Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

741, országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. 15 közgazdasági debacle-től megmentette az országot, de kénytelen volt odadobni a legjobb kiegyezést, amelyet addig kötöttek Magyarországon, azért, hogy egy sokkal rosszabb kiegyezést hozzon létre. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem akarok belemélyedni ebbe a kérdésbe. Akkor talán olyan volt az általános politikai helyzet, hogy nehéz lett volna ez elől kitérni. Akkor volt még hit a jelszavakban. Akkor még nem voltak ezek a jelszavak kipróbálva, nem voltak elkopva. Ma ebben a tekintetben sokkal előbbre van a nemzeti közvélemény. (Ugy van! jobb felöl.) Ma már a közhangulatnak az a nagy áramlata, amely akkor elementáris erővel sodorta a nemzetet közgazdasági téren is káros jelszavak felé: az ma elvesztette a szüziességét, elvesztette az erejét. Ma a t. ministerelnök ur, ha kitűzi bátran a becsületes, igaz magyar reális közgazdasági politika zászlóját, számithat rá, hogy a magyar közvélemény nagy többsége követni fogja. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Nevetés balfelöl.) Hanem hát, t. ház, fájdalom, ezek a kérdések, amelyek sok minden egyéb kérdéssel együtt, amelyre talán még egészen rövid időre kitérek, annyival fontosabbak volnának e pillanatban, mint az, hogy a magyar nemzetet két ellentétes táborra oszszuk olyan belpolitikai kérdésben, amelyet száz és egy okból helyesebb volna a béke éveiben eldönteni: ezek a kérdések mind nem állanak előtérben. Ma egy adott helyzettel állunk szemben, amelyet egyszerűen konstatálni kívánok és amely a választójog kérdését teszi a magyar belpolitika döntő fontosságú, aktuális kérdésévé. És mivel ebben a kérdésben a t. ministerelnök ur változatlanul fogadja el elődjeinek álláspontját, természetesen az én feladatom és azon igen tisztelt barátaim feladata, akik velem egy politikai táborban küzdenek, szintén nem lehet más, mint hogy változatlanul ragaszkodjunk ahhoz az egészen világos állásponthoz, amelyet az igen tisztelt ministerelnök ur hivatali elődjével szemben elfoglaltunk. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk!) T. ház! Talán nem felesleges egy egészen rövid visszapillantás. Hogyan állott be az a kormányválság, amely gróf Esterházy Móricz megbízatására vezetett ? (Halljuk! Halljuk!) Beállott az által, hogy a koronának aggályai voltak a megelőző kormány választójogi álláspontjával szemben. (FelkiáltásoJc balfelöl: Nagyon helyesen!) Ennek a helyzetnek természetes következménye volt az akkori kormány lemondása és természetes következménye volt az is, hogy 0 felsége egy olyan férfiúnak adott kormányalakításra megbízást, aki az ő választójogi aggályait a saját választójogi programmjával eloszlatni volt képes. És, t. ház, méltóztassanak nekem megengedni, hogy megjegyezzem, hogy ebben a tekintetben semmiféle parlamentáris elv vagy parlamentáris szokásjog által 0 felsége a maga szabad elhatározásában kötve nem volt. Csak sub rosa említem ezt meg, de talán nem árt a kérdésnek ezt a részét is tisztázni. (Halljuk! Halljuk!) Természetesen a szónak jogi értelmében sem lehet soha arról szó, hogy X-nek vagy Y-nak joga lehessen arra, hogy a megbukott kormányelnököt kövesse; de a parlamentarizmus természeténél fogva igen fontos indokok szólnak amellett, hogy az ellenzék vezérét érje ez a megbízatás, ha az ellenzéknek a képviselőházban elért győzelme vonta maga után az előző kormány lemondását. Ebben, az esetben áll ez, de csakis ebben az esetben. És mivel annak a kormánynak, amelynek élén állani szerencsém volt, lemondása nem a t. ellenzéknek parlamenti győzelme folytán, hanem egészen más körülmények folytán állott be . . . (Derültség és zaj balfelöl. Igaz ! Ugy van! jobbról. Félkiáltások balfelöl : Miért nem provokálták a nemzet Ítéletét ?) Igénytelen nézetem szerint senki fiának . . . (Folytonos zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! (Folytonos zaj bal felöl.) Csendet kérek! Gr. Tisza István: . . . Tehát, mondom, mivel annak a kormánynak a lemondása nem az ellenzék parlamenti győzelme folytán állott elő, természetes, hogy senkinek sem volt arra semmi néven nevezendő jiarlamentáris vagy erkölcsi jogezime, hogy arrogálja magának azt, hogy a kormányalakításra való megbízás elsősorban az ő személyét érje. 0 felsége tehát teljesen helyesen járt el, mint alkotmányos uralkodó, amidőn . . . (Zaj és nyugtalanság balfelöl és felkiáltások: Leczke a királynak! A király személyét ne vonja be!) . . . egészen helyesen járt el az alkotmányosság szabályai szerint, amidőn olyan férfiút bizott meg ezzel a feladattal, akit erre alkalmasnak talált. Ez az eset történt gróf Esterházy Móricz megbízatásakor, ez az eset történt a jelenlegi igen tisztelt ministerelnök ur megbízatásakor és amint egyrészről mindezen kérdések megoldásától a dolog természeténél fogva elvbarátaimmal együtt teljesen távolállottunk, amint a leghatározottabban alaptalan és silány és hitvány rágalomnak kell kijelentenem minden oly állítást, mintha a mi pártunk részéről bárki befolyt volna ezekbe a kormányalakítási kérdésekbe, ugy másrészről arra sem lehet semmi indokot találni... (Zaj balfelöl. Felkiáltások bal felöl: Memorandum ! Elénk felkiáltások jobbfelöl: Miféle 'memorandum? Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza istván: . . . tehát mondom, amint a legkerekebben tiltakozom minden ilyen alaptalan imputáczió ellen — és itt nem tudom, ki említett memorandumot; én memorandumokról tudok, de azokat kivétel nélkül mind az igen t. túloldal tagjai adták be — (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés és taps a jobboldalon.) addig másrészről semmi indokot nem látok arra, hogy a kormányválság elintézése körül történteket mi