Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

14 741. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. roltunk. (ügy van! jobbfelöl.) Ezzel a felfogás­sal tehát teljes mértékben egyetértek. Nem kívánok most a dolog részleteibe bele­menni. Annak idején, ha arról beszélünk, talán tehetek bizonyos kritikai megjegyzéseket az el­járás módszerére nézve, amelyet az igen t. köz­oktatásügyi minister ur követett. Én azt hiszem, hogy ugyanazt a czélt el lehetett volni érni kevesebb ütközési pont, kevesebb súrlódási pont felidézésével, ... Eitner Zsigmond : Megcsinálta Jankovich! (Zaj! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István: . . . mint ahogy ez eddig történt. Konstatálni kívánom másodszor, hogy az igen t. kultuszminíster ur eddigi eljárásában egy hézagot látok, amely, remélem, nem végle­ges hézag, amelynek betöltése azonban szükséges. Az ő eddigi intézkedései t. i. csak a tanító­képzésre vonatkoznak ós érintetlenül hagyják a lelkészképzést. Már pedig mindazok a nagy­horderejű nemzeti politikai szempontok, amelyek ebben a tekintetben a magyar állami beavatko­zást szükségessé teszik, hatványozott mértékben forognak fenn a lelkészkérdés tekintetében, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) mert hasonlíthatat­lanul nagyobb az a hatás, amit a lelkészi kar gyakorolhat a hivek lelkére, mint a tanítók befolyása. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ebben a tekintetben a helyzet ma kedvező. A szerb-görög-keleti egyház ügyei olyan át­meneti állapotban vannak, amelyek szinte fel­kínálják a módot arra, bogy az 1869. évi tör­vény revíziója utján a magyar állami szem­pontok teljes kidomboritásával, viszont a szerb egyház hagyományos autonómiájának a maga jogos' körében való megóvásával a kérdés ren­deztessék. Azt hiszem a helyzet ma kedvező a román egyházra nézve is, mert azok a tapasztalatok, amelyeket a lelkészi és tanítói kar magatartá­sára vonatkozólag a tavalyi román betörés al­kalmával tettünk, kell hogy megdöbbentsék a hazafias gondolkozású román tényezőket is, kell hogy megdöbbentsék a román görög-keleti egy­ház felelős illetékes tényezőit is és én nem kétlem, bogy ha ezt a kérdést a kormány a kellő pon­ton, a kellő modorban fogja meg, általános meg­nyugvás mellett meg lehet majd szerezni azokat a biztosítékokat, amelyekre a magyar nemzeti politikának szüksége van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az igen t. ministerelnök ur programmjának jelentékeny része közgazdasági téren mozog. Maga a t. ministerelnök ur megjegyezte, hogy azok a rövid prograinmatikus kijelentések, amelyeket tett, valószínűleg túlnyomó részben általános helyeslésre találnak és a dolog súly­pontja az egyes kérdések megoldásának részletei körül forog. Tökéletesen igaz. En nem tudom hány, fájdalom sokkal több kormányprogrammot hallottam már, mint amennyit szeretnék, mert sokkal jobban szeretnék vagy 20 esztendővel fiatalabb lenni és azt a tapasztalatot tettem, hogy utóvégre minden kormányprogramm több vagy kevesebb közóhajt képező tetszetős jelszó­nak felsorolásából áll. En azt hiszem, egy kormányprogramm czinozurája nem az, hogy mennyi szép dolog van benne, hanem az, hogy az illető kormány mennyit fog belőle megvalósítani és én azt gon­dolom, hogy az igen tisztelt minister elnök ur az ő régóta ismert nagy közgazdasági hivatott­ságával és tettvágyával ezen a téren fog ben­nünket mentől előbb felkeresni, ahol biztosit­hatom őt róla, hogy eltekintve a köztünk fenn­álló politikai különbségektől, minden ilyen kér­désben készek vagyunk teljes objektivitással és odaadással közreműködni a nemzet közgazdasági haladásának előmozdításán, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ha sajnálatomra, nem vagyok is abban a helyzetben, hogy a t. ministerelnök urat és a vezetése alatt álló kormányt politikai bizal­mammal ruházhassam fel, ha ebben a tekintet­ben gátat emel is elém az a nagy politikai kér­dés, amelyre mindjárt visszatérek és amely ma •— fájdalom — a magyar politikai élet előterében áll, azt nem hallgathatom el, hogy mint magyar hazafi megelégedéssel látom azt, hogy a magyar kormány gyeplője a mai pillanatban amidőn a nemzetnek annyi nagy horderejű közgazdasági kérdése vár eldöntésre, olyan férfiú kezébe jutott, akinek közgazdasági hivatottságát, azt hiszem, pártkülönbség nélkül elismerjük. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) En csak egy klauzulával veszem körül a megnyugvásnak és az örömnek ezt a kifejezését, Én nagy megnyugvást meritek az igen tisztelt ministerelnök ur hivatalbalépéséből a függőben levő nagy közgazdasági kérdések tekintetében, de csak egy feltétel alatt és csak egy esetben: az alatt a feltétel alatt, ha az igen tisztelt ministerelnök ur azt a közgazdasági politikát fogja nyílt sisakkal, melléktekintetek nélkül, megalkuvások nélkül képviselni, amelyet ő helyes­nek tart. Mert, méltóztassanak nekem megen­gedni, egyszer már voltunk tanúi annak a talán nagyon érdekes, de nagyon szomorú problémá­nak, hogy a t. ministerelnök ur a maga nagy munkabírását ós nagy képességeit, egyéniségének egész rábeszélő varázsát miként szánta annak a lehetetlen feladatnak megoldására, hogy tran­zigálást keressen saját jobb meggyőződése és káros közgazdasági politikai jelszavak között és megmentsen a nemzet való érdekeiből annyi morzsát, amennyit lehet, anélkül, hogy ellentét­be jöjjön szövetségeseinek káros közgazdasági jelszavaival. (Zaj balfelöl. Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Egy hang balfelöl: Készfizetés!) T. ház! Ez a gigászi küzdelem, amelyet a t. ministerelnök ur nagy virtuozitással viselt, mégsem vihetett más eredményre, minthogy a

Next

/
Thumbnails
Contents