Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-741
Hl. országos ülés 1917 , oldalán. Elnök csenget.) és Sümegi ur gondolja meg, hogy mit beszél! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Folytonos közbeszólások. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos: Lopott pénzen ülnek ott! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Szégyeljék magukat! Elnök csenget.) Laehne Hugó: Nem lehet itt válogatni a képviselőkben! (Folytonos zaj.) Kun Béla: Erőszakkal uralkodtak! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Megállapítani-kívánom, . . . Fernbach Károly: Azt a kijelentést én tettem. Sümegi Vilmos: Én is állom! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) .... megállapítani kívánom, hogy közbeszólás, amely az én nézetem szerint is méltán fölkelthette a szónokló képviselő ur felháborodását, (Zaj és derültség balfelöl.) nem Sümegi Vilmos képviselő ur részéről hangzott el, hanem amennyiben én a nagy zajban konstatálni tudtam, Vertán Endre képviselő ur részéről. (Nagy derültség a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Épen most jelentette be Fernbach, hogy ö mondta! Vertán közbe sem szólt! Zaj a ház minden oldalán.) Csendet kérek, t. képviselőház! Hiszen azért voltam bátor mondani, hogy amennyiben én a nagy zajban hallottam. Miután azonban ugy értesülök, hogy Eernbach Károly képviselő ur maga kijelentette, hogy ezt a közbeszólást ő mondta, ennélfogva ezért őt rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és közbeszólások a bal- és a szélsobaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Felkiáltások jobbfelöl: Tartsa Károlyi rendben a jártját!) Kérem Andrics Tivadar képviselő urat, ne méltóztassék szüntelen közbeszólásokkal a csendet és rendet zavarni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: Az elnöki rendreutasitás után nem is volna illő dolog tőlem erre a kérdésre többet visszatérni. Egyszerűen azt kívánom konstatálni, hogy a háború egész vitele alatt hozzám egyetlenegy konkrét panasz sem jött abban az irányban, hogy bárminő, a rendkívüli hatalommal kapcsolatos dologban akár a kormány, akár annak közegei . . . (Közbeszólás balfelöl.) Bocsánatot kérek, erről volt szó, én ezt mondtam. Tessék ide hallgatni. Justh Gyula: Isten mentsen, hogy odahallgassak ! Gr. Tisza István: Hát akkor menjen ki a képviselő ur! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások balfelöl: Gyalázat! Diktátor !) Elnök: Németh Károly képviselő urat ismételt rendzavarás miatt rendreutasítom. (Zaj a ház minden oldalán.) Gr. Tisza István: Ismétlem, t. ház, soha hozzám konkrét panasz abban az irányban nem intéztetett, hogy bárki is a háborúval kapcsolatos rendkívüli hatalmat pártczélokra tendenciózusan használta volna fel. (Félkiáltások a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVH. KÖTET. eptember 12-én, szerdán. 17 báloldalon: Kubinyi Géza!) Sőt ellenkezőleg, hivatkozliatom számtalan olyan esetre, ahol a legnagyobb előzékenységgel jártunk el ilyen kérdésekben. Kötelességszerűen tettük, nem érdem; nem is azért mondom, mintha érdem lett volna. Nagyon hibás lett volna, ha másként teszünk, de a legmesszebbmenő előzékenységgel jártunk el politikai ellenfeleink ügyeiben. (Mozgás és zaj balfelol.) Mondom, t. ház, az első, amit megkívánhatunk, az, hogy a t. kormány ugyanezt a pártatlanságot, a közigazgatásnak ugyanazt a politikai tisztességét gyakorolja. (Mozgás balfelöl. Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) S ebben a tekintetben kénytelen vagyok a t. ház előtt nyomatékosan hangsúlyozni és az igen tisztelt ministerelnök ur figyelmét erre nagyon nyomatékosan felhívni, (Halljuk! Halljuk!) hogy mutatkoztak jelenségek, amelyeknek tárgyalásába ezúttal nem kívánok belemenni, mert arra a mai ülést alkalmasnak nem tartom, de mutatkoztak jelenségek, amelyek amennyiben nem reparáltatnak: teljes nyomatékkal szerepelni fognak az őszi ülésszak alkalmával, (Közbeszólások balfelol: Fenyegetés.) és amennyiben nem reparáltatnak és az igen t. kormány kormányzati eljárása nem keltheti mibennünk azt a megnyugvást, hogy ebben a tekintetben a tapasztalt tűrhetetlen dolgok szanáltatni fognak, akkor, engedelmet kérek: ennek a legmesszebbmenő politikai konzekvencziái lesznek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások balfelöl: Már megint fenyegetödzik ! Fel kell oszlatni a házat! Elnök csenget.) Egy hang (balfelol): Legjobb lesz feloszlatni a házat! Andrics Tivadar: Az sem baj, nem félünk tőle! (Zaj.) Gr. Tisza István: A harmadik feltétel — és ezzel elérkezem beszédem befejezéséhez — a harmadik feltétel, amelyhez kötnünk kell az igen tisztelt kormány iránti ezt a határok közé szorított támogatásunkat, az, hogy a t. kormány teljes nyomatékkal képviselje a magyar nemzetnek közjogi állását is, de nemzeti és politikai nagy érdekeit is, a háborúval kapcsolatos minden ügyben minden más tényezővel szemben. (Zaj és mozgás balfelol.) Ebben a tekintetben az igen tisztelt ministerelnök ur tett megnyugtató kijelentéseket, csakhogy a megnyugtató kijelentések magukban véve nem elegendők, ezeket megnyugtató cselekedeteknek kell kiegésziteniök. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) És ebben a tekintetben méltóztassanak megengedni, hogy egykét dolgot fölemlítsek. (Zaj balfelol.) B. Lévay Lajos: Ne kaszinózzanak! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem báró Lévay Lajos képviselő urat, szíveskedjék az ilyen közbeszólásoktól tartózkodni. Gr. Tisza István: Az egyik vonatkozik egy magában véve csekély dologra. Nem tudom, 3
