ugyan a ministerelnök ur, de mi követeljük is (Halljuk! Kálijuk! balfelöl.) a demokratikus nemzeti szempontok teljes érvényesítését. (Helyeslés a baloldalon.) Megnyugvással veszszük tudomásul a kormányelnök ur programmjában a nemzeti haladásnak ugy befelé, mint kifelé való érvényesülését czélzó erőteljes állásfoglalását, (Elénk helyeslés a baloldalon.) és azt a kijelentését, hogy különösen az Ausztriában mutatkozó hajlamokkal, szemben olyan álláspontot fog elfoglalni, amelyet azok csakugyan megérdemelnek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.). A hadi rokkantak, hadi árvák és hadi özvegyek segélyezésénél a legnagyobb gondot és az igazságos felosztást kívánjuk minden, körülmények közt. (Helyeslés balfelöl.) Az nem lehet, hogy a magyar katona és annak özvegye, árvája, sokkal rosszabb helyzetben legyen, mint az ausztriai katona özvegye és árvája. (Ugy van! balfelöl.) Kívánjuk, követeljük, hogy nálunk ép ugy felemeljék a hadi segélyt, mint Ausztriában. (Helyeslés balfelöl.) Megnyugvással veszszük tudomásul, hogy a katholikus autonómiáról, az 1848: XX. t.-czikk szellemének megfelelő törvényjavaslatot még ezen országgyűlésen akarja a t. ministerelnök ur a ház asztalára letenni. (Helyeslés balfélől.) Elvárjuk, hogy előrelátó tevékenységgel lehetővé fogja tenni a gazdasági nélkülözések kikerülését és a kellő kárpótlást. Meg vagyok róla győződve, hogy kellő körültekintéssel meg lehet szüntetni azokat a különbségeket, amelyek most vannak, hogy egyik ember meggazdagszik, milliókkal megszedi magát, a köz pedig igazán nélkülöz, koplal. Meg kell találni, ki kell kalkulálni a módot,- amelynek alapján csakugyan igazságosan el lehessen osztani azt, ami elosztani való és akkor a koplalás és nélkülözés meg fog szűnni. (Ugy van! balfélől.) Azt is kívánjuk és követeljük, hogy kérlelhetetlenül bánjanak el azokkal az egyénekkel, akik a saját meggazdagodásuk szempontjából elharácsolnak mindent, nem akarom megnevezni, hogy kicsodák, de akik elharácsolnak sok mindenfélét és emiatt a köz szenved. (Ugy van! balfelöl.) Meg vagyok róla győződve, hogy a t. ministerelnök ur programmjának eleget is kivan tenni és ha bárki támadni fogja azokat a pontozatokat, vagy kívánságokat, amelyeket keresztül akar vinni, a legnagyobb készséggel segítségére megyünk. Egyébként pedig, minthogy igazán szimpátiával fogadjuk a t. ministerelnök ur prgramniját, támogatásunkat és bizalmunkat felajánljuk. (Élénk helyeslés balfélől.) Elnök: Szólásra következik ? Huszár Károly (sárvári) jegyző: Gróf Pejacsevich Tivadar! Gr. Pejacsevich Tivadar (horvátul kezdi beszédét és magyarul folytatja) : T. ház! Az igen t. ministerelnök ur beszédére van szerencsém a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés által kiküldött képviselők részéről következő nyilatkozatot tenni: (Halljuk!) • Megelégedéssel veszszük tudomásul, hogy a közös kormány híven ragaszkodik az 1868 : XXX., illetve az 1868 : I. t.-czikk rendelkezéseihez, országunk nemzeti és gazdasági érdekeit előmozdítani fogja, amennyiben a közös kormányzat hatáskörébe tartoznak, nevezetesen, hogy figyelmet és gondot fog fordítani a nálunk eddig mellőzött ipar és kereskedelem fejlesztésére. Különös megelégedéssel vettük tudomásul a ministerelnök urnak azt a kijelentésót, hogy a közös kormány a maga részéről is támogatni fogja az egész horvát nemzet azon régi óhaját és törvényes igényét, hogy Dalmáczia HorvátSzlavonországokhoz visszacsatoltassék. Ez alkalommal kiindulva a koronázási hitlevélből és megemlékezve a régi történelmi kapcsolatokról, nem mulaszthatjuk el kiemelni az egész nemzetnek azt a kívánságát is, hogy velünk egyesülhessenek mindazon nyelv és vér szerint azonos nép által lakott országok, melyek valaha hozzánk tartoztak és most a monarchia részéről visszaszereztettek. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen indokolt kívánságunkat és törekvésünket a velünk nyolczszáz éves testvéri közösségben élő egész magyar nemzet hathatósan fogja támogatni s hogy ezen nagy nemzeti érdekünk megvalósításával hozzá fog járulni kölcsönös viszonyunk megerősítéséhez, 3*
